Rendszeresen olvashatunk a sajtóban a fúziós energiával kapcsolatos áttörésekről. Néhol azt rebesgetik, hogy már csak néhány évre vagyunk attól, hogy a fúziós erőmű valósággá váljon, és nagy mennyiségben termelhessen tiszta energiát. Hogy mi az igazság a kérdésben, és hogy egyáltalán mit jelent a fúziós energia, arról Dunai Dániellel, az Energiatudományi Kutatóközpont Fúziós Plazmafizika Laboratóriumának tudományos főmunkatársával beszélgettünk Holnapután című műsorunkban.
Holnapután című rádiós podcastunkat vasárnaponként 20:00-tól a Petőfi Rádión követhetitek, de a teljes beszélgetést az alábbi lejátszóra kattintva is meghallgathatjátok. Keressétek a Greendex podcastjait a Spotify-on, az Apple Podcaston és a többi gyűjtőoldalon!
Az emberiség az energiaigényének túlnyomó részét még ma is fosszilis energiahordozó elégetésével fedezi. Ezen mielőbb változtatnunk kell, ha valóban meg akarjuk állítani a klímaváltozást. A választ viszont tévedés lenne a fúziós energiától várni, legalábbis rövid távon. A jelenleg létező, illetve építés alatt álló reaktorok csupán a kutatást szolgálják. Ahogy a vendégünk elmondja, legkorábban az évszázad második felében indulhatnak azok a fúziós erőművek, melyek már a hálózatra termelhetnek.
Mit is jelent a fúziós energia?
Míg a ma használatos atomerőművekben az atommagok széthasítása során keletkező, addig a fúziós erőművekben az atommagok egyesítésekor felszabaduló hőenergiát hasznosítjuk. A fúziós reakció megegyezik a Nap belsejében lezajló folyamattal, ám míg ott hidrogénatomok fúziójával hélium keletkezik, addig a földi reaktorokban a két hidrogénizotópot, a deutériumot és a tríciumot használják, illetve lítiumot.
A fúziós energia kutatása mellett szól, hogy például a nukleáris energia ma használatban lévő formájával, a fissziós erőművekkel szemben szinte teljesen biztonságos. Ennek egyik oka, hogy a reakció során csak rendkívül kevés, csupán néhány gramm üzemanyagot használnak. Másfelől nem kell számolni az atomerőművek esetében jelentős kihívást jelentő atomhulladékkal, mely bár energiatermelésre már nem alkalmas, még több tízezer évig bocsát ki magából káros sugárzást. Dunai Dániel szerint, ha láncfűrésszel kettévágnánk egy fúziós erőművet, akkor sem kerülne a környezetbe annyi radioaktív anyag, hogy akár a legközelebbi falu kitelepítésének fel kellene merülnie.
Kapcsolódó bejegyzések
A Nap és a csillagok energiáját hozhatja a Földre a jövő atomerőműve
A klímacélok eléréséhez elengedhetetlen az atomenergia bevonása. Fejlesztenek mobil és mini erőműveket, a végső cél a napfúzió.
Nem ma kezdtük a kutatást
Ahogy vendégünk elmondja, a fúziós energia kutatása már az 1950-es években elindult. Szemben számos más tudományos kutatással ez a terület a hidegháború során sem vált az ellenségeskedés, a versengés terepévé, mindvégig a nemzetközi összefogás jellemezte. Erről árulkodik az is, hogy 1985-ben az akkori világ két szuperhatalmának vezetője, Gorbacsov és Reagan megállapodtak egy közös fúziós projekt létrehozásában. Kisebb-nagyobb kanyarok után ebből született meg a ma ITER néven ismert kísérleti fúziós reaktor, mely várhatóan a 2030-as évek első felében kezdheti meg működését.
Érdekesség, hogy korábban Magyarországon is volt egy fúziós berendezés, mely az 1970-es években érkezett az akkori Szovjetunióból. Az eköré szerveződő kutatócsapat elsősorban a méréstechnikai kutatásokban ért el komoly eredményeket, így a nemzetközi kutatásokban máig ezen a területen a legjelentősebb a magyar hozzájárulás. A másik fejlesztés, amely például az ITER esetében is jelentős, a reaktorban lévő plazma eloltásában játszik szerepet. Ahogy Dunai Dániel mondja, ez egyfajta poroltó, persze itt nem a piros, kézi poroltó készülékekre kell gondolni.
Tudtad?
A Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expó keretében megrendezett Your Planet kiállításon számos érdekességet lehetett megtudni a különféle energiatermelési technológiákról, többek között a fúziós energiatermelésről is.
Forrás: iter.org
A legnagyobb kísérleti reaktor, az ITER
A Dél-Franciaországban épülő ITER (International Thermonuclear Experimental Reactor) a világ legnagyobb fizikai kutatási projektje, amelyen hét résztvevő dolgozik: az Európai Unió, az Egyesült Államok, Japán, Dél-Korea, India, Kína és Oroszország. Az épülő reaktor, bár minden korábbinál fejlettebb lesz, és nagyjából az üzemeltetéséhez szükséges energia tízszeresét lesz képes előállítani, még nem a hálózatra termelő erőmű lesz. Segítségével viszont a kutatók képesek lehetnek megvalósítani azokat a fejlesztéseket, melyek elvezethetnek az első generációs kereskedelmi fúziós erőművek megjelenéséhez.
Az adásban a fentieken túl szó esik
- a fúziós reakció konkrét folyamatáról,
- a reakció létrehozásában szerepet játszó legjelentősebb kihívásokról,
- arról, hogy a több mint 150 millió °C-os plazmát hogyan lehet kezelni,
- a fúziós kutatások történetéről és jelenlegi állásukról,
- arról, hogy a fúziót övező csodavárásnak van-e alapja,
- arról is, hogy tényleg végtelen ingyen energiánk lesz-e, ha végül létrejönnek a fúziós erőművek.
Borítókép: iter.org
