Rengeteg szó esik olyan tevékenységekről, melyek hatalmas mennyiségű szén-dioxid kibocsátással járnak. Az autózás, a repülés vagy épp a mértéktelen ruhavásárlás erősen megterhelik a környezetünket és szennyezik a levegőt. Ritkán esik szó azonban arról, hogy az online tevékenységeinkhez is (egyre nagyobb) karbonlábnyom kapcsolódik. A videostreaming szolgáltatások robbanásszerű előretörése a kibocsátásuk gyors növekedését is maga után vonta.
Mi köze a kibocsátáshoz egy rész Narcos-nak?
A Netflix és a hozzá hasonló szolgáltatók hatalmas adatközpontokat használnak, melyek rengeteg áramot fogyasztanak. Ez még kiegészül az internetes infrastruktúra és az otthoni eszközeink energiaigényével. Ezek fedezése ma még sok esetben fosszilis energiahordozók égetésével történik.
A Greening of Streaming nevű nemrégiben létrejött civilszervezet alapítója, Dom Robinson szerint amikor arról beszélünk, hogy egyes streaming- vagy épp online játékszolgáltatások felkapottá válnak, valójában arról van szó, hogy az áramellátás iránti kereslet növekszik meg.
Kapcsolódó bejegyzések
Meddig tart a szabad akaratunk, ha a közösségi platformokon élünk? – Netflix: The social dilemma
A Netflix új dokumentumfilmje a közösségi média visszásságait járja körbe, megszólaltatva olyan szakembereket, akik korábban vezető pozíciókat töltöttek be a legnagyobb techcégeknél. Meddig terjed a szabad akaratunk a közösségi média világában?
A Netflix saját becslése szerint egyetlen órányi filmnézéssel „jóval kevesebb” mint 100 g szén-dioxid-egyenértéket termelünk, de pontosabb értéket nem határoznak meg. Egy független szervezet becslése szerint az európai átlag 55–56 g óránként. Ez nagyjából egy átlagos autóval megtett 300 méteres útnak felel meg. Ez ugyan nem tűnik soknak, de ha a számok mögé nézünk, kiderül, hogy nem is kevés.
A TOP10-es lista lábnyoma
Nemrég a Netflix beszámolt arról, hogy a TOP10-es listáján lévő filmeket és sorozatokat összesen mennyi ideig nézték. Ez alapján az derült ki, hogy az akkor épp aktuális legnézettebb műsorokon 6 milliárd órán keresztül szórakoztak az előfizetők az egyes műsorok megjelenését követő első hónapban – ez körülbelül 1.8 milliárd kilométernek felel meg autóval, ami nagyjából annyi, mint a Föld–Szaturnusz távolság.
És bár a Netflix kétség kívül az egyik legnépszerűbb szolgáltató, mellettük még nagyon sok cég foglalkozik videostreaminggel. Egy korábbi adat szerint például a YouTube 2016-ban 11 millió tonna szén-dioxidot termelt, mely megfeleltethető egy Glasgow méretű város éves kibocsátásának. Persze ma már vélhetően ez is több, hiszen majdnem 1 milliárddal nőtt az oldal felhasználóinak száma.
Zöldülnek a szolgáltatók
A streaming cégek is tudják, hogy előbb–utóbb változtatniuk kell. Ahogy arról írtunk is korábban, a Netflix idén év elején bejelentette, hogy 2022 végére klímasemlegessé válik, mellettük pedig több nagy online szolgáltató is tett már hasonló ígéreteket. A már említett Dom Robinson szerint viszont létfontosságú, hogy ezeket a vállalásokat a kibocsátás radikális csökkentésével és ne csupán a zöld projektekbe, faültetésekbe és hasonlókba való befektetéssel érjék el.
Ezzel együtt nem csak az ő elköteleződésükre van szükség. Mint azt a Guardian cikke írja, a streaminghez és a hagyományos televíziózáshoz is kötődő kibocsátás egy jelentős része az otthonainkban megy végbe, ugyanis a televízió-készülékek karbonlábnyoma igen jelentős, mind a gyártásuk és szállításuk, mint a használatuk során.
Összességében azért azt fontos látni, hogy a streaming-szolgáltatások nem az éghajlati válság legfőbb okai vagy okozói, szerepük eltörpül az olyan óriási kibocsátók mellett, mint a közlekedés vagy épp a mezőgazdaság. Ennek ellenére ha tehetjük, figyeljünk oda arra, hogy csak akkor menjen a tv, akkor fusson a Netflix vagy más egyéb szolgáltatás, amikor valóban nézzük és használjuk. Kicsit olyan ez is, mint a villany: ha kimegyünk a szobából, kapcsoljuk le!
