Szép, tarka madaraink a harkályok, akik rendkívül hasznosak is. Egyesek színpompásak, mások inkább sötét színekbe burkolóznak. Te mindet felismered?

Magyarországon összesen négy harkályféle él, és nincs talán olyan ember, aki legalább a hangjával ne találkozott volna. Van köztük szemkápráztató „papagáj”, páratlan mimikrivel rendelkező és szinte teljesen fekete madár is. Hangjuk, kacagásuk is elárulhatja, hogy a közelünkben vannak, mégis sokan nem tudják, épp milyen állat szól, vagy milyen harkályfélét látnak! Pedig sok mindent elárul a környezetünkről, hogy kivel találkozunk épp…

Az első, talán legtöbbek által ismert faj a nagy fakopáncs (Dendrocopos major), amely méretét tekintve csak a kis fakopáncshoz képest nagy, ugyanis nagyjából 22–23 centiméter, szárnyfesztávolsága sem éri el a 40 centit. Britanniától Japánig, Észak-Európától egészen Afrika északi részéig honos ott, ahol talál magának megfelelő méretű erdőt. Táplálékát főleg rovarok alkotják, de a dögöt sem veti meg. Kopácsolása nászidőszakban öblös, ugyanis üreges fákat keres, rajtuk „zenél”, máskor egyébként táplálékát keresi így. Faroktolla fehér, fekete pettyekkel, különlegessége, hogy rendkívül sprőd, ezzel támaszkodik a fák törzsén.

A fekete harkályt leginkább az idősebb erdőkben találhatjuk meg.
Kép: Canva

A nagy fakopáncs közeli rokona a fekete harkály, akinek csak a feje tetején van egy piros „sapkája”, egyébiránt teljesen fekete toll borítja. Unokatestvérénél valamivel nagyobb, ugyanis 45–57 centiméteres testhossza és közel 70 centiméteres szárnyfesztávolsága lényegesen meghaladja a nagy fakopáncsét. Életmódjuk is rendkívül hasonlít, annyi különbséggel, hogy a fekete harkály főleg az öregebb erdőket kedveli.

A zöld küllő a legszínesebb harkályfélénk.
Kép: Canva

A család legszínesebb tagja nem más, mint a zöld küllő. Méretét tekintve előző két rokona között helyezkedik el, de pompás tollazata messziről odavonzza a tekintetünket. Tollazata élénk zöldessárga, feje tetején piros fedő, és mindkét nemnek „bajsza” is van, annyi különbséggel, hogy a hímé piros, a tojóé fekete. Habár az erdők lakója, inkább a réteken billegve szerzi táplálékát, ami főleg rovarokból és magvakból áll (akár méhkaptárokat is szétdúlhat). Az ő hangja semmivel össze nem téveszthető halkuló kacagás.

Kevesen gondolnák, de a rokonság utolsó gyakoribb hazai faja a kezdőképen is látható nyaktekercs. Neve árulkodó, ugyanis – csak úgy, mint a baglyok java – fejét akár 180 fokban is el tudja fordítani. Mimikrije a lappantyúéhoz hasonló elképesztő álcázó tollazat, de nemcsak ez védi, hanem bizony „harcias” madár! Ha kell, nyakát mint kígyó tekeri, és hozzá sziszegő hangot hallat. Főleg hangyákkal és azok bábjaival lakik jól. Horgokkal ékes csőrét gyakran rovarfogó csaliként és csapdaként használja. Bedugja a fák odvába, és amikor egy rovar vagy bogár rátéved, annak vége. Főleg gyümölcsösökben keresd!

hirdetés
Exit mobile version