Szerdán megnyitott a Planet Budapest, a közönség pedig rögtön indításként egy komoly beszélgetést hallhatott. Áder János, volt köztársasági elnök, a Kék Bolygó Alapítvány kuratóriumi elnöke és egyben a Planet Budapest alapítója Hernádi Zsolttal, a MOL elnök-vezérigazgatójával ült le megvitatni a MOL fenntarthatósági törekvéseit.
Szó esett a legfontosabb területekről, amelyeknek a fejlesztésébe a közelmúltban beszállt a MOL (műanyag-újrahasznosítás, biogáz-, gumibitumen-előállítás, étolaj-visszagyűjtés), valamint a nyáron indult MOHU-t és a hulladékok kezelését is érintették.
A beszélgetés ITT megnézhető, a cikkben a legfontosabb témákat érintjük azok számára, akiknek most nincs egy órájuk videózni.
Bevezetés: szén-dioxid-kibocsátás és gázkérdések
Áder János felvezetésül az ENSZ-klímakonferenciák példáját említette, ahol legutóbb már 40 ezres közönség előtt állapodtak meg a CO2-kibocsátás csökkentéséről, mégsem sikerült eredményt elérni. A levegő CO2-szintje egyre nő, klímakonferenciából pedig az idei már a 28. lesz.
A Párizsi Klímacsúcs sem hozott áttörést, bár nagyon jól reklámozták. Az energiafogyasztás 3-szor olyan gyorsan nő, mint a népesség, és az energiafogyasztás nagy része fosszilis forrásokból származik. 27 évünk van még a klímasemlegesség teljesítésére. Elérhető ez? – kérdezi a MOL elnök-vezérigazgatóját.
Jó lenne hinni ebben, de a valóság másképp fest – mondja Hernádi Zsolt. Gyorsan végigveszi, hogyan jutottunk el a mai állapotig az energiahordozók tekintetében: a fától, majd a széntől a kőolaj felé indultunk, aztán jött a földgáz, a víz, a nukleáris energia az 50-es években, aztán a 90-es években megérkeztek az alternatívák, a szél és a nap: ha így nézzük, egyre jobb a helyzet. De most is annyi fát égetünk el, mint az ipari forradalom előtt, és még sosem használtunk annyi szenet vagy kőolajat, mint most.
Az új energiaforrások a növekvő igényeket elégítették ki, nem régi energiaforrásokat váltottak ki. Nem tudunk semmit semmivel kiváltani, a mai napig mindent használunk. És 2070-re 40%-os növekedést prognosztizálnak, ami nem túl biztató. Az üvegházgázok 80%-a az energiaiparból jön. Mit tegyünk? Politikai okokból leválunk az egyik energiacsatornáról, vagy úgy teszünk, mintha olcsó lenne? Példának itt az orosz földgáz. Óriási beruházások kellenek a pótlására, és nagy drágulás jött. Rövid távú döntések hosszú távú következményekkel.
Egy olajcég és a fenntarthatóság?
Mennyire mondható, hogy a MOL körforgásos technológiákat használó, fenntarthatóságra figyelő cég lenne? – tette fel a kérdést Áder János.
Alkalmazkodunk, nem tudunk mást tenni, ezt kell tenni a saját fennmaradásunk érdekében és a gyerekeink érdekében is – válaszolta Hernádi Zsolt. – De mi is a mi vállalásunk? 2050-ig a MOL-t kizöldítjük. Azt, ami CO2-t termel, valamilyen formában semlegesítjük.
Például CO2-mentes energiát termelünk, vagy megfogjuk a CO2-t, és eltároljuk a földben, vagy olyan anyagokat állítunk elő vele, amelyeknek az élettartama sokkal hosszabb, újra felhasználhatóak. Ezt jelenti a körkörös gazdaság, energetikai vagy anyagalapon többször felhasználni a nyersanyagot termelési célokra.
Nem könnyű elindulni ezen az úton, figyeljük a szabályozókat is, azonnal alkalmazkodni kell. Például itt a földgáz: egy időben mindenki eldobta, most újra elkezdte használni mindenki. A megtérülés alsó hangon 15 év, ennyivel előre kellene tudni, merre fordul a politika. Azt szoktam mondani, az egyházzal és a politikával nehéz MVP-ről (minimálisan életképes termékről), pénzügyi megtérülésről beszélni, mert ennek a kulcsa az idő, ami az egyházzal beszélgetve túl hosszú, a politikával beszélgetve pedig túl rövid.
Zöldberuházások a MOL-nál
Áder János elgondolkodtató példaként a sörösdobozok kis pattintós fülét hozta fel. Ezt a kis újítást 1976-ban találták ki, és mára egy év alatt az USA-ban 105 milliárd ilyen dobozt vásárolnak. Kiszámolták, hogy csak ez a kis fül 16 ezer tonna alumíniumot jelent, tehát amikor visszagyűjtik, ez mind megtakarítás lesz. Visszatérve a MOL-ra, azt kéri, a fenntarthatóságot tekintve fontos területekről is essen szó, mint a műanyag-felhasználás és -újrahasznosítás, a biogáz, az étolaj-újrahasznosítás (ez már korábban is volt, de növelték, és foglalkozni is kell vele), valamint a használt gumiabroncsok felhasználása gumibitumenként. Tudták, hogy évi 40 ezer tonna használt gumi keletkezik Magyarországon?
A MOL esetében két tényező a legfontosabb – válaszolt Hernádi Zsolt –, és mindkettő az ellátásbiztonsághoz kapcsolódik: legyen földgáz a háztartásokban, és legyen benzin a kocsikban. Ezekből van a pénz, innen tudnak aztán a körforgásos és az alternatív irányokba indulni. 2-szer, 3-szor annyi egy zöldberuházás belső megtérülési ideje, mint egy sztenderdé. De a MOL befektetői is elvárják a zöldítést, és persze rajtuk is van társadalmi nyomás.
A MOL viszonylag kicsi cégekbe szállt be, hazai szinten is sokkal több kellene belőlük. A kukák tartalmának 85%-a például hulladéklerakóba kerül, föld kerül rá, pedig lenne mint felhasználni belőle. Biogáz tekintetében Magyarország legnagyobb telepét vettük meg, de ez is kicsi. A biogáz egyébként mindenképp kikerül a légkörbe, csak előtte tudnánk használni fűtésre is, ami nem mindegy.
Az étolaj begyűjtésével rosszul áll az ország, pedig a MOL-nak ez jó alapanyag. Ausztriában tízszer ennyit gyűjtenek be. Jó, ha nem a lefolyóba kerül, mert akkor a vizeseknek nagy problémát okoz. Mi fel tudunk dolgozni sokkal nagyobb mennyiséget is. Nem lenne szükség pálmaolajra, ha begyűjtenénk a rengeteg európai étolajat – mondta el a MOL vezére.
Áder János közbeveti, hogyan is néz ki a pálmaolaj-felhasználás: Indonéziában kivágják az esőerdőt, pálmaültetvényt telepítenek, aztán az olaj sok ezer km-t megtesz, idejön, aztán a Shell belekeveri a benzinbe, és kiírja, hogy zöldített. Biztosan nem ez a jó út.
Használt gumiból autópálya
Hernádi Zsolt a gumibitumennel folytatja: ez úgy készül, hogy a használt gumit ledarálják, az őrleményt pedig bitumennel keverve útépítésre használják. A MOL-é attól különleges, hogy melegen lehet tartani, jobban alkalmazható, mint a hideg. Hosszú az élettartama, de drágább is.
Ha csak az árat nézik, akkor nem versenyképes, pedig egyébként igen. Műfüves focipályákra is kerül a darálékból, de ez átmeneti felhasználás. A gumibitumen csak 30 év múlva lesz újra hulladék, azonban így, a focipályáról sokkal hamarabb.
Egyébként a gumi a legismertebb tiltott import, az éjszaka leple alatt szállítják nagy telephelyekre, ahol aztán valami történik vele.
MOL MOHU: az új lakosságihulladék-feldolgozó vállalat
Áder János arra kéri Hernádi Zsoltot, beszéljenek a MOL MOHU-ról is, amely nyáron alakult a lakossági hulladék feldolgozására. Megvannak az EU-előírások arra nézve, hogy 2030-tól milyennek kell lennie a visszagyűjtési aránynak a műanyag, a papír, az alumínium esetében. Viszont az elektronikai hulladékról vagy a textilről ritkán beszélnek, ezekkel vajon mi a helyzet?
A textilre vonatkozóan nincs előírás, ezért sincs szeparált gyűjtés, csak bekerül a háztartási hulladékba vagy az erők szélére – mondta el Hernádi Zsolt. Ez rettentően káros, mert a textil lassan bomlik le, és a gyártása sem környezetbarát. Másodlagos feldolgozásra lenne szükség, de ma ez nincs. Biztosította a hallgatóságot, hogy ezt a MOL-nál meg tudják majd csinálni.
Kitért a különféle előírásokra is: a ma 51% lerakóba kerülő hulladékról 10%-ra le kell vinni az arányt. Ma 35% az újrahasznosított hulladék aránya, ezt fel kell vinni 65%-ra. Az elektronikai hulladék esetében jelenleg csak 20%-os az újrahasznosítás, ez extrém alacsony, pedig sok értékes és ritka anyag rejlik az elektronikai hulladékban, arany, ezüst, réz és más fémek. A MOL két fontos célja a jövedelmező működtetés (hiszen 35 évre szóló koncessziót kaptak), és elérni az EU-s célokat. Kiemeli: ezek valóban jó EU-s célok.
Végre újra lesz üvegvisszaváltás
Áder János felidézi, hogy gyerekkorunkban az üveg visszagyűjtése milyen természetes része volt a világunknak, és most januártól ez újra visszatér.
Hernádi Zsolt megjegyi, hogy ő is ebből élt diákkorában. Évente 70 ezer tonna PET-palack termelődik az országban, és ez jelenleg nem hasznosul újra élelmiszercélra, hanem megvesszük külföldről újra. Ezt egészen elképesztőnek nevezi. 2 és fél év múlva 77%-át újra kell hasznosítani, 2029-ig pedig a 100%-át. A balti és a norvég, de 2022 óta a szlovák üveggyűjtő rendszer is jól működik. Egy kicsit többet kell fizetni az üvegekért, de tényleg visszaviszik az emberek, és összeszedik az eldobált üvegeket is. Ez üzlet, működni fog nálunk is.
A „kiemelt gyártói felelősség” termékdíjról
Mit jelent a kiemelt gyártói felelősség? Hernádi Zsolt elmondta: a gyártónak viselnie kell a felelősséget a terméke életciklusára nézve, hogy amikor hulladék keletkezik, legyen meg ennek a fedezeti összege. A magyar termékekre ez egyértelmű, a külföldön gyártott termékek esetében a termékdíjat a forgalomba hozó fizeti meg.
Ausztriában, Horvátországban ez a rendszer már régóta működik, ez csak nálunk új. Fontosnak tartja, hogy mindenkire vonatkozzon, ne legyenek kivételek.
Röviden a szintetikus üzemanyag is szóba került
Kitérnek a közlekedés zöldítésére is, Áder János felveti a szintetikus üzemanyag kérdését, arra is kíváncsi, mennyire reális ezt használni majd. A MOL vezetője kifejti, hogy a technológia megvan, 1920 óta ismerjük, de nem használták, mert nagyon drága. 9-szer annyiba kerül előállítani, mint a sztenderdet, ráadásul olyan, mint a smirgli, tönkreteszi a hengereket. Társadalmi hasznossága is kérdőjeles, mert nagy hatékonyságvesztéssel jár, több mint 90% a veszteség. Csak csöndben teszem hozzá – mondja –, hogy a személyautók a CO2-kibocsátásnak mindössze 12%-áért felelnek, a többi a hajó, a repülő, a fűtés stb. Az elektromos autó hype-jánál pedig azt is tudni kell, hogy az áram 50%-ban fosszilis forrásból jön.
Áder János rámutatott: a zöldítés nem ideológia vagy jó szándék kérdése, hanem kémia, matematika és üzlet is. A szándék egyértelmű.
Fotók: Szecsődi Balázs