Pedig a teljesítése nemcsak szép emlékekkel járhat, hanem kitűzővel is. Próbás, hegyvidéki kirándulások várnak ránk, ha belevágunk!
Akkor miért szomorú? A magyarázatért vissza kell utaznunk az időben egészen a rendszerváltozás előtti időkbe, amikor ezen a környéken még vadul dübörgött a szénbányászat és az acélipar. Rákosi Mátyásék valóságtól elrugaszkodott terve, hogy hazánk a vas- és acél országa lesz, itt találkozott leginkább a valósággal. Ezt mutatja meg nekünk Wenzel Péter, a Kohászok Útja megvalósítója, aki maga is itt dolgozott hosszú évtizedeken át kohómérnökként. Páratlanul vadregényes tájakon át barangolhatjuk be a nehézipar megszűnésével járó pusztulást.
A Kohászok Útja nevű „túramozgalom” útvonala összesen 117 kilométer, és Salgótarjántól Diósgyőrig tart. Inászó kihalt falván és Istenmezején át több csúcsra is felvisz minket ez a „kis kéktúra”, ahonnan beláthatjuk a Medvest, de az Alföldet és a Börzsönyt is a messzeségben. Az ezt követő Arlói-tó igazi földtani unikum a maga suvadásos keletkezésével. A túra útvonalán sokszor vagyunk kitéve az elemeknek, hiszen az Ó-bükk erdeiben még vízvételi lehetőségünk is alig akad, és majdnem 30 kilométert kell lerónunk benne.
Ha azonban végigjárjuk ezt az első túrának nem javallott útvonalat, szomorú, de egyben lélekemelő képet is kapunk Északkelet-Magyarországról. A kommunisták erőszakos iparosítása miatt elpusztult falvak annak mementójaként állnak, hogy mit jelent a felelőtlen politika, ami nem tervez a jövővel és azzal, mire is „való” egy ország vagy országrész. Ugyanakkor a jövőbe is tekinthetünk: ez a felfedezésre váró zegzugos táj többre hivatott, és egyáltalán nincs kizárva, hogy olyan útra léphet, mint az Őrség vagy a Balaton-felvidék.