Persze nem minden halfajra, de a pergetőhorgászok egy kis pihenőre kényszerülnek. Mi az oka ennek? Hiszen a hal annyi, „mint a tenger”, nemde? Persze, de csak akkor, ha betartjuk a tilalmat.
Míg a vad esetében vadászati idények vannak, amikor kifejezetten járhatunk utánuk, addig a halaknál ez pont fordítva van, ugyanis a hatóság azt határozza meg, mikor tilos célzottan horgászni az egyes fajokra. Sőt, további különbség, hogy míg vadjaink esetében a főidények kifejezetten a párzási időszakban vannak (amit a gímszarvasnál bőgés, a dámnál barcogás, az őznél üzekedés jelez), addig halainkat a nász időszakára kell békén hagynunk.
Ennek oka nem abban keresendő, hogy a vadászokkal szemben a horgászok igen kedvesek, és hagyják, hadd bontakozzon ki a szerelem. A válasz az utódnevelésben és a szelekciós okokban rejlik. A halak az ívás során rakják le ikráikat, ami rendkívül sebezhető periódus a szaporulat számára. Az emlősfajoknál ugyanezen kitett időszak az utódnevelés korai fázisa, ezért akkor érnek védet a vadászati idények, amikor megszületnek az apróságok. Tehát mindkét esetben a jövő évi generáció óvása a vezérlő elv.
Mit tehet ilyenkor az egyszeri horgász? Van persze olyan hal, amelyre horgászva hódolhat szenvedélyének. Csakhogy mivel könnyen „beeshet” épp tilalom alá eső egyed is, jobb ilyenkor az önmegtartóztatás útjára lépni, ha már épp ezzel egyidőben itt a nagyböjt is. Ráadásul a halőr sem lesz túl elfogadó, ha épp abban az időben járunk le rablóhalért a vízpartra, amikor többek között a csuka, a süllő, a balin és a sügér sem fogható. Persze harcsára még májusig jók vagyunk.
Az állati eredetű, természetes élelmiszerekről a Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expón is szó esett, számos alternatívát mutatva az egészségesebb ételek elkészítéséhez és fogyasztásához.
Kiemelt kép: Canva