A karbonvám az EU-n kívülről importált, jelentős szén-dioxid-kibocsátással előállított termékeket érintené, és nem titkolt célja, hogy az unión kívüli lazább környezetvédelmi előírások szerint termelő cégeket és országokat kibocsátáscsökkentésre bírja.
A Másfélfok cikke a példátlan szabályozás lehetséges hatásait elemzi, mellyel kapcsolatban több ázsiai ország már most (zöld)protekcionizmust emleget, Kína pedig fokozódó feszültségekről beszél. A karbonvámnak természetesen itthon is komoly hatása lenne, de talán inkább nyernénk vele, mint veszítenénk.
A javaslat a július 14-én bemutatásra kerülő, az Európai Bizottság által összeállított csomag része, mely a a tagállamok közös döntése alapján kitűzött 55 százalékos kibocsátáscsökkentési cél elérését szolgálja. Ahogy az elemzésben írják a régóta lebegtetett karbonvámok rendszere (Carbon Border Adjustment Mechanism – CBAM) egyértelműen az új klímapolitika egyik sarokköve lehet, és az importált termékek karbonlábnyoma alapján kivetett vámot jelentené.
Az karbonvám rendszer az egyes iparágakban nem túl hatékony kibocsátáskereskedelmi rendszert (EU ETS) cserélné le, illetve egészítené ki, megnehezítve annak lehetőségét, hogy a túlságosan szennyező iparágakat az EU-n kívülre helyezve a cégek folytassák a túlzott kibocsátással járó tevékenységüket.
Ahogy írják, a vám összegét ideálisan a behozott termék előállítása során keletkező kibocsátások alapján kellene kiszámítani, ha pedig ez nem lehetséges, akkor egy adott országra, vagy termékcsoportra vonatkozó általános referencia-érték alapján lesz majd megállapítható. Továbbá a vámfizetési kötelezettség alól mentesülhetnek majd az EU-éhoz hasonló szigorú kibocsátási korlátokat alkalmazó országok.
Ahogy az EU minden országában, úgy Magyarországon is lesz majd következménye a javaslatnak, igaz a szerzők szerint a viszonylag kicsi a nehézipar miatt csupán marginálisak. Ezzel együtt drágulhat például az áram, mert jelenleg nagy mennyiségű olcsó, de a legszennyezőbb módon előállított áramot importálunk ukrán és szerb szénerőművekből.
A cikk szerint, mely teljes terjedelmében itt olvasható, a pozitívumok között lehet említeni, hogy a cementgyárainkat kevésbé fenyegetik majd az olcsó szerb és ukrán importtermékek, ahogy például a Dunaferr is jobb feltételekkel versenyezhetne a kínai import-acéllal a jövőben.