A karbonvám az EU-n kívülről importált, jelentős szén-dioxid-kibocsátással előállított termékeket érintené, és nem titkolt célja, hogy az unión kívüli lazább környezetvédelmi előírások szerint termelő cégeket és országokat kibocsátáscsökkentésre bírja.
A Másfélfok cikke a példátlan szabályozás lehetséges hatásait elemzi, mellyel kapcsolatban több ázsiai ország már most (zöld)protekcionizmust emleget, Kína pedig fokozódó feszültségekről beszél. A karbonvámnak természetesen itthon is komoly hatása lenne, de talán inkább nyernénk vele, mint veszítenénk.
A javaslat a július 14-én bemutatásra kerülő, az Európai Bizottság által összeállított csomag része, mely a a tagállamok közös döntése alapján kitűzött 55 százalékos kibocsátáscsökkentési cél elérését szolgálja. Ahogy az elemzésben írják a régóta lebegtetett karbonvámok rendszere (Carbon Border Adjustment Mechanism – CBAM) egyértelműen az új klímapolitika egyik sarokköve lehet, és az importált termékek karbonlábnyoma alapján kivetett vámot jelentené.
Kapcsolódó bejegyzések
Uniós vám sújtaná a szennyező országokat
Adót vetnének ki azon országok termékeire, ahol az EU-s kibocsátási szabályoknál lazább rendelkezések vannak érvényben.
Az karbonvám rendszer az egyes iparágakban nem túl hatékony kibocsátáskereskedelmi rendszert (EU ETS) cserélné le, illetve egészítené ki, megnehezítve annak lehetőségét, hogy a túlságosan szennyező iparágakat az EU-n kívülre helyezve a cégek folytassák a túlzott kibocsátással járó tevékenységüket.
Ahogy írják, a vám összegét ideálisan a behozott termék előállítása során keletkező kibocsátások alapján kellene kiszámítani, ha pedig ez nem lehetséges, akkor egy adott országra, vagy termékcsoportra vonatkozó általános referencia-érték alapján lesz majd megállapítható. Továbbá a vámfizetési kötelezettség alól mentesülhetnek majd az EU-éhoz hasonló szigorú kibocsátási korlátokat alkalmazó országok.
Ahogy az EU minden országában, úgy Magyarországon is lesz majd következménye a javaslatnak, igaz a szerzők szerint a viszonylag kicsi a nehézipar miatt csupán marginálisak. Ezzel együtt drágulhat például az áram, mert jelenleg nagy mennyiségű olcsó, de a legszennyezőbb módon előállított áramot importálunk ukrán és szerb szénerőművekből.
A cikk szerint, mely teljes terjedelmében itt olvasható, a pozitívumok között lehet említeni, hogy a cementgyárainkat kevésbé fenyegetik majd az olcsó szerb és ukrán importtermékek, ahogy például a Dunaferr is jobb feltételekkel versenyezhetne a kínai import-acéllal a jövőben.
