Ha azt mondjuk, kóró, akkor általában egy magasra növő, kemény és szúrós szárú gyom jut az eszünkbe, és biztosan nem egy csodálatosan kék virágú növény, amelynek ráadásul számos gyógyhatása van.
A katángkóró vagy mezei katáng (Cichorium intybus) az őszirózsafélék családjába tartozó lágyszárú, évelő növényfaj. Utak mellett, réteken, parlagon hagyott területeken nő, sokszor a másfél méteres magasságot is elérheti. Virágai nélkül valóban csupán néhány erős szárat mutat magából, ám amikor reggel kibontja égszínkék szirmait (amelyeket erős napsütésben be is zár), egyből megszépül.
Gyógyhatása
A gyökere, a levele és a virága is gyógyhatású. Ezt már az ókori görögök, rómaiak és egyiptomiak, sőt, a kelták is felismerték. Előszeretettel használták a növényt a különböző bántalmaikra.
A gyökerének igen magas az inulintartalma, hatékonyan csökkenti a vércukorszintet, a diabétesz miatti szomjúságérzetet és a fokozott vizeletürítést, ezáltal segít kontrollálni a cukorbetegséget. Emellett az inulin a prebiotikumok egyik fajtájaként támogatja a hasznos bélbaktériumok elszaporodását, a megfelelő bélflóra kialakulását, ezáltal hozzájárul az egészséges bélműködéshez is.
A katángból készült tea kiválóan alkalmazható reuma, köszvény és ízületi betegségek ellen, valamint tisztítja a májat, a lépet és a vesét, továbbá segít tökéletesen kiüríteni az epehólyagot is.
Étvágygerjesztő hatása van, és sárgaság ellen is bevethető, emellett kisebb méretű epekövek oldására is alkalmas lehet. Segíti az emésztést, megszünteti a puffadást és a fokozott bélgázképződést.
Külsőleg borogatásként kiváló a duzzanatok, gyulladások, pattanások és az elfertőződött sebek gyógyítására.
Ellenjavallat: magas gyomorsavtermelés és kiszáradásra való hajlam esetén legyünk elővigyázatosak!
Salátához is kiváló
Nyár elején szedett gyökerét a régi magyar konyhában salátaként használták fel. A petrezselyemhez hasonlóan megfőzték, hosszában felszeletelték, majd sóval, ecettel vagy éppen mézzel ízesítve fogyasztották. Télire elvermelve pedig a gyökér mellől kihajtó friss hajtásait fogyasztották.
Hogyan gyűjtsük?
Leveleit és virágait virágzáskor – júliustól szeptemberig – a növény tetejétől mérve körülbelül 40 cm hosszan, a gyökereit pedig kora tavasszal, illetve késő ősszel gyűjtsük! A gyökereket alapos tisztítás után sütőben vagy kemencében szárítsuk meg, a föld feletti részeit is napfénytől védett helyen szárítsuk és mihamarabb aprítsuk fel! Arra pedig mindig ügyeljünk, hogy ne nagy forgalmú utak mellől szedjük a növényt!
Kávé helyett
A mezei katángot vadcikóriának is nevezik, mivel eme növény nemesített változata a cikória. Régen, ínséges időkben sokszor használták kávépótlóként. A „katángkávéhoz” a gyökereket centis nagyságúra vágjuk, majd az apró darabokat sütőben sokáig, akár néhány óráig sötétbarnára pirítjuk. A megsült gyökérdarabokat ezután pontosan ugyanúgy használjuk fel, mint a kávébabot.