Már-már eltelt a Veganuár kétharmada, így van némi fogalmam arról, hogy milyen kihívásokkal kell szembenézni, ha vegánként élünk, étkezünk. Kisebb-nagyobb nehézségek árán eddig sikerült maradéktalanul betartani a szabályokat, tehát semmiféle állati eredetű élelmiszert nem fogyasztottam: tejcsoki, sajtfalat, szalonnakatona kenyérrel, vajjal vagy épp a hétvégi húsleves, mind elkerültek.

Hogy mekkora változásokat hozott ez a néhány hét az életemben, arról majd a kihívás végén írok, hiszen biztos lesznek addig is újdonságok. Azt viszont már most biztosra tudom mondani, hogy vegánként étkezni nem megugorhatatlan vagy különösebben nehéz dolog. Inkább érdekes utazás, semmint kőkemény kihívás! Azért ehhez az is hozzátartozik, hogy egyfelől nem mindenki szeret a konyhában tenni-venni, másfelől azonban ha kimozdulunk otthonról, hirtelen megnehezülhet a dolgunk. Az éttermek és a büfék többsége ugyanis még alig-alig van felkészülve a vegánokra.

Kapcsolódó bejegyzések

Belevágok a Veganuárba!

Részt veszek a 31 napos kihívásban, egész hónapban mellőzöm az étrendemből az állati eredetű élelmiszereket. Veganuár, jövök!

Nagy pozitívum, hogy szerintem még soha nem étkeztem ilyen változatosan, pedig sosem zárkóztam el a gasztronómiai újdonságoktól, az alig ismert alapanyagoktól, a furcsának tűnő receptektől. Ez persze nem azt jelenti, hogy csak olyan dolgokat eszem, melyeket korábban nem. Gyakran csupán egy kis csavar van a történetben, hogy az étel meg tudjon felelni a szabályoknak. A következőkben megmutatok néhány egyszerűen elkészíthető, de remek vegán ételt, amelyek a növényi alapú étkezés kapudrogjai lehetnek, vagy csak egyszerűen színesebbé tehetnek egy flexitáriánus étrendet.

Gyorsan készülnek a vegán kaják

A vegán ételek zöme hipp-hopp elkészül, nem kell órákig szöszmötölni a konyhában. Személyes kedvencem a humusz, amelyre mosogatással és evéssel együtt is elég 10 perc. Persze az evés nem lóverseny, érdemes hosszan kiélvezni az ízeket. A slow-mozgalom is azt vallja, hogy ha lassabban táplálkozol, „kijönnek az illatok és az ízek, a nagy kavalkádok és a nüansznyi különbségek”.

Kapcsolódó bejegyzések

Elgondolkodtak a tudósok: mi lenne, ha minden ember vegán lenne?

Hogyan nézne ki a mezőgazdaság, ha a világ vegetáriánus lenne? Mit állítanának elő és milyen áron? Néhány tudós és szakértő már elgondolkodott ezen, és érdekes következtetésekre jutottak.

Ráadás, hogy az alábbi receptekkel kikerülhetünk olyan divatos, de viszonylag nagy karbonlábnyomú alapanyagokat, mint például az avokádó. Az összes alapanyag sajnos nem szerezhető be helyben, de nagy részük igen. A hiányzókat pedig a közeli országokban megtermelt zöldségek-gyümölcsök közül választhatjuk ki, ezzel is tovább csökkentve étkezésünk lábnyomát.

Humusz: az univerzális megmentő

A vegánság első pár hetében biztosan gyakran leszel éhes. Hasznos, ha mindig kéznél van egy kis humusz, valamilyen kenyérféle és zöldség, és máris készen állsz a következő fejedelmi lakomára.

A humuszhoz alig néhány dologra lesz szükséged. A legfontosabbak: csicseriborsó (konzerv, ha sietsz; főzni való, ha sok időd van), tahini (azaz szezámpaszta), só, citromlé és egy aprító vagy botmixer. Szórj és önts minden alapanyagot az aprítóba, majd egészen addig turmixold, amíg krémes állagú, nem túl híg, nem túl sűrű krémes matériát kapsz! Évek óta gyártom itthon a humuszt, és sosem méricskéltem semmit, de biztosan nem lősz mellé, ha egy konzervhez 1-3 evőkanál tahinit, két csipet sót és annyi citromlevet teszel, hogy szép selymes és picit savanykás legyen a végeredmény. Az ízesítést mindenki oldja meg magának! A fokhagyma például mindig nyerő lehet, római köményt is sokan használnak, de a humusz szinte mindennel jól működik.

Ha elkészültünk, akkor kanalazzuk egy megfelelő tálkába vagy dobozba, borítsuk nyakon olívaolajjal, és díszítsük fűszerpaprikával! Vagy ne! A humuszban a legcsodálatosabb a variációk végtelen tárháza, és ez a fogyasztására is érvényes. Nemcsak kenyérre lehet kenni, hanem lehet belőle mártogatós, de akár köretként is a tányérra kerülhet.

Lasagne vörös lencsével: egyáltalán nem fog hiányozni a hús

Talán ez volt a legmunkásabb étel azok közül, amelyeket az elmúlt időszakban készítettem, pedig ez sem volt túlságosan nehéz vagy hosszadalmas. Cserébe kompromisszummentesen élveztem az olasz konyha remekét úgy, hogy egy másodpercig nem vágytam arra, hogy a fogaim ne vörös lencsén, hanem darált húson rágódjanak. De hogy is néz ki ez a fogás?

Kapcsolódó bejegyzések

Az új évben (is) jó lencsét enni

A fenntartható étrend kiemelkedő elemei lehetnek a hüvelyesek, köztük a lencsék is. Ha azonban itthon lencsét akarunk vásárolni, szinte csak külföldi termékeket találunk.

A lasagne esetében három réteget különböztetünk meg: a kétféle szósz és a tészta. Utóbbival nem muszáj otthon bíbelődni, remek megoldás a bolti lasagne-tészta is. Csak arra figyeljünk, hogy tojásmentes legyen (a legtöbb ilyen)! A következő lényeges elem a paradicsomos szósz. Itt van némi variációs lehetőségünk, többféle zöldséget is tehetünk bele ízlésünknek megfelelően.

Én a következők szerint készítettem: aprított hagymát, zellert, illetve szárzellert és sárgarépát pirítottam olívaolajon, a vége felé hozzáadva a zúzott fokhagymát. Amikor szépen megpirultak, jött a passzírozott paradicsom. Télen készíthetjük darabos konzervparadicsommal is. Ezután az egészet 25-30 percig kis lángon főztem. Fűszerként oregánó és bazsalikom került bele, a csipet cukor és só mellett. Fél óra múltán adtam hozzá a vörös lencsét. Az utóbbi általában felvesz némi nedvességet, elképzelhető, hogy a vizet pótolni kell. Amikor a lencse már puhább, de még nem főtt szét, akkor vagyunk kész. Gyakran kevergessük!

Az utolsó létfontosságú réteg a besamel mártás. Tej és vaj híján itt is kell egy kicsit trükközni, de nem sokat. A neten számos vegán besamel recept van, nekem a következő vált be: olívaolajon megfuttatom a lisztet, majd lassan, keverés közben adagolva szójatejet adok hozzá. Gyakran keverve megvárom, hogy besűrűsödjön valamelyest, majd törött borssal és szerecsendióval ízesítem.

Ha mindezzel megvagyunk, jöhet az összeállítás. A tepsi aljába kerül egy réteg tészta, majd a paradicsomos szósz és a besamel mártás, majd az újabb tészta. Ezeket a rétegeket ismételgetjük, amíg ki nem fogyunk a szószokból. Figyeljünk arra, hogy a legfelső réteg paradicsomszósz legyen. A tetejére és a rétegek közé is tehetünk vegán sajtot! A sütőben 180 °C-on alufóliával lefedve süssük 25-30 percig, majd 5 percig fólia nélkül is! Ha kész, vegyük ki és pihentessük néhány percet tálalás előtt!

A mennyiségekről

Utóbbi receptben szándékosan nem írtam mennyiségeket. Egyfelől úgyis tudjuk, hogy nagyjából mekkora adagot akarunk készíteni, így szemre is meg tudjuk állapítani, hogy miből mennyire van szükségünk, másrészt erre az ételre tipikusan igaz, hogy az meg annyi menjen, amit meg amennyit mi szeretnénk. Simán lehet zöldségként például cukkinit vagy akár gombát használni, ne kössük meg a saját kezünket! Menjünk a hasunk és a megérzéseink után!

Füstös húsgolyók spanyol stílusban

Jól olvastad, tényleg húsgolyót írtam. Persze olyan értelemben húsgolyó ez, mint „A bútoráruház” zöldséges húsgolyói: igazából nincsen benne hús, de kicsit olyan, mintha. Az elmúlt időszakban kipróbált ételek közül ez volt az egyik kedvencem. Megint tipikusan olyan kaja, amelyről eszembe sem jut, hogy bárcsak inkább húson nyammoghatnék. Ezt a kicsit füstös, fűszeres, paradicsomos ételt is gyorsan és könnyen el tudjuk készíteni. Akár a vasárnapi ebéd részeként vagy egy baráti összejövetelen is megállja a helyét mint egy igazi spanyol tapa, de vigyázz vele: nagyon laktató!

Itt mindenképp írok mennyiségeket is, mert fontos, hogy a húsgolyó megfelelő állagú legyen. A receptet egyébként ezen az oldalon találtam.

A húsgolyóhoz 4 személyre:
2 konzerv fekete babra (2x400g),
2 gerezd zúzott fokhagymára,
50 gramm zabpehelyre,
80 gramm dióbélre,
2 evőkanál szójaszószra,
0,5 teáskanál cayenne borsra,
0,5 evőkanál füstölt paprikára,
0,5 oregánóra,
valamint ízlés szerint sóra és borsra, valamint egy kevés olívaolajra lesz szükség.

Ezeket az olívaolaj kivételével egy aprítóba tesszük, majd néhány pörgetéssel összedolgozzuk, figyelve arra, hogy ne túlozzuk el az turmixolást. Maradjon csak darabos valamennyire! Ha ez megvan, akkor bevizezett kezünkkel (hogy ne tapadjon) készítsünk a masszából kisebb fasírt méretű golyókat. Ekkora adagból nagyjából 16 jön ki. Egy ecset segítségével kenjük be a golyókat olívaolajjal, majd egy hőálló tálban vagy tepsiben kerüljenek a 180 °C-ra előmelegített sütőbe nagyjából 20 percre.

A szószhoz 4 személyre:
némi olívaolajra,
1 felaprított hagymára,
2 zúzott fokhagymára,
1 teáskanál füstölt paprikára,
800 gramm passzírozott paradicsomra,
1 teáskanál cukorra,
illetve ízlés szerint sóra és borsa lesz szükségünk.

Közepes lángon pirítsuk meg a hagymát az olajon, majd adjuk hozzá a fokhagymát, a sót, a borsot és a füstölt paprikát, de vigyázzunk arra, hogy utóbbi ne kapjon oda! 1-2 perc után jöhet a passzírozott paradicsom és a cukor, majd miután a szószunk elkezdett buborékozni, váltsunk alacsony lángra, és fedjük le a serpenyőt! Néha megkeverve 30-40 percig főzzük, a vége felé időnként kóstoljuk meg! Akkor van kész, ha a paradicsompaszta jellemző kesernyés ízét már nem érezzük.

Közben az elkészült golyókat vegyük ki a sütőből, és pihentessük kicsit őket! Állagukat tekintve nem olyanok, mintha valódi húsból lennének, így bánjunk óvatosan velük, hogy ne essenek szét! Ha kész a szósz, akkor jöhetnek a golyók, forgassuk meg őket, és következhet is a tálalás. Ha van friss petrezselyem, akkor meghinthetjük vele a golyók tetejét, és az sem hátrány, ha van az étel mellé egy szelet ropogós kenyerünk.