Az új évben (is) jó lencsét enni

Az új évben (is) jó lencsét enni
Az új évben (is) jó lencsét enni

Az év vége táján eljön a lencse ideje, az újévhez kötődő hagyományokban fontos szerep jut ennek a hüvelyesnek. Annak jártunk utána, mit lehet tudni erről a tápláló ételről, honnan kerül az asztalunkra, és milyen szokások kötődnek hozzá.

Jó lenne, ha valóban hagyománnyá válna!

A lencsét azért esszük újévkor, hogy pénz álljon a házhoz. Az apró, lapos és kerek szemekről könnyen asszociálhatunk az aprópénzre, amely a fogyasztás egyenes következményeként felveti majd az embert. Ehhez nagyon hasonló hatása lehet a máknak, de tulajdonképpen bármi a javunkra válhat, ami apró szemű, és sok van belőle. Fontos persze, hogy megfelelő földrajzi koordinátákon tartózkodjunk, mert ahány ország, annyi újévei hiedelem. Vannak helyek, ahol ilyenkor halat esznek a sok ezüstös pikkelye miatt, amely szintén a gazdagságot szimbolizálja, míg felénk ez egyet jelentene a katasztrófával, hiszen a hallal a szerencsénk is elúszna.

Ha elmegyünk egy üzletbe, majdnem biztos, hogy csak olyan lencsét fogunk kapni, amelyet távoli országban termeltek. Hiába keressük a magyar lencsét, kevés boltban fogjuk megtalálni. A legtöbbször kanadai, török, orosz vagy francia lencsével találkozhatunk. Ha magyar lencsére vágyunk, akkor a piacokon járhatunk szerencsével, a kistermelőknél. Egy nemesvámosi őstermelő talán az egyetlen, aki nagyobb tételben termeszti a lencsét, ő ráadásul a növény nemesítésében is komoly eredményeket ért már el.

Mi ennek az oka? Magyarországon az újévi szokásokat leszámítva nem igen van hagyománya a lencsefogyasztásnak, így az elmúlt évtizedekben a lencse termőterülete minimálisra zsugorodott. 2017-ben nagyjából 28 focipályányi területen, tavaly pedig összesen 284 hektáron vetettek lencsét Magyarországon. Bár hajszálnyival növekedett a termőterület, ez továbbra is egészen elhanyagolható mennyiség. Persze nem véletlenül alakult így: a lencsének nincs stabil felvásárolói piaca, a kereslet, így az értékesítés biztonsága alacsony, ráadásul az import lencse jelentősen olcsóbb, mint amit itthon termelünk. A szilveszteri megugrást leszámítva a vásárlók nemigen keresik a lencsét, és az sem elhanyagolható, hogy az egyébként sokféleképpen felhasználható növényre épülő feldolgozókapacitások sem épültek ki.

Pedig a fenntartható táplálkozás alapját is jelenthetné az akár dísznövényként is nevelhető lencse, hiszen kiváló fehérje- és tápanyagforrás, a növényi alapú étrendben a húsfélék remek helyettesítője lehet. A magok fehérjetartalma kb. 28%, ez pedig a bab és a borsó értékénél is magasabb.

Próbálkozz lencsetermesztéssel a kiskertben!

A lencse termesztése lényegileg nem különbözik a bab vagy épp a borsó termesztésétől, túl nehéz dolgunk tehát nem lesz. A lencse hidegkedvelő növény, így az utolsó fagyok előtt 2-3 héttel már kiültethetjük az előzőleg palántázott növénykéket. Tápanyagban gazdag, jó vízelvezetésű talajba és lehetőleg napos helyre ültessük lencséinket! Ha tudunk, biztosítsunk támasztékot, amire növényünk felkapaszkodhat! Ha erre nincs lehetőség, hagyjunk nagyobb helyet a palánták között! Ha mindent jól csináltunk, és megfelelően gondoztuk növényeinket, akkor az ültetést követően 80–110 nap múlva szüretelhetjük első saját lencsénket.

Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy a pillangósvirágúakra jellemzően nitrogént köt meg a talajban, és vízigénye is kicsi, így a mezőgazdaság számára komoly értéket képviselhetne nálunk is. A talajára nem igényes, csupán az a fontos, hogy ne műtrágyázott földbe kerüljön, és hogy a gyomok legyenek kordában tartva.

Sokan gondolják úgy, hogy a hüvelyesek lehetnek a jövő élelmiszerei. Ennek kiváló tápértékük és fenntartható termesztésük mellett hosszú eltarthatóságuk is megteremti a lehetőségét. Ha összehasonlítjuk az állati eredetű élelmiszerekkel, melyek helyettesítésére a tápanyagtartalmának köszönhetően kiválóan alkalmas, egészen alacsony lábnyomot találunk. 1 kg marhahús 9,5 kg szén-dioxid-kibocsátást generál, ugyanennyi hüvelyes viszont csak 0,5 kg-ot, a felhasznált víz mennyisége pedig akár 13-szoros különbséget is mutathat a lencse javára.

Hogyan fogjuk elkészíteni?

Szilveszterkor főképp főzeléket, esetleg levest készítünk a lencséből, és a hazai gasztrokultúrában nagyjából itt véget is ér a repertoár. A lencsefogyasztás népszerűsítéséhez mindenképp szükség lesz arra is, hogy a változatosság jegyében újdonságokat is kipróbáljunk. Ehhez könnyen nyerhetünk inspirációt, hiszen a lencse sok nemzeti konyha alapélelmiszere. Ilyen például az indiai konyha, ahol százmilliók fogyasztják nagy mennyiségben a hüvelyeseket, melyekkel a húsfogyasztást váltják ki. És ahogy mi a húsokat tudjuk rendkívüli változatossággal készíteni, ők többek közt a lencséket. A teljesség igénye nélkül kiváló szendvicskrém, saláta és fasírt készíthető lencséből.

Bár a lencse a hüvelyesek közül a legjobban emészthetők egyike, így is okozhat gondot. Nem megfelelően elkészítve a következmény puffadás és szelek lehetnek. Azonban néhány egyszerű trükkel meg tudjuk előzni a panaszok zömét:

Főzés előtt áztassuk be a lencsét, majd ezt a vizet leöntve friss vízben főzzük! Ez azért is fontos, mert így előbb megpuhul (kivétel a vörös lencse, amelyet nem szükséges áztatni).
A lábosra ne tegyünk fedőt!
Miután felforrt, öntsük le a főzővizet, és tegyük fel friss vízzel!
+1 tipp
: Hamar elkezdődik a csírázás, ez azonban nem jelent problémát. Sőt, ha szeretnénk, akár egy keveset direkt csíráztathatunk is, kiváló feltét lesz a főzelékünkhöz.

Ezek a trükkök nemcsak a lencsékre, hanem az összes többi hüvelyesre is alkalmazhatók. Az is segíthet, ha gyakran fogyasztjuk, mert így a bélrendszerünk hozzászokik, megedződik, és nem fog problémát jelenteni emésztésünk számára. Ez minden hüvelyesre érvényes.

Lencsediverzitás

Magyarországon elsősorban a klasszikus, korong alakú, zöldesbarna lencse terjedt el, de egyre könnyebben beszerezhetjük egyéb változatait is. Ezek némileg más ízűek és tulajdonságúak, de ugyanolyan táplálóak és egészségesek.

A legelterjedtebb változat a klasszikus mellett a vörös lencse, melynek különlegessége, hogy nagyon hamar megfő, beáztatni sem szükséges, pillanatok alatt szuper krémleves vagy köret készülhet belőle. A francia konyha egyik klasszikusa a zöld (Puy-i) lencse, melyet erőteljes aromája, apróbb mérete és lágy héja különböztet meg a többitől. Nevezetes még a fekete színű beluga lencse, mely a híres beluga kaviárról kapta a nevét. Ennek pedig az az oka, hogy ránézésre igen hasonlít rá.

Kijelenthető tehát, hogy a lencse sokszínű, tápláló és finom, így aztán a többi hüvelyessel együtt nemcsak újévkor, hanem az év többi napján is érdemes gyakran fogyasztani. A fenntarthatóság jegyében pedig keressük a helyi, magyar alapanyagokat!

search icon