A zene napjainkra szinte teljesen egybefonódott életünkkel, sokan elképzelni sem tudnák nélküle mindennapjaikat. És mi tagadás, sokszor tényleg meg tudja adni azt a pluszt, ami átlendít minket a hétköznapok fáradalmain, legyen szó tanulásról, munkáról vagy az otthoni teendőkről. A zenéléshez pedig már az őskortól kezdve hangszereket is használtak, amelyek akkor még fából, kőből és egyéb, természetben is fellelhető anyagokból készültek. Milyen anyagokból készültek régen a hangszerek, és miből épülnek fel manapság? Milyen a hatásuk a környezetre, és mit tehetünk e hatás mérsékléséért?

Lássuk, milyen anyagokat használnak fel az egyes hangszerek előállításához!

Zongorák

A zongora kétségkívül az egyik legnépszerűbb hangszer, 17. századi megjelenése óta szinte töretlen népszerűségnek örvend. Eredetileg a barokk korban elterjedt, de a rá következő klasszicizmusban, majd a romanticizmusban kevésnek bizonyuló csembalót hivatott háttérbe szorítani, hatalmas sikerrel. A mai napig sok közismert gyártó kézzel készíti zongoráit. Egy-egy darab elkészítése nagyjából egy évig is eltarthat. Egy ilyen zongora közel 12 ezer darabból is állhat. A külső burkolatokat általában valamilyen fából (például juharfából vagy mahagóniból) készítik, a billentyűk közül a fehéreket hagyományosan elefántcsontból, a feketéket pedig ébenfából alkották meg.

Ma már – az orvvadászat visszaszorításának érdekében – fából készült, akrilnitril-butadién-sztirol (ABS) alapú műanyaggal bevont billentyűket készítenek. A hangszer megszólaltatásához használt kalapácsok is fából vannak, ezeket nemezzel vonják be. A húrokat pedig – melyekhez a billentyűk leütésével hozzáütődve a nemezzel bevont kalapácsok hangot adnak ki – magas széntartalmú acélból készítik, amelyet legtöbbször rézzel borítanak. Érdemes megemlíteni a zongora pedáljait is, ezek bronzból és egyéb ötvözetekből állnak. Az említett anyagok természetesen a klasszikus pianínókra és a hangversenyzongorákra vonatkoznak. Rengeteg típusú és minőségű zongorát gyártanak manapság, a digitális és egyéb verziókhoz pedig sokkal több műanyagot használnak.

Gitárok

A gitár már a zongora előtt is létezett, a 16. század környékén hozták létre mai formáját a korábban is létező guitarra latina egyik változataként, valószínűleg Spanyolország területén. Szintén rendkívül népszerű hangszer, a világon nagyjából 712 millióan gitároznak hobbi vagy professzionális szinten. A gitár készítéséhez felhasznált anyagok nagyban függnek attól, hogy klasszikus, akusztikus vagy elektromos gitárról beszélünk. A klasszikus és az akusztikus gitár teste és nyaka legtöbbször egyaránt mahagóniból, cédrusból vagy egyéb fafajtából készül, a fogólap rózsafából, illetve a bundok közötti választóvonal valamilyen fémből van.

Ezenfelül sokszor alkalmaznak bizonyos részekhez műanyagokat, illetve néha különféle csontokat is. Legtöbbször elefántcsontot, de szerencsére manapság már ez sem gyakori. Az akusztikus gitár húrjai leggyakrabban acél és nikkel ötvözetéből készülnek, a klasszikus gitáron találhatunk általában három nejlonból lévő húrt is. Sok esetben találkozhatunk úgynevezett koptatóval is, amely többnyire valamilyen műanyag. Az elektromos verzió is hasonlóképpen tevődik össze annyi különbséggel, hogy kicsivel több műanyagot tartalmaz, és elektronikával látják el. A hangot ebben az esetben egy mágneses hangszedő hozza létre a húrok rezgését elektromos impulzusokká alakítva.

Vonós hangszerek

A vonós hangszerek a kezdetek óta nagy népszerűségnek örvendenek, már az ókorból is találhatunk róluk feljegyzéseket. Az ide tartozó hangszerek (például a hegedű, a cselló vagy a nagybőgő) teste és sok más része lucfenyőből, míg hátlapja általában juharból készül. A nagyobb terhelésnek kitett részekhez ébenfát használnak. A húrokat pedig eredetileg nyúl- vagy báránybőrből készítették, manapság azonban fém- vagy műanyag szálakat tekercselnek körbe rozsdamentes acéllal vagy akár arany- és ezüstréteggel. A vonóhoz általában lófarokszőrt használnak, egyes változatokban ezt műanyag szálakkal helyettesíthetik. Manapság sokszor igyekeznek az állati eredetű alapanyagokat mellőzni, így jött létre nemrégiben egy olyan hegedű is, amely ezeket nélkülözi, így teljességében „vegánnak” nevezhető. Erről egy korábbi cikkünkben írtunk.

Fúvós hangszerek

Szintén nagy múltra tekintenek vissza, már az ősidők óta jelen vannak a különböző kezdetleges furulyák és egyéb fúvósok. Két nagy csoportjukat különböztetjük meg, a fafúvósokat (ide tartozik például a furulya vagy a fuvola is, amely régen szintén fából készült), valamint a rézfúvósokat (például a trombitát, a kürtöt). Régebben, a 17. század környékén még szinte csak fából vagy sárgarézötvözetből készültek. Manapság sok hangszer már valamilyen polimer és más anyagok együtteséből áll, így például sok furulya is akrilnitril-butadién-sztirol (ABS) alapú polimerből készül. A bonyolultabb profi furulyák sokszor ma is valamilyen faanyagból vannak. Egyes fúvós hangszerek készítésekor még használhatnak gumit, illetve néhány esetben nádat. Azonban a mai napig megőrizték azt a fő tulajdonságukat, hogy többnyire fából, illetve sárgarézből készülnek, mindenféle szintetikus és állati eredetű anyagot mellőzve.

Milyen hatással van ez a környezetre?

A digitális hangszerek megjelenésével egyre több szintetikus alapanyagot kezdtek használni előállításukhoz. Ez a trend pedig növekvő műanyagtermeléssel társul, ami nagymértékben szennyezi a környezetet. Ez különösen az olyan kezdő szintű hangszerek esetében probléma, mint például az egyszerűbb szintetizátorok, amelyeket sokszor csak rövid ideig használunk, majd jobb esetben eladjuk őket, rosszabb esetben viszont a szemétben végzik. Ezeket egyben nyilván nem is nagyon szokták újrahasznosítani, tehát nekünk kell arra figyelnünk, hogy minél kisebb mértékben jussanak ki a környezetbe. A tanulóhangszerek további hátránya, hogy alapból nem is hosszú távú használatra tervezték őket, így még ha akarnánk, se tudnánk sokáig használni ezeket, mert viszonylag gyorsan tönkremennek. Ez nemcsak a műanyagok esetében probléma, a fémből készült hangszerek is nagyban károsítják a környezetet. Egy alumíniumdoboznak is akár 100 évre is szüksége lehet ahhoz, hogy teljesen lebomoljon a környezetben. Gondoljunk bele, mennyi időre lenne például szüksége egy többféle fémből álló tubának! A fentieken kívül fontos megemlíteni a felhasznált fa mennyiségét. Rengeteg hangszer még ma is fából készül, gyakran ez is adja rendkívüli hangzásukat. Egy versenyzongora előállításához viszont nagyjából 1,2 köbméter fára van szükség, ami tetemes mennyiség. Egyes gyártók azonban már igyekeznek megfelelni a környezetbarát elvárásoknak: fenntartható forrásból származó és ily módon feldolgozott fát használnak. Az ilyen termékeket FSC (Forest Stewardship Council) logóval látják el.

Nemcsak a hangszereknek, hanem az általuk kreált zenének is bizony hatása van a környezetre. Régebben, a digitális zenehallgatás elterjedése előtt csak az Egyesült Államokban közel 61 millió kilogramm műanyagot használtak fel zenei lemezek előállításához a 2000-es években. Mára ez a szám jelentősen visszaesett, most viszont a digitalizáció miatti kibocsátással kell számolni. Manapság a zeneipar közel 350 ezer tonna szén-dioxiddal egyenértékű káros anyagot termel. Érdekesség, hogy bizonyos tanulmányok szerint a zenekedvelők fontosabbnak tartják a klímaválság kezelését, és ezt elvárják a zeneipartól is.

Mit lehetne tenni a környezetszennyezés csökkentése érdekében?

A fentiekből értelemszerűen következik, hogy a számunkra feleslegessé váló hangszerektől érdemes a legzöldebb módon megválni. Ha a hangszer jó állapotban van, természetesen eladhatjuk, vagy ha ez nem sikerül, akkor el is ajándékozhatjuk, sok szervezet örömmel fogadja az efféle adományokat, mint például a Kis Virtuózok Alapítvány is.

Kapcsolódó bejegyzések

Készíts hulladékból hangszereket!

A HybridCycle a művészet és fenntarthatóság fókuszú “Tiszta Balaton, tiszta művészet” programsorozat részeként idén a balatoni régió több helyszínére is elviszi upcycling workshopjait a Veszprém-Balaton 2023 EKF programmal együttműködve. 

Amennyiben pedig már rendesen „kikészítettük” hangszerünket, akkor sem kell azonnal a legközelebbi kukához szaladni, kis odafigyeléssel mi magunk is könnyen újrahasznosíthatóvá tehetjük. Gitározáskor például viszonylag sokszor kell húrt cserélni, évente közel 700 ezer kilogramm halmozódik fel hulladékként. A használt húrokat viszont a D’Addario amerikai hangszergyártó beveszi, majd újrahasznosítja. Sajnos egyelőre ez a program csak az Egyesült Államok területén érhető el, remélhetőleg azonban több cég követi példáját. Amennyiben már nem használható hangszerekről beszélünk, akkor kis energiabefektetéssel mi magunk is szétszedhetjük, majd darabonként már szelektíven is gyűjthetjük őket, így legalább nem a szeméttelepen végzik. Vásárláskor pedig, ha lehetséges, érdemes elkerülni a tömeggyártású termékeket, mivel ezek sokszor jóval rosszabb minőségűek, így kevesebb ideig bírják. Pénztárcabarát alternatívaként pedig még mindig ott a használt áruk piaca. Ott, ha szemfülesek vagyunk, remek minőségű darabokat szerezhetünk olcsó áron. Ha pedig kreatívak vagyunk, érdemes lehet házilag is megpróbálkozni egyszerűbb hangszerek készítésével hulladékokból.

Összegzés

Vitathatatlan, hogy a zene ősidők óta formálja szemléletünket, és örömöt szerez nekünk a mindennapokban. Nemcsak hallgatjuk, hanem sok esetben mi magunk zenélünk saját magunk vagy mások szórakoztatására. Ebben az esetben is érdemes azonban figyelembe venni a környezet védelmét, és nem ész nélkül vásárolni a hangszereket, majd kidobni őket. Ha megfontoltan, környezettudatosan vásárolunk, aztán újrahasznosíthatóvá tesszük őket, mi is hozzájárulhatunk a zeneipar fenntarthatóbbá tételéhez.