Lassan már inkább az lesz a probléma, hogy túl öregek vagyunk, nem az, hogy túl sokan
Ma van a népesedési világnap. Évtizedek, sőt ha Malthustól számítjuk, évszázadok óta axióma, hogy az emberiség egyik legnagyobb problémája a túlnépesedés. Az ENSZ 1989-ben nyilvánította július 11-ét a népesedés világnapjává, és akkor még valóban tűnhetett úgy, hogy az emberi populáció növekedése töretlenül, exponenciálisan nőni fog a jövőben is. Mára azonban úgy tűnik, hogy már nem a népességrobbanás a legnagyobb probléma; sokkal jelentősebbnek tűnnek olyan kihívások, mint a népesség elöregedése, illetve a jövedelmi egyenlőtlenség növekedése.
Csak a számokat nézve megállapíthatjuk, hogy a mára 8 milliárdot meghaladó emberiség létszáma jelenleg is nő. A növekedés üteme viszont évtizedek óta lassul, ahogy azon országok száma is rohamosan nő, ahol termékenységi ráta már nem éri el a reprodukciós szintet.
Ez utóbbi Magyarországon is ismert, hiszen hazánkban 1981 hozta el a fordulópontot: azóta az egy nőre eső gyermekek száma már nem éri el 2,1-es szintet, így a születések száma nem tudja ellensúlyozni a halálozások számát. Megindult tehát a természetes fogyás, mely azóta is tart.
Nem magyar sajátosság a népességfogyás
A teljes termékenységi mutató csökkenése globális jelenség. Magyarország és volt szocialista tömb országai talán abban lógnak ki a sorból kissé, hogy ebben a régióban valamivel előbb indult meg a folyamat, mint a világ többi részén. Ahogy azonban a lenti ábra is mutatja, a csökkenés általánosnak mondható.
A legtermékenyebb év 1963 volt. Ekkor globálisan egy nőre 5,31 születés jutott. Ahogy a lenti ábra mutatja, innen csökkent meredeken a mutató, ám még 1989-ben, a népesedési világnap megszületésekor is 3,35-öt mutatott a teljes termékenységi arányszám.
A legutóbbi, 2023-as globális adat szerint már csak éppen felette vagyunk a 2,1-es szintnek. Ez azt jelenti, hogy – bár az emberiség lélekszáma lassan, de még mindig növekszik – a világ országainak jelentős részében stagnál, vagy csökken a születések száma. Sokat mondó adat az is, hogy a születésszámok egyre nagyobb ütemben esnek vissza ott is, ahol még magasnak mondhatók. Míg az Egyesült Királyságnak 95 évig tartott, mire (1815-től 1910-ig) a termékenységi arányszám több mint 6-ról kevesebb mint háromra csökkent, ugyanehhez Brazíliának már csak 26 év kellett (1963–1989), Bangladesnek pedig csupán 20 (1982–2002).
Ráadásul a világ legnépesebb országaiban, Kínában és Indiában is a 2,1 alatt marad az egy nőre eső születések száma. Sőt, míg Indiában 1,89 ez szám, Kínában már becsúszott egy alá, 0,99 születés jut egy nőre. Ez utóbbi már olyan gyors népességcsökkenést jelent, ami egyelőre beláthatatlan következményekhez vezet.
Öregedik a világ
Az ENSZ becslései szerint az emberiség lélekszáma valamikor 2084 környékén tetőzhet majd 10,3 milliárd fővel. Ezután az emberiség létszáma lassú apadásnak indulhat, de érthető módon ennél sokkal távolabbi becslések nincsenek, mert a demográfiai folyamatok modellezése ilyen időtávon rendkívül bizonytalan eredményeket adna.
A pelenkaeladások is mutatják a válságot
Japán legnagyobb papíripari vállalata, az Oji Holdings 2024 márciusában bejelentette, hogy a drasztikusan visszaeső kereslet miatt belföldön leállítja a csecsemőpelenkák gyártását és kizárólag a felnőtt termékekre koncentrál. Még inkább sokatmondó a helyzet Dél-Koreában: hivatalos adatok szerint a felnőtt eldobható pelenkák gyártása és importja 2021-ben 1,6-szorosa volt a csecsemőpelenkákénak, 2022-re pedig a felnőtt pelenkák kínálata már közel kétszerese volt a gyermekpelenkákénak.
Ami viszont biztos, hogy azok az országok, ahol már ma is a bűvös 2,1-es szint alatt vannak, egy eddig teljesen ismeretlen demográfiai és gazdasági helyzetbe kerülnek a népesség elöregedése miatt. Ezek a kihívások alapvetően négy fő területre koncentrálódnak.
1. Időskori eltartottak arányának megnövekedése
Amikor az első nyugdíjrendszerek megjelentek, még nem jelentett problémát, hogy az egyre bővülő munkaerő és a gazdasági növekedés megtermelje a nyugdíjakat. A felosztó-kirovó nyugdíjrendszerek azonban (ilyen a magyar is) fenntarthatatlanok abban az esetben, ha a járulékfizetők száma egyre csökken, miközben a nyugdíjasok száma és aránya is bővül, miközben a várható élettartam is növekszik. Ráadásul az idősödő társadalom nem csak több nyugdíjat, de nagyságrendekkel több és drágább egészségügyi és szociális ellátást is igényel.
2. Munkaerőhiány
Egyre kevesebb fiatal lép be a munkaerőpiacra. Bár a népesség csökkenésével párhuzamosan néhány munkahely is szükségtelenné válhat, a nagyobb problémát azok a betöltetlen állások jelenthetik, amelyek ellátása fontos lenne. Ilyenek például az oktatásban, az egészségügyben és természetesen az idősgondozásban felmerülő szükségletek. Ráadásul itt tényleg nem kell a távoli jövőbe tekinteni, és messze sem kell mennünk: Magyarországon az általános iskolai tanárok fele 50 év feletti, és kétszer annyian vannak hatvan év felett, mint harminc alatt. Még súlyosabb a helyzet a háziorvosoknál, ahol – az egyáltalán betöltött – praxisok felében 60 év feletti orvosok találhatók, és az egész országban mindössze 6 olyan háziorvos van, aki még 30 évnél fiatalabb.
3. Migrációs kényszerek és feszültségek
A fejlett országoknak – ahogy persze a csökkenő lélekszámú fejlődőeknek is – a gazdaságuk növeléséhez, vagy legalább szinten tartásához egyre inkább szükségük lesz szakképzett bevándorlókra, akik el tudják látni a szükséges feladatokat. A globális észak számos országában ez nem újdonság, de a munkaerőért folytatott verseny egyre komolyabb lesz. Ezzel párhuzamosan a befogadó országokban – ahogy ma is látjuk – kiszélesedhetnek a kulturális és politikai törésvonalak és feszültségek alakulhatnak ki, melyek a szélsőséges és/vagy populista politikai erők megerősödéséhez vezethetnek.
4. Kifullad a növekedésre épülő gazdasági modell
A modern kapitalizmus alapeleme a folytonos gazdasági növekedés. Ha nincs elég munkavállaló, és természetesen fogyasztó, a gazdasági növekedés lelassul, stagnál vagy recesszióba fordul. Ezt pedig a hagyományos eszközökkel kétséges, hogy tudják-e kezelni a jegybankok. A probléma másik oldala, hogy az infrastruktúrák (például utak, vízvezetékek vagy épp iskolák) fenntartása is egyre nehézkesebbé válik, legalábbis az elnéptelenedő, vagy alacsony népességű területeken. Bár számos más ok felmerülhet, mégis jó példa erre a folyamatra a hazai kisposták tömeges bezárása.
Létezhetnek megoldások?
Ahogy írtuk, történelmileg ismeretlen az a helyzet, mellyel a világ országainak szembe kell néznie, így biztos receptek, vagy instant megoldások aligha léteznek a probléma feloldására. Egyfelől nyilván fontos lenne, hogy a csökkenő termékenységi arányszámot, amennyire lehet, kordában tarsuk. Hiszen 2,1 alatt van az 1,89 is, és a 0,99 is, de a kettő között a következményeket tekintve hatalmas különbségek vannak. Ahogy azonban több példából (gondolhatunk itt akár a hazai tapasztalatokra is) látszik, a fiatalok gyermekvállalásának ösztönzése kizárólag gazdasági ösztönzőkkel, igen alacsony hatékonyságú.
Bár a 2,1-es bűvös szám fölé vezető útra nincs példa, több ország is ért el relatív sikereket a termékenység stabilizálásának terén. Ilyen például az intézményi infrastruktúrára építő francia modell, ahol a támogatások és munkahelyi kedvezmények mellett a gyerekek napközbeni ellátásában is nagy szerepet vállal az állam, így a nőknek nem kell választaniuk a munkahelyük és az anyaság között.
Egy másik működőnek tűnő modell a skandináv országoké: itt a nők tehermentesítésére koncentrálnak. Felismerték azt, hogy a második és harmadik gyerekek kisebb eséllyel születnek meg ott, ahol a nők ugyan dolgozhatnak, de a házimunka és a gyereknevelés is jórészt az ő vállukat nyomja. Ehelyett sokkal nagyobb szerepet kapnak az apukák: ők is otthonmaradhatnak a gyerekekkel, sőt a szülési szabadság egy része kifejezetten nekik áll csak rendelkezésre. Fontos azonban megjegyezni, hogy az elmúlt 5-10 évben a skandináv országokban, különösen Finnországban és Norvégiában, hirtelen csökkenésnek indult a termékenység. A pontos okokat még nem sikerült feltárni.
És végül nem mehetünk el szó nélkül az egészségben eltöltött évek mellett sem. A nyugdíjkorhatár emelése ugyanis semmit nem ér önmagában, ha az idősek fizikai és mentális állapotukból adódóan nem tudnak aktívak maradni. Ahogy azt több nemzetközi példa is bizonyítja, megfelelő egészségügyi programokkal, és az egészséges életmód kultúrájának terjesztésével ezen a területen nagy előrelépéseket lehet elérni.
Jönnek a gépek?
A nyugdíjkorhatár folyamatos emelése ideig–óráig talán enyhülést hozhat, de a valódi problémákat nem oldja meg. Egyre valószerűbb viszont az, hogy a hiányzó emberi munkaerőt idővel humanoid robotok helyettesítik majd. Például a már említett Japán úttörő ezen a területen, a robotika már a mindennapi szolgáltatások szintjén is megjelenőben van.
A másik oldalról pedig itt van a mesterséges intelligencia robbanásszerű fejlődése, mely számos munkahelyet válthat ki már a közeljövőben is, elsősorban az adminisztratív, szellemi és logisztikai munkakörökben.
A cikkben használt képek a canva.com-ról származnak.
