Hosszú vékony lábaival és hozzájuk mérten pontszerű testével csendes lakója a ház különféle sarkainak. Sokan félnek tőle, de a legtöbben csak félreismerik.

Szegény társbérlőinket még olyan pletykákkal is illetik, miszerint a mérgük erősebb a fekete özvegyénél (ugyanis néha még ezt a rettentően mérges nyolclábút is elkapják), csak utóbbiak annyira aprók, hogy nem tudják átszúrni az emberi bőrt. Ha ismernék az internetes álhírt, akkor minden bizonnyal visszaélnének vele, és hamar mi lennénk az albérlők a saját ingatlanunkban. Ezzel szemben sok vizet nem zavarnak, sőt, még vigyáznak is ránk, ami a ház körüli pókokról általánosságban egyébként is elmondható.

A másik közhiedelem az, hogy ezek kaszáspókok. Az igazság ezzel szemben az, hogy valójában álkaszáspókok laknak velünk. De ez a rendszertani név is megtévesztő, ugyanis míg az álkaszáspók a pókszabásúak közé tartozik (Arachnida), addig a valódi kaszáspók nem. Utóbbinak ráadásul csak két szeme van, míg az álkaszáspóknak nyolc.

Az álkaszáspókok roppant ügyes túlélők, már ha annak nevezhető, hogy ínséges időben egymást is felfalják. Az anyák egyébként gondoskodó szülők, sokszor még a már kikelt kispókokat is magukkal hurcolják. Vadásznak sem utolsók, hiszen szedett-vedett hálójukban, hosszú lábaiknak és ügyes technikájuknak köszönhetően a náluk robusztusabb pókokat is elkapják és megeszik. Áldozataikat rendre fonalpólyába tekerik, és onnan szívják ki szépen lassan a testnedveiket. Habár ránk nem, a ház szúnyog- és egyéb rovarállományára komoly veszélyt jelentenek. Vigyázzunk rájuk!

Kapcsolódó bejegyzések

Te is találkoztál már a szongáriai rémmel?

A szongáriai cselőpók, avagy az orosz taranula hazánk legnagyobb pókfaja.