Ha mondanom kellene egy iparágat, amelynek nagyobb a kibocsátása, mint a repülésé és a tengeri szállítmányozásé együttvéve, vagy mint az Egyesült Királyság, Németország és Franciaország összesített emissziója, biztosan nem a ruhaipar jutna eszembe először. Pedig ez a helyzet! Erről pedig főleg az elmúlt évtizedekben meghatározó vált, fast fashion névre hallgató üzleti modell tehet.
A karácsony közeledtével bizonyára sokan betérnek olyan boltokba, ahol a Greendexen már sokszor tárgyalt fast fashion termékeit árulják. Próbálok olyan megoldásokat mutatni, amelyekkel mi magunk is csökkenthetjük az iparág kibocsátását.
A fast fashion-összeesküvés
A fast fashion olyasvalami, ami folyamatosan azt suttogja a füledbe, hogy vegyél ruhát. Lassan már hétről-hétre dob piacra újabb kollekciókat, és öltözteti a legmenőbbnek hazudott göncökbe az influenszereket, hogy te azon kezdj rugózni, hogy már nem annyira trendi a szerelésed. A fast fashion volt az, ami az egykor – kis túlzással – generációról generációra öröklődő ruhadarabok hagyománya helyett hobbivá silányította a ruhavásárlást. Ha neked is van legalább 25–30 póló, 8–10 nadrág és ugyanennyi pár cipő a szekrényedben, akkor pontosan tudod, hogy miről beszélek.
Kapcsolódó bejegyzések
Mérgező ruhákba burkoljuk testünket
Több ezer fajta kemikáliát használnak ruháink elkészítéséhez. Ez a környezetre és ránk is veszélyes.
Az ENSZ szerint a világon ma 60%-kal több ruhát vásárolnak, mint 15 évvel ezelőtt, míg a ruhák élettartama a felére csökkent. A Guardian nemrégiben megjelent cikkéből kiderül: 1970-nem egy átlagos brit háztartás a bevételeinek 7%-át költötte ruhákra, míg 2020-ban már csak 5,9%-át. Milyen rendesek ezek a britek, hogy kevesebbet fogyasztanak – gondolhatnánk. A helyzet azonban az, hogy jóval több ruhát vesznek, mint 50 éve. De hogyan lehetséges ez?
Az elmúlt évtizedekben a textilipar fokozatosan eltűnt a fejlett világból. Érzékletes példa, hogy míg 1990-ben az Egyesült Államokban vásárolt ruhák 51%-át ott is gyártották, addig 2021-re ez a mutató alig érte el 2%-ot. A textilipar elsöprő hányadát kiszervezték a fejlődő világba, ahol borzasztó munkakörülmények között, nevetségesen alacsony fizetésért, a környezetet brutálisan szennyezve készítik azokat a ruhákat, amelyek neked is ott sorakoznak a szekrényedben.
Persze az iparágak elvándorlása az olcsóbb munkaerő és a minimális munkavédelmi előírások irányába nem a ruhaipar sajátja. Máshol is hasonló folyamatok játszódtak le, így a távol-keleti ruhagyárak csak az érem egyik oldalát képezik. A másik oldal a fast fashion, amellyel kapcsolatban többen ismerhetik a spanyol Amancio Ortega nevét, aki a világ 11. leggazdagabb embere.
Az Inditex nevű vállalat – melyhez többek között olyan márkák tartoznak, mint a Zara vagy a Pull & Bear – az egyik úttörője volt a fast fashion modelljének, ami teljesen új alapokra helyezte a ruhaipart. A tartósság, időtállóság többé nem volt fontos. Helyette az lett a legfőbb cél, hogy minél gyorsabban minél több ruhát adjanak el, amelyeket aztán úgyis lecserélnek a vásárlók néhány felvétel után, hiszen addigra pont ki is mennek a divatból. Amancio Ortega – és nem ő egyedül – ezzel a forradalmi üzleti modellel lett a világ egyik leggazdagabb embere. A korábbiakhoz képest igen olcsóvá váló ruházati termékek valódi árát pedig a fejlődő országokban éhbérért robotoló milliók és az elszennyezett környezet fizette meg.
Ha már így alakult…
2030-ra a mostani 1,5-szeresét fogja kibocsátani a ruhaipar minden korábbinál több vizet szennyezve el. Persze csak akkor, ha nem változtatunk! A McKinsey tavalyi jelentése szerint csupán a fogyasztói szokásaink megváltoztatásával évi 378 millió tonna szén-dioxiddal kevesebb kerülhet a légkörbe. Visszacsinálni már nem tudjuk az elmúlt évtizedek történéseit. A szekrényből sem fognak varázsütésre eltűnni a ruhák. Az azonban, hogy miképp alakul a ruhaipar és ezáltal a klímaharc jövője, igenis, rajtunk is múlik!
Nem állítom, hogy könnyű nemet mondani a ruhaipar csábításának. Már csak azért sem, mert a cégek ma már ezerféle trükkel próbálkoznak, hogy rávegyenek minket a minél több (felesleges) ruha megvásárlására. A Vogue Business egy korábbi cikke a kérdést boncolgatva erre jutott: nagyon sokat számít a fogyasztók hozzáállása, de talán az őket befolyásoló marketinggépezet felelőssége a legnagyobb, így az influenszerek szerepe is hatalmas. Az elmúlt években ugyanis látványossá vált, hogy a nagy márkák nem feltétlenül face to face akarják nekünk eladni a dolgaikat, hanem jól menő influenszerek segítségével akarnak rávenni a vásárlásra.
Arról persze szó sincs, hogy mostantól nem szabad ruhát vásárolni. A cél pusztán az lenne, hogy mindezt tudatosabban tegyük. Érdemes például kerülni a műszálas ruhákat, melyek a mikroműanyagok legnagyobb kibocsátói. Ráadásul a túlnyomó többségben poliészterből lévő darabok közt alig-alig találni újrahasznosított műanyagból készülőket, azaz a műszálas ruhák zömét szűz műanyagból gyártják. Ez az jelenti, hogy a globális olajfogyasztás 1,35%-ából ruha lesz. Gondoljuk végig még egyszer, hogy biztosan szükségünk van-e egy újabb „vicces” pólóra, egy harmadik karácsonyi csúnya pulcsira, vagy az ötödik pár sneakerre! Azt a pénzt, amit a felesleges ruhákra költenénk, inkább tegyük félre valamire!
Nem a ruha teszi az embert?
Az öltözködés az egyik legfontosabb önkifejezési eszközünk lehet. De vajon miféle önkifejezésről beszélhetünk akkor, amikor szolgai módon megvesszük egy-egy márka legújabb darabjait hónapról hónapra csak azért, hogy menőnek érezzük magunkat? Az önkifejezéshez nem kell folyamatosan új cuccokat venni. Nincs szükség újonnan gyártott darabokra. Érdemes néha betérni egy second hand üzletbe, ahol sokszor meglepően jó ruhákat lehet találni. Mindenképpen kisebb lesz a lábnyomunk, ha innen választunk. Egyre népszerűbbek a közösségi eseményként is felfogható ruhacserék is. Ezekre el tudod vinni a jó állapotú, de már megunt darabokat, cserébe pedig mások gardróbjának feleslegével frissíted fel a ruhatárad. A megoldás tagadhatatlan előnye, hogy még csak pénzt sem kell költened.
Hasznosítsd újra!
Brutális mennyiségű ruha végzi szeméttelepeken, szemétégetőkben. Pedig a legtöbb darabból egy kis kreativitással – amit az internetről is kölcsönözhetünk – szuper dolgokat lehet csinálni. Egyre nagyobb divat például pólófonálból készíteni dísztárgyakat, lakástextileket, az ehhez való alapanyagot pedig nagy mennyiségben tudjuk gyártani megunt pólókból egyetlen olló segítségével. Kötött pulóverek lebontásával szintén nagy mennyiségű fonál nyerhető, amely új életet nyerhet a kezeink között.
Fotó: twitter.com/AJEnglish
Adományozz!
Nem mindenkit hoz lázba a kézimunka, a ruhának viszont ebben az esetben sem kell a kukában végeznie. A jó minőségű, megkímélt állapotú ruháknak nagyon örülnek a segélyszervezetek, szeretetszolgálatok, családsegítő intézmények és adományboltok. Ha átfésültük a ruhásszekrényüket, akkor érdemes velük felvenni a kapcsolatot, és jelezni, hogy milyen ruhákkal tudnánk támogatni őket.
Minimalista gardrób
Talán hallottál már a kapszulagardróbról. A megoldás rém egyszerű: válassz ki 30 darab évszaknak megfelelő ruhadarabot, lehetőleg olyanokat, amelyek egymással is jól kombinálhatók, és kizárólag ezeket viseld! Csinálj ilyen válogatást minden évszakhoz, jó minőségű, kedvenc ruháidból! Nemcsak a reggeli, szekrény előtti latolgatás lesz rövidebb, hanem máris megoldódik a ruhavásárlás kérdése is: ha újat darabot veszel, valaminek mennie kell a régiek közül.
Kapcsolódó bejegyzések
Egy film a minimalizmusról
Az önkéntes egyszerűség az 1970-es évek Amerikájából indult, de csak az utóbbi néhány évben vált széleskörben ismertté. A dokumentumfilm ezt az egyre terjedő életstílust mutatja be.
Óvd a meglévő ruháidat!
Elég fontos, hogy a már meglévő ruháidat minél tovább tudd használni, azaz maradjanak jó állapotban! Ez persze nehezen kivitelezhető, ha alapból gyenge minőségű, néhány viselésre szánt darabot választunk. Tehát ennek ellenkezőjére érdemes törekednünk. Például a műszálas ruhákkal szemben részesítsük előnyben a természetes anyagból készülteket! Ezek megfelelő odafigyelés mellett sokáig szépek maradhatnak.
Kapcsolódó bejegyzések
Egy póló, melyet szinte mosni sem kell? – A merinó titka
Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy létezik egy viselet, amely melegben hűt, hidegben melegít, nem izzadsz bele, ráadásul mosni is alig kell?
Mindig vegyük figyelembe a ruhák bevarrt címkéjének utasításait, és a legfontosabb: mossunk kevesebbet! Természetesen vannak olyan ruhák, melyeket minden felvétel után ki szoktunk mosni, de egy pulóver például pont nem ez a kategória. Viselés után tegyük vállfára a ruhákat, hogy ki tudjanak szellőzni! Nyugodtan legyünk picivel megengedőbbek: ha a ruhánk a szó klasszikus értelmében nem koszos vagy büdös, nyugodtan vegyük fel újra! Ezzel nemcsak a ruhát óvjuk, de rengeteg vizet is megspórolunk.
Keressük az etikus megoldásokat!
Ahogy egy korábbi cikkünkben is írtuk, léteznek olyan ruhák, melyek a klasszikus fast fashion márkáktól némileg eltérő módon készülnek. Több olyan címke is létezik, amely garantálja, hogy a vásárolt ruhadarab gyártása során figyeltek a munkakörülményekre, a bérezésre és a környezeti fenntarthatóságra. Ha új ruhát vásárolunk, próbáljuk keresni a GOTS , a Fairtrade és az OEKO-TEX címkéket, illetve bármilyen más címkét, amely arra utal, hogy a ruha nem a bolygó vagy embertársaink kizsákmányolása árán került a vállfára. Ha nem ismerős a címke, akkor egy gyors keresést megér annak kiderítése, hogy nem a greenwashing kelepcéjébe készülünk-e besétálni.
