Miért lenne rossz a korlátlan „tiszta” energia?

Miért lenne rossz a korlátlan „tiszta” energia?
Miért lenne rossz a korlátlan „tiszta” energia?

Sokan vannak, akik az olcsó és „tiszta” energia eljövetelétől a környezeti (és gazdasági) mutatók fellendülését remélik. Bár lehetetlen megjósolni, mi lenne, ha eljönne a például fúziós energia áttörése, egyvalami elég biztos: nem mentené meg a környezetet.

Tömören fogalmazva az olcsó, korlátlan, „tiszta” energia egyszerre túl kevés és túl sok. Túl kevés, mert a környezeti problémák legfeljebb egy részére nyújthatna megoldást – ha egyáltalán. És még inkább túl kevés, mert pusztán tüneti kezelés, az ökológiai válság mögött álló okokat nem kezeli. Ugyanakkor túl sok, mert nincs szükség végtelen energiára, és mert megszünteti a bioszféra-átalakítás egyik meghatározó korlátját, az energia szűkösségét; ráadásul kedvezőtlen hatásokat eredményezhet a nagyobb rendszerek szintjén.

A korlátlan energia nem oldaná meg az ökológiát érintő kérdéseket, sok esetben csak fokozná azt.

A korlátok megléte, felismerése és tiszteletben tartása kulcsfontosságú az ökológiai fenntarthatósághoz. Ezek az állítások függetlenek attól, hogy a „tisztának” titulált energia napenergiából, fúziós energiából, biomasszából vagy akármilyen más technológiából származik-e. Ugyanis:

I. Az energiatermelés csak egy része a problémának,

tehát az ökológiai válság megoldását nyilván nem fogja elhozni egyetlen technológia, amely csak ennek a környezeti lábnyomát csökkenti. Ma, amikor a környezeti problémákat legtöbbször a klímaváltozással azonosítják, úgy tűnhet, hogy a gond pusztán a függőség a fosszilis energiától. Igen, ez komoly gond, de nem az egyetlen. És jó okunk van kritikusnak lenni azzal kapcsolatban, hogy az ennek a kiváltására irányuló törekvések milyen irányba módosítják a teljes képet.

Az ökológiai válság egy problémarendszer, így ha belenyúlunk az egyes elemeibe, ez az egészre hat. Téves az az elképzelés, hogy a problémarendszer egyes részeire adott megoldások automatikusan összeadódnak, és összeállnak „Egy Nagy Megoldássá”. Alább kiderül, miért.

II. Az energiát nemcsak termeljük, hanem fel is használjuk.

Triviális állítás, mégis hiányzik ennek komolyan vétele a fenntartható energiáról szóló diskurzusban. Lássuk egy alulértékelt probléma, a fényszennyezés esetét! A világításhoz energia kell, amelynek ára befolyásolja a fogyasztást. Ösztönözhet például arra, hogy ne világítsunk ezerszer többet (hosszabban vagy erősebben) a szükségesnél. A LED-paradoxon  ilyesmiről is szól: a LED-ek fajlagosan kisebb energiafogyasztása túl sok és problémás világítást eredményez. A kiterjedt, káros egészségügyi és ökológiai hatásokkal járó fényszennyezést tehát jó eséllyel súlyosbítaná a korlátlan, olcsó energia.

A fényszennyezést talán sokan még nem tartják elég súlyos gondnak ahhoz, hogy ez a példa meggyőző legyen, úgyhogy álljon itt két másik is: a bányászat és az erdőirtás is energiaigényes folyamat, tehát esélyes, hogy a korlátlan energia ezeket is erősítené, felgyorsítaná. Jogosan merülhet fel az olvasóban, hogy a korlátlan energia csökkenthetné is e két tevékenységet. Elméletileg nem lenne szükség sem szénre, sem tüzelőre: miért bányásznánk, és miért irtanánk erdőt? Nyilvánvalóan sok más okból is bányászunk és irtunk erdőt, melyekre nem ad választ egy energiatermelési technológia. Izgalmasabb kérdés, hogy például az energiaigényes műtrágya- és egyéb kemikália-gyártás fellendítésével elképzelhető nagyobb mezőgazdasági hozam csökkentené-e az agrárium területigényét. Ettől sem érdemes csodát várni, mint ezt korábban bemutattuk, és fennáll a probléma-áthelyezés veszélye is (lehetséges például, hogy ezzel megnövekedne a bizonyos anyagokhoz kötődő szennyezés).

Ezek az észrevételek elvezetnek a következő szempontig:

III. Az energiakérdés társadalmi-ökológiai rendszerekbe ágyazódik.

Ez az oka annak, hogy meglepetések érhetnek minket egy-egy technológia bevezetésekor. Ugyanis nem egy gépezet egyetlen paraméterét állítjuk át, hanem kiszámíthatatlan, élő, reflektív rendszerek rendszereibe piszkálunk bele. A korlátlan energia elérhetőségével kapcsolatos pszichológiai hatások, a kulturális meggyőződések befolyásolása csak bepillantás abba, mennyi fontos összefüggés létezik.

A ma uralkodó társadalmi-gazdasági rendszer növekedés-központú, ami a problémák egyik fő oka. Egy ilyen rendszerbe beépítve az ökológiai szempontból önmagában kedvezőnek tűnő technológiák is könnyen súlyosbíthatják a környezeti problémákat. Ha például a korlátlan energia, ahogy erre nagy esély van, fokozná a gazdasági növekedést, ennek a gazdasági növekedés környezetpusztító volta miatt súlyos negatív következményei lennének.

Lányi Andrást (2020) idézve: „A világ mostani rendje nem azért fenntarthatatlan, mert a természet eltartóképességének korlátaiba ütközik, hanem azért ütközik természeti korlátokba, mert fenntarthatatlan.” Azaz nem a természeti korlátok (kudarcra ítélt) lebontását kell hajszolnunk, hanem olyan társadalmi rendszert, kultúrát kell kialakítani, melynek működése, intézményei és az ezek mögött húzódó alapvető meggyőződések összhangban vannak az ökológiai fenntarthatósággal, megalapozzák azt.

IV. Az energiabiztonságnak nem feltétele az olcsó, korlátlan, „tiszta” energia.

Az eddig kifejtett gondolatoknak kevés létjogosultságuk lenne akkor, ha emberként a korlátlan energia nélkül lehetetlen lenne jóllétben, egészségben létezni a Földön. Szerencsére a valóság nem ez. Az energiaszegénység csökkentésének számos módja van. A biztonság kedvéért tehát tisztázzuk: a korlátlan energia elvetése nem lemondás az emberhez méltó életkörülményekről. (Valójában a környezetpusztítás várható fokozásával a korlátlan energia éppen alááshatná ezeket). A mértékletesség hozzájárulhat a jóllétünkhöz.

A technológiák szerepéről

Az itt leírtakból nem következik, hogy ne lenne szükség ökohatékonyabb, azaz kisebb környezetterhelést eredményező technológiákra az ökológiailag fenntarthatóbb emberi társadalmak működéséhez. A fentiek azt mutatják meg, hogy az ökológiai válság sokkal összetettebb annál, semhogy hangzatos, nagy léptékű és korlátlanságot ígérő technológiák megoldást nyújtsanak rá. A gond nem csak annyi, hogy önmagukban talán nem elegek ezek a megoldáshoz: az igazán nagy veszélyük az, hogy tovább, akár a korábbinál is nagyobb ütemben mélyíthetik a válságot. A technológiák a megoldás fontos részét képezhetik, de nem mindegy, hogyan.

* A cikk egésze azzal a gondolattal játszik el, hogy miért nem lenne jó, ha eljönne a korlátlan energia kora. Nem vizsgáltam a korlátlan energia realitását, pusztán a vele kapcsolatos optimizmuson keresztül mutattam rá a technológiák korlátaira.

A cikkben többek között az alábbi irodalmakra építettem:

  • Abson, D. J., Fischer, J., Leventon, J., Newig, J., Schomerus, T., Vilsmaier, U., … & Lang, D. J. (2017). Leverage points for sustainability transformation. Ambio, 46(1), 30–39.
  • Alexander, S., & Rutherford, J. (2019). A critique of techno-optimism: Efficiency without sufficiency is lost. In Routledge handbook of global sustainability governance (pp. 231–241). Routledge.
  • Bajmócy, Z., & Málovics, G. (2011). Az ökológiai hatékonyságot növelő innovációk hatása a fenntarthatóságra. Közgazdasági Szemle, 58(10), 890–904.
  • Hukkinen, J. (2001). Eco-efficiency as abandonment of nature. Ecological Economics, 38(3), 311–315.
  • Lányi, A. (2020). Bevezetés az ökofilozófiába. Budapest: L’Harmattan.
  • Ostrom, E. (2009). A general framework for analyzing sustainability of social-ecological systems. Science, 325(5939), 419–422.
  • Takács-Sánta, A. (2008). Bioszféra-átalakításunk nagy ugrásai Budapest: L’Harmattan.
  • Takács-Sánta, A. (2022). Clarifying the driving forces behind our ecological crisis: a general model. Biologia Futura, 1–6.
  • Van den Bergh, J., Folke, C., Polasky, S., Scheffer, M., & Steffen, W. (2015). What if solar energy becomes really cheap? A thought experiment on environmental problem shifting. Current Opinion in Environmental Sustainability, 14, 170–179.
search icon