A ma fagyos Antarktiszon fák zöldelltek, a tengerszint húsz méterrel magasabb volt, a globális átlaghőmérséklet pedig 3-4 Celsius-fokkal melegebb a mostaninál – ilyen volt a Föld, amikor a maihoz hasonlóan magas, sőt annál is jóval magasabb szén-dioxid-koncentráció volt a légkörben.
Az ipari forradalom óta folyamatosan növekszik a globális átlaghőmérséklet, azóta kb. egy fokkal lett átlagosan melegebb. Akkoriban csak 280 ppm volt a szén-dioxid koncentrációja a légkörben, ma 400 feletti ez az érték.
Martin Siegert, az Imperial College London geofizikus-klímakutatója szerint ma már annyira magas szinten van a szén-dioxid a Föld légkörében, hogy teljesen kizárt a lehűlés vagy a jégkorszak visszatérése, ami a múltban időről időre ciklikusan megtörtént.
A klímaszkeptikusok előszeretettel kapják fel az őstörténeti korokban (az ordovíciumban, a jura és krétakorban) jellemző magas szén-dioxid-szintet mint bizonyítékot arra, hogy mégsem az ember befolyásolja az éghajlat változását, és a nagy meleg miatt nem alakulhattak volna ki kiterjedt jégtakarók.
A NASA klímatudósa, Carmen Boening szerint ez a szint legutóbb a pliocén korban (2,5-5,3 millió évvel ezelőtt) volt. Kollégája, Charles Miller szerint viszont a mostani 400 ppm magasabb lehet, mint bármikor az elmúlt 25 millió évben. Az Utrechti Egyetem kutatója, Douwe van der Meer azt állítja, hogy a jura időszakban (kb. 193 millió évvel ezelőtt), amikor csak dinoszauruszok éltek a Földön, jóval magasabb volt a szén-dioxid-koncentráció a légkörben.
Csakhogy megvan a pontos magyarázat arra, hogy miért volt az ember előtt is magas a szén-dioxid szintje: a kontinensek mozgása miatt.
Akkoriban ugyanis még csak a hatalmas, egybefüggő, Pangea nevű szuperkontinens létezett, amely tektonikus földmozgások következtében éppen két nagyobb kontinenssé (Laurázsia és Gondwana) vált ketté.
Rövid animáció a Pangea korától a mai kontinensek kialakulásáig:
A földmozgások következtében vulkanikus folyamatok indultak be, és a kőzetolvadékok nagy mennyiségű szén-dioxidot juttattak a légkörbe. Az így keletkező üvegházhatású gázok felszabadulása miatt a jura időszak klímája igen párás és meleg volt.
A holland kutatók 250 millió évre visszamenőlegesen modellezték a vulkanikus folyamatok során alakuló szén-dioxid-kibocsátást, és arra jutottak, hogy
az emberek előtti Földön legalább kétszer annyi szén-dioxid termelődött a mainál. A 2014-es kutatás eredménye napjaink klímaváltozásának megértése szempontjából is igen fontos.
A lemeztektonika hatással van például a hegyek magasságára, az ércek mennyiségére és előfordulására, a tengerek szintjére és a bolygó mágneses mezejére is. A Föld mélyéről érkező adatok függetlenek a felszíni, például kövületekből származó légköri szén-dioxid-mennyiségre utaló adatoktól.
Napjainkban több szén-dioxidot bocsát ki az emberiség, mint az összes vulkán a Földön. Előrejelezhetetlenül és természetellenes módon befolyásoljuk a klímát.
Martin Siegert geofizikus-klímakutató szerint az őstörténeti pliocén korban (kb. 7 millió évvel ezelőtt) a magas szén-dioxid-szint következtében 3-4 fokkal magasabb volt az átlaghőmérséklet, 20 méterrel magasabb volt a tengerszint, a mai antarktiszi jégtakaró helyén pedig fák zöldelltek. Siegert példázata szerint
ha ma lenne ugyanez a helyzet, akkor nem létezne a grönlandi és a nyugat-antarktiszi jégtakaró, és a tengerparti városok víz alá kerülnének.
Martin Siegert bő negyedórás, angol nyelvű előadása a klímaváltozásról: