Temérdek tippet hallunk arról, hogyan tehetjük környezetbarátabbá az életünket: kezdve a lebomló szívószálaktól egészen a társadalomból való kivonulásig. Minek van értelme? Talán azoknak van igazuk, akik szerint minden egyéni tett haszontalan csepp a tengerben?
Az első kérdés: mi a cél?
Ha a cél pusztán annyi, hogy csökkentsük valamennyivel az általunk okozott környezeti károkat, akkor megelégedhetünk azzal, hogy két termék közül az inkább környezetbarátot választjuk. Ez azonban még akkor is kevés lesz az ökológiai válság érdemi kezeléséhez, ha velünk együtt minden más ember is így tesz. Azért nem elég, mert a probléma jóval mélyebben van annál, minthogy miként döntünk a hétköznapokban a vásárlásaink során. Az ökológiai válság társadalmunk válságának tünete, és ahhoz, hogy ezt enyhíteni tudjuk, rendszerszintű változásra van szükség. Ahogyan nem elég a technológiákra hagyatkozni, ugyanúgy tévedés a teljes megoldást az egyének sokaságától várni. De ez véletlenül sem azt jelenti, hogy nincs értelme az egyéni cselekvésnek!
Nem csak fogyasztók vagyunk!
Tekintsük magunkat a társadalom tagjának, állampolgárnak, ahelyett, hogy csak fogyasztóként tekintenénk magunkra! Valójában nem csak abban van választásunk, hogy a szupermarketekben mit emelünk le a polcról. Ha újragondoljuk a szerepünket, akkor a hétköznapokban legtöbbet hangoztatott zöld tippeken túl is nyílnak meg lehetőségek. David Suzuki genetikus és természetvédő szerint három fő cselekvési irányt érdemes kiemelni: a politikai aktivitást, a közösségépítést és az egyéni életmódváltást. Ezek nem kizárják, hanem épp ellenkezőleg: erősítik, kiegészítik egymást.
A politikai aktivitás többről szól annál, minthogy négyévente elmegyünk szavazni, és igyekszünk ilyenkor figyelembe venni a zöld szempontokat is. Valójában a politizálás azt jelenti, hogy a közügyeinkkel foglalkozunk. Ide tartozik például az, hogy igyekszünk hatni a politikai döntéshozókra, lakóhelyünk, tágabb térségünk ügyeire. Akár akkor, amikor épp beépítések veszélyeztetik településünk természeti értékeit, akár akkor, amikor épp várostervezési folyamat zajlik. Álljunk ki a számunkra fontos értékekért! Ne csak a problémákra összpontosítsunk! Kezdeményezzünk, tegyünk javaslatokat a változtatásra!
Alkossunk közösségeket, fogjunk össze! Ez nemcsak az előbb említett politikai aktivitás terén, hanem mindennapjaink szempontjából is fontos. A jó emberi kapcsolatok sokat hozzátesznek az életünkhöz, és együtt változtatni is könnyebb akár a saját életmódunkon is. Egy közösségen belül egyrészt tudjuk egymást segíteni tudásunk és tárgyaink megosztásával is, másrészt ilyen közegben könnyebben meg tudnak szilárdulni olyan értékrendek, amelyek jelentősen eltérnek a főáramtól. A közösségekben rejlő lehetőségekről itt és itt érdemes tájékozódni.
A látszólag csak háztartási szintet érintő életmódváltásnak is lehetnek továbbgyűrűző hatásai. Épp az ilyen cselekvésekre érdemes összpontosítani. Ide tartozik például a helyi élelmiszerek vásárlása, vagy a tárgyak kölcsönzése, szükség esetén használt tárgyak beszerzése. Ha alternatív forrásokból vásárolunk, például csomagolásmentes boltokat, kistermelőket, helyi piacokat vagy bevásárlóközösségeket keresünk fel, esetleg közösség által támogatott mezőgazdaságba kapcsolódunk be, szintén hozzájárulhatunk egy mélyebb változáshoz.
A változás folyamat
Mind egyéni, mind társadalmi szinten. Lehetséges, hogy cselekvésünk eredménye nem látható azonnal, de ettől még érdemes megtenni, amit tudunk. Hazánkban és a világ számos pontján sokan igyekeznek jobb irányba mozdítani a társadalmunkat, tehát nem egyedül küzdünk. Hatásunk és a jövő nem jósolható meg: arra érdemes törekednünk, hogy mi a lehető legjobban a kívánt irányba toljuk a folyamatokat.
A korábban leírtakból az következik, hogy érdemes tudatosan keresnünk azokat a megoldásokat, amelyek egy másfajta társadalmi berendezkedés alapját képezhetik. Itt két dolgot fontos kiemelni! Az egyik az, hogy ideális esetben az egyéni cselekvés nem áll meg egy egyénnél. Épp ellenkezőleg: a környezeti válság megoldása felé az vezet, ha igyekszünk társadalmi változást elérni; ebben segíthet az előbb említett három fő cselekvési irány. A másik pedig az, hogy érdemes kis léptékű alternatívákban, kísérletekben is gondolkodni. Egy olyan összetett problémára, mint az ökológiai válság, nincs egyetlen megoldás! Többek között a gondolkodásmódunkat, a meggyőződéseinket, az értékrendünket is felül kell bírálnunk. A gondolat, hogy tetteink hatása globálisan elhanyagolható, könnyen megbéníthat minket. Helyben viszont igenis lehet jelentős hatásunk, ami távolabb is változást eredményezhet. Egyértelmű, hogy ilyen megközelítésben nem elég pusztán „zöld” vagy „öko” termékeket vásárolni. Ne dőljünk be a zöldrefestésnek, melynek során gyakran a Föld varázsütésszerű megmentésével próbálnak újabb termékeket ránksózni!
Cselekedjünk a több-mint-emberi élővilágért és a jóllétünkért!
Az önkéntes egyszerűségre törekvés, a helyi élelmiszerek vásárlása vagy a közösségi tevékenységekben való aktív részvétel, a természetben töltött idő kedvező mind a több-mint-emberi élővilág, mind a mi emberi jóllétünk szempontjából. Ezek elősegíthetik a mára elavult és felülírandó meggyőződések meghaladását, valamint hozzájárulhatnak alternatívák létrejöttéhez a ma uralkodó felfogásokkal és rendszerekkel szemben. Konkrét példa erre, hogy ha több időt szánunk az emberi kapcsolatainkra, illetve a természetközeli élőhelyek meglátogatására, akkor valószínűleg kevésbé érezzük majd azt, hogy az újabb és újabb tárgyak vásárlása tehet boldoggá minket. Ha például helyi kistermelőktől vásárolunk, betekintést nyerünk abba, hogy a nagyüzemi mezőgazdasági módszereken és az ipari élelmiszer-előállításon túl is léteznek alternatívák. Ráadásul eközben a környékbeli gazdálkodók megélhetéséhez is hozzájárulunk, elősegítve a rövid ellátási láncok létrejöttét, fennmaradását.
Összefoglalva…
…a legértelmesebb egyéni cselekvés tehát az, amellyel elősegítjük a mélyre ható változást: az ökológiai válságot előidéző meggyőződések és társadalmi berendezkedés meghaladását. Azok a cselekvések mutatnak leginkább az ökológiai válság kezelése felé, amelyek segítik a rendszerszintű alternatívák létrejöttét, a társadalmi változást. Ezért is nagyon fontos mind a politikai aktivitás, mind a közösségekben való aktív részvétel: általuk hatásunk bőven túlmutathat a háztartásunk határain.
