A szakértők rendre jócskán alulbecsülik a megújuló energiaforrások várható költségcsökkenését. Az egyik lehetséges magyarázat, hogy az előrejelzések meglepően kevéssé veszik figyelembe a technológiai innovációs elemzéseket, de lélektani okai is lehetnek a jelenségnek.

A megújuló technológiák költségeinek alakulása kulcsfontosságú a klímaváltozás elleni globális fellépés szempontjából. Minél magasabb az ár, annál tovább tarthat a gazdaság átállítása a fosszilis tüzelőanyagokról a tiszta energiaforrásokra. Az előrejelzési pontatlanság egyértelműen kedvezőtlen a dekarbonizációhoz elengedhetetlen befektetői és egyéb döntések szempontjából, de összességében megerősíti a reményt, hogy a ma még elégtelen ütemű energiaátmenet a klímacélok eléréséhez szükséges sebességre gyorsulhat.

Egyre több kutatás állapítja meg az utóbbi időben, hogy a tiszta energia költségei sokkal gyorsabban csökkennek a szakértők által prognosztizált ütemhez képest. Ezt sugallják a múltbeli költséggörbékből levonható következtetések is. Pedig pontosabb előrejelzések birtokában tökéletesebb képet kaphatnánk a dekarbonizációs fejlesztések, így a klímaváltozás kezelésének áráról, és ezt reálisabban vethetnénk össze a várható hatalmas előnyökkel – fogalmaz Ajay Gambhir, az Imperial College London Grantham klíma- és környezetkutató intézetének tudományos főmunkatársa. A kutató volt a vezető szerzője annak az augusztusban közzétett, még nem lektorált (preprint) tanulmánynak, amely a tiszta energia költségeire vonatkozó előrejelzések tökéletesíthetőségének kérdését vizsgálta.

Alulbecsült technológiai fejlődés

A tanulmány összeveti az offshore, vagyis a tengeri szélenergia teljes élettartamra vetített fajlagos energiatermelési költségeinek 2014 és 2020 közötti alakulására vonatkozó előrejelzéseket a végül megvalósult átlagos globális árváltozással. Arra a következtetésre jut, hogy a költségek sokkal gyorsabban estek, mint ahogyan ezt bármelyik prognózis előrevetítette. Ennek egyik lehetséges oka az lehet, hogy a technológiai költségek előrejelzései meglepően kevéssé veszik figyelembe a technológiai innovációs rendszerekkel kapcsolatos elemzéseket. Ez egyben azt is jelenti, hogy a jövőbeli költségbecslések finomítására komoly esélyt teremt, ha a két területet jobban összekapcsolják. A tanulmány szerzői úgy vélik, hogy ennek eddigi hiánya nemcsak az offshore szélenergia költségcsökkenésének alulbecsüléséhez járulhatott hozzá, hanem a nukleáris energia várható költségcsökkenésének túlbecsléséhez is.

A jelentés egybevág a University College London (UCL) és az Oxfordi Egyetem kutatói által júliusban publikált tanulmány következtetéseivel. Ez hasonló mintákat határozott meg az onshore, vagyis a szárazföldi szélenergia és a napenergia költségcsökkentése kapcsán is. Az elemzés az említetteken túl a nukleáris energia és az elektrolízis technológiáira is vizsgálta több előrejelzési módszer megbízhatóságát. Arra jutott, hogy minden metódus alulbecsülte a technológiai fejlődést, csaknem minden technológia esetében.

Hitelességük megőrzése érdekében az elemzők „menet közben” igyekeznek korrigálni előrejelzéseiket. A módosított prognózisok pedig nem ritkán látványosan eltérnek az eredeti várakozásoktól. Az amerikai Energiaügyi Minisztérium alá tartozó Berkeley Lab (Lawrence Berkeley National Laboratory) a világ 140 meghatározó szélenergia-szakértője körében végzett kutatást 2020-ban. Arra jutottak, hogy az onshore, az offshore és a lebegő szélerőművek által termelt energia költsége 2050-ben feleakkora lesz, mint amit 2015-ös hasonló témájú tanulmányukban előre jeleztek. A folyamat fő hajtóerői a turbinák méretének és hatékonyságának folytatódó növekedése, valamint a tőke és a működési költségek további csökkenése; nagyrészt ugyanezek idézték elő a korábbi évek árcsökkenését. Meghatározó szerepük egyébként már 2015-ben is egyértelmű volt.

A nevetségessé válástól való félelem?

A 2021-es tanulmány elismeri, hogy az árcsökkenés már a 2014 és 2019 közötti időszakban is sokkal nagyobb volt annál, amit 2015-ben a – ma már elavult – kutatás előre jelzett. A munka egyik célja ezúttal is az volt, hogy értékeljék a korábbi előrejelzéseket, valamint a levont tanulságok alapján tárják fel az alulbecslés okait, és javítsák ki a gyenge módszertani elemeket. (Például a kutatásba bevont szakértőktől ezúttal részletes információkat kértek azokról a feltételekről, amelyek az új előrejelzés alapjául szolgáló kiinduló költségszintet meghatározzák. Erre öt évvel korábban nem került sor.) A kutatás ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a jövőbeli költségekre vonatkozó szakértői előrejelzésre továbbra is érvényes eszközként tekintenek korlátai, vagyis a prognózisok súlyos pontatlanságai ellenére is.

Míg egy évtizeddel ezelőtt a nap- és a szélenergia még az energiatermelés legköltségesebb formái közé tartozott, napjainkban már a legtöbb piacon a legolcsóbbak között vannak. Ez a technológiai fejlődésnek és a méretgazdaságosságnak köszönhető. A szakértők rutinszerűen alulbecsülték az e téren zajló fejlődést, annak bizonyítékai ellenére, hogy a tiszta energia költségei a Wright-törvény elvét követve exponenciálisan csökkennek, amint a gyártott egységek száma növekszik – hívja fel a figyelmet Gambhir.

A kutató szerint a jelenségnek az említettek mellett lélektani okai is lehetnek. A szakértők gyakran egyszerűen attól tartanak, hogy nem veszik őket komolyan, ha egy technológiáról azt állítják, hogy az ára 80%-kal fog esni a következő tíz évben. Pedig – ahogyan ezt a fotovoltaikus napenergia esetében láthattuk – ennél nagyobb költségcsökkenés is megtörténhet ilyen időtávon.

A tendencia azonban nem feltétlenül lesz tartós. A nap- és szélerőművek kulcsfontosságú nyersanyagainak piacán az ellátás már korlátokba ütközik. A sokéves árzuhanást követően a napenergia ára 2021-ben emelkedett. A háttérben a poliszilícium-hiány és -drágulás, a fémek piacán tapasztalható hasonló folyamatok, a globális szállítási kapacitás szűkülése és a szállítás árának emelkedése állnak. A várakozások szerint átmenetiek lesznek azok a problémák, amelyeket a napenergia iránti – nagyrészt éppen a korábbi masszív áresés által megteremtett – óriási globális kereslet kielégítése teremt. Ugyanakkor 2022-től még az óvatos előrejelzések szerint is újra folytatódhat az árcsökkenés. Igaz, várhatóan nem a korábban megszokott ütemben.

Nem csak az árprognózisokkal van gond

Mindazonáltal az árak kérdésköre az energiaátmenetnek csak az egyik tényezője. A vártnál gyorsabb technológiai költségcsökkenés ellenére a megújuló energia terjedése számos korábbi, ma már túlságosan optimistának tűnő prognózisnál lassabb. Igaz, ennek ellenkezőjére is van példa, különösen az utóbbi időszakból. A szakértők gyakran jelentősen felfelé módosítják előrejelzéseiket. Ezt tette például a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) májusban. Amikor a mindössze fél évvel korábbihoz képest 25, az egy évvel azelőttihez viszonyítva pedig közel 40%-kal emelte a nap- és szélenergia-kapacitás növekedésére vonatkozó 2021-es prognózisát. Hasonlóan járt el az európai napenergia-iparági szervezet, ugyanakkor a BNEF és az IHS Markit kismértékben csökkentette a globális fotovoltaikus kapacitás bővülésére vonatkozó előrejelzését.

Akárhogy is, úgy tűnik, hogy az ár nem lehet ürügy a szükségesnél lassabb energiaátmenetre. A várakozások azonban nem csak az árak és a kapacitások tekintetében bizonyultak pontatlannak. Míg korábban az volt az általános elképzelés, hogy a megújuló energiára való áttérés elsődleges feltétele a megfelelő költségszint elérése, ma már látszik, hogy az ellátásbiztonsági szempontok szerepe sem kevésbé fontos a folyamatban. Nem beszélve a politikai és a gazdasági érdekek alakulásáról, valamint az ezzel erősen összefüggő, egyelőre túlságosan lassan változó társadalmi attitűdről.