Nem is olyan rég a közéleti viták egyik legfőbb témája volt, hogy kell-e a debreceni akkumulátorgyár vagy sem. A pro és kontra érvek sokaságában könnyű volt elveszni, ezért most körbejárjuk, hogy miért aggódnak leginkább a helyiek.
A víz a földi élet egyik legalapvetőbb eleme. Nem véletlen, hogy amikor a nagy űrteleszkópokkal élet után kutatnak a galaxisunkban, akkor a tudósok azokat a bolygókat keresik, amelyeken nagy valószínűséggel folyékony víz található. Az sem véletlen, hogy amikor felmerül annak az esélye, hogy bármi veszélyeztetné hazánk egyébként bőséges vízkészletét, akkor az közfelháborodást vált ki.
Az a bizonyos vízkészlet ugyanis nincs megfelelően kihasználva, hiszen a folyószabályozás olyan áldatlan hatással volt rá, hogy azóta is 6–8 méterrel van lejjebb a talajvíz például a Duna–Tisza közén, de máshol sem jobb a helyzet. Tulajdonképpen az országon átfolyik a víz java, aztán jön az aszályos nyár, amikor csak nézünk, hova is lett a nagy vízhozam? Ezen pedig nem segít, ha az egyébként vízben nem túl gazdag Alföldünkre telepítenek egy akkumulátorgyárat. De vajon valósak az aggodalmak, vagy mindenki túlreagálja a dolgot?
Tényleg szennyezi a vizeket a gyár?
Erre legalább egyszerű a válasz! Tekintettel arra, hogy a felhasznált víz csak hűtésre megy, így nem kerül bele szennyezőanyag, ezáltal nincs mi szennyezze a környezetet. Ráadásul az erre a célra használt víz úgynevezett „szürkevíz”, ami tisztított szennyvíz. Ez azt jelenti, hogy maga az akkumulátorgyár következménye hatalmas mennyiségű – ha nem is ivásra való, de – tiszta víz.
„Kiszárítja a környék vízlelőhelyeit!”
Ez már sokkal valósabb probléma, mint az előző. Azt, hogy a vizet Debrecen városától vonja el a kínai akkumulátorgyár, valamint a kezdeti gyárellenes érvelést, miszerint az elejétől kezdve napi 40 ezer köbmétert fog felemészteni a CATL, könnyű cáfolni. Az igazság az, hogy az első ütem csak 3300 köbmétert szív fel, és a vízügy szerint az elkészülte után is „csak” 20 ezer köbmétert.
Hogy el tudjuk képzelni, kezdetben naponta nagyjából másfél versenymedencényi vízre lesz szüksége, míg a teljes üzemhez közel tízre! Egy hónap alatt tehát 300 medencényi víz nem kerül a mezőgazdaságba. Teljes kapacitással működve annyi vizet eszik majd meg a CATL gyára, hogy 45 nap alatt felszippantja azt a mennyiséget (900 ezer köbmétert), amit a Velencei-tóba kellett pumpálni a szárazság miatt. És emlékeinkben élénken él még az aszály, ami miatt (is) a terményárak az egekbe szöktek, és sok gazda állt tehetetlenül az aratás után. A magyar vízgazdálkodás hiányosságának tehát nem fog jót tenni.
A bolygónk vizeit fenyegető veszélyekkel, és azzal, hogy mit tehetünk folyóink, tavaink, tengereink védelmében, a nemrég véget ért Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expó is foglalkozott.
Kiemelt kép: Canva