Mókusugrás – Egy notórius faültető könyve
Mókusugrás – Egy notórius faültető könyve

Minden egyes nap ültess fát! Úgy hangzik, mint valami reklámszlogen. Ez Jakabovics Tibor író, természetvédő komoly elhatározása, amelyhez rendületlenül tartja magát, és amelyből az évek során életforma lett. Ennek kapcsán írta meg Mókusugrás című könyvét, amelyet június 23-án mutatott be a Fővárosi Füvészkertben.

Jakabovics Tibor, az 55 éves vegyészmérnök szabadidejében megszállottan fákat ültet. Mára egy egész erdő nőtt ki a keze nyomán. A mindennapos faültetés rituáléja új érzéseket és gondolatokat hívott életre benne a természetről, a tudományról, egyéni életútjáról és az ember jövőjéről. Erről mesél könyvében sok-sok humorral, fantáziával, réges-régi emlékekkel nagyszülei falujából, valamint elképesztő, mégis elképzelhető víziókkal egy olyan jövőről, amely élhetőbb lesz a mánál.

Mókusugrás
faültetés
Jakabovics Tibor
Jakabovics Tibor író
Fotó: Takács Attila (Equibrilyum Könyvkiadó)

Jakabovics Tibor írását nehéz lenne egyetlen műfajba besorolni, nem nevezhető természettudományos összefoglalónak, de nem is szokványos DIY-munka (’do it yourself’) a „Hogyan ültessünk fát?” kategóriájában. Én úgy fogalmaznék, hogy a Mókusugrásban a természetért való tenni akarás szépirodalomként manifesztálódik.

Fák a klímavédelem élvonalában

Tisztában vagyunk a globális felmelegedés problémájával és egyik fő okával, a megnövekedett szén-dioxid-kibocsátással. És sajnos versenyt futunk az idővel. Tibor a kilátásainkat ahhoz hasonlítja, mint amikor egy jéghegyről csúszunk lefelé, egyre gyorsulunk, de van még egy utolsó lehetőségünk beakasztani a csákányunkat, és megfékezni a zuhanást. Jakabovics Tibor a közös cél elérése érdekében a faültetést választotta küldetésének.

A fák és más növények természetüknél fogva – a fotoszintetizálás révén – sejtjeikbe zárják a légkörben található szén-dioxidot, amely pusztulásukkor sem szabadul fel, hanem a talajban marad, és a fosszilis rétegekben raktározódik. A világ erdőségei éves szinten körülbelül 2,6 milliárd tonna szén-dioxidot kötnek meg. Ez megközelítőleg a fosszilis energiahordozók égetéséből származó szén-dioxid mennyiségének az egyharmada.

Egy közepes méretű, 50 éves fa egy vegetációs ciklusa alatt 68,75 kg szén-dioxidot dolgoz fel, és 50 kg oxigént termel, amivel fedezi egy ember éves oxigénszükségletét. Sőt – városi környezetben – több tonnányi ólom- és egyéb nehézfémtartalmú szállóport köt meg. Nagy melegben egy fa naponta akár 80–100 liter vizet is párologtat, ezáltal az erdőknek komoly szerepük van a felhő- és esőképződésben.

Hosszan sorolhatnánk a fák biodiverzitásban betöltött szerepét is, kiemelve a holtfák fontosságát.

Kitekintés: a Nagy Zöld Fal projekt

Globálisan is kezdjük észrevenni, hogy az életben maradáshoz bizony szükségünk van az erdőinkre. Ezt mutatja a Nagy Zöld Fal projekt is, amely 2030-ra életre hívja a világ legnagyobb élő „építményét”.

Az Afrikai Unió által kezdeményezett program célja, hogy a Szahara déli részén az egész kontinenst átszelő, nagyjából 8000 km hosszú és 15 km széles erdősávot hozzanak létre a sivatagosodás megállítására. A „zöld fal” Szenegáltól Dzsibutiig fog húzódni, magába foglalja majd az éhínség miatt sajnos gyakran emlegetett Száhel-övezetet is. Összesen 11 ország vesz részt a terv megvalósításában.

Nagy Zöld Fal
A Nagy Zöld Fal a tervezet szerint az Egyenlítő mentén szeli majd át Afrikát.
Fotó: community.standardbank.co.za/https://infostart.hu

Hasonló tervek kapcsán Pakisztánt is ki lehet emelni, ahol 4 év alatt 10 millió fát ültettek.

„Minden áldott nap ültetek fát.”

Először úgy gondoltam, hogy Tibor állítása bizonyára túlzás. Aztán felvilágosított, hogy nem az: valóban minden nap ültet fát, előfordul, hogy nem is egyet. Egy éve született az elhatározása, úgy számolja, hogy most körülbelül 1000 fánál tart. Elmagyarázta, hogy legtöbbször magról ülteti a fákat, használt műanyag dobozokban, magaságyásokban gondozza csemetéit. A kertjében nevelkedő több száz fácska pár négyzetméteren elfér.

Az ültetést egy lélekkel bíró lény teremtéseként éli meg. Tibor úgy tartja, hogy minden fának szelleme van, halk susogásukat erdei séták közben magunk is hallhatjuk. Lehet, hogy némelyek megmosolyogják ezt az elképzelést, ám jó, ha tudjuk, hogy a keleti kultúrákban mélyen tisztelik az erdő és a fák szellemeit.

Mókusugrás
faültetés
A könyvbemutatóra bensőséges, fákkal tarkított környezetben került sor.
Fotó: Takács Attila (Equibrilyum Könyvkiadó)

Gerilla ültetés

„Sok mindent tekintünk értéknek, ami valójában csak értékmérő. Nem a pénz jelenti a gazdagságot, hanem a fák nyomán keletkező jó levegő, az, hogy egy elsivatagosodó bolygón még jut árnyék a melegben.”

A szerző célja az, hogy minél többen kövessék a példáját, és az emberek versenyezzenek, ki ültet több fát. Könyve egyik vicces részében elénk tárja, hogyan képzel el egy gerilla faültetést. Eljátszik a gondolattal, hogy a renitens fásítók bandákba tömörülve leszámolnak a szomszédos banda vezetőjével úgy, hogy fákkal ültetik tele a kertjét.

Gyermekkori emlékek

A humoron túl mély érzelmek is teret kapnak a könyvben, Tibor sokat merít gyermekkorából. Sok időt töltött Pécs mellett élő nagyszüleinél, az ültetés praktikáit tőlük tanulta meg.

Mókusugrás
faültetés
Schere Péter
Scherer Péter előadásában a könyvrészletek színházi jelenetekként elevenedtek meg.
Fotó: Takács Attila (Equibrilyum Könyvkiadó)

„Kapát és ásót vittünk, én az ásót, nagymama a kapát, a kapán a kis kosarat, az ásó lapja kicsit döntött volt, a nyele görbe, ragyogóan tiszta, fényes és kopott szerszámok voltak, szerszámnak csak én hívom mindet, ők azt mondták, hogy kasza, kapa, vasvella, ásó, szerszám-számba a kalapácsot, fogót vették csak.”

Miért pont mókusugrás?

A nagyszülőkkel kapcsolatos emlékekből származik a cím is, ugyanis a nagymamával azért ültették egymáshoz közel a fákat, hogy a mókus könnyedén átugorhasson egyikről a másikra. A kertészek azt mondják, 5 méterenként telepítsük a fákat, de a természet nem szabályosan ültet. Ha közel vannak egymáshoz a csemeték, felnőve a lombjuk összeér, és – akár az égben a levegőburok – az erdő lombkoronája is külön réteget képez a felszín felett.

Felvetődhet a kérdés, vajon hogyan fér össze egy notórius ültető és a könyvnyomtatás. Erre is van válasz. A könyv papírja tudatos erdőgazdálkodásból származik, és FSC tanúsítványa garantálja, hogy az erdő újratelepítése során figyelnek az élővilág sokféleségére és az ökológiai egyensúlyra. Egyébként egy átlagos fa 40–50 könyv készítésére elegendő. Tibor garantálja, hogy könyvének minden egyes példányáról egy fa ültetésével emlékezik meg.

Összegezve: olyan olvasóknak ajánlom a művet, akik szeretnek elmélyülni érzelmi töltetű gondolatokban, és a spirituális szemléletre is nyitottak. Fontos tisztán látnunk, hogy ahhoz, hogy megállítsuk a klímaváltozást, kevés pusztán fákat ültetünk. Azonban a fák ültetése elindít bennünket egy úton, amelyen újabb és újabb módszereket próbálhatunk ki, hogy fenntarthatóbbá tegyük életünket.

Kiemelt kép: Takács Attila (Equibrilyum Könyvkiadó)

search icon