Az emberiség olyan mennyiségben bocsátja ki a szén-dioxidot, melyet az erdőborítás drasztikus növelésével sem lehetne megkötni. Ezzel együtt persze fontos fákat ültetnünk, de még ennél is fontosabb, hogy visszafogjuk a kibocsátásunkat.
A The Conversation alapos cikkében járta körül a karbonlábnyomunk és az erdőtelepítés összefüggéseit. Ebből kiderül, hogy sajnos az új kutatások szerint soha nem tudunk annyi fát ültetni, mely kárpótolni tudja azokat a károkat, amelyeket kibocsátásunkkal okozunk.
Kapcsolódó bejegyzések
Egyensúlyukból kibillentett erdők
Az erdők nagy mennyiségű szén-dioxidot vonnak ki a légkörből és kötnek meg a sejtjeikben. Ám sajnos ők is változnak, hiszen a fokozódó erdőirtások és erdőtüzek után nem tudnak maradéktalanul megújulni.
Számítások szerint, ha a jelenlegi kibocsátási szintünk mellett minden talpalatnyi helyet fákkal ültetnénk be, akkor is csupán 10 évvel tudnánk késleltetni a klímaváltozás negatív hatásait. Ezután az atmoszféra szén-dioxid-koncentrációja újra nőni kezdene.
A kutatók szerint a nyakló nélküli fásítás még káros következményekkel is járhat. Nem lenne szabad például olyan helyeken erdőtelepítésbe kezdeni, ahol az nem a természetes növénytakaró, mert ez akár még több szén felszabadulásához is vezethet.
Épp ezért némileg aggályos az a gyakorlat is, hogy a cégek sokszor azzal próbálják elérni a nettó zéró kibocsátást, hogy fák ültetésével semlegesítik kibocsátásukat.
Ezzel együtt az erdők regenerációja kiemelkedően fontos feladat, hiszen ezek a helyek nem csak a szén-dioxid tárolására valók, hanem a biodiverzitás fenntartásában is kulcsfontosságúak.
