Nagyon mellélőtt a kémiai szúnyoggyérítés

A repülőgépekkel végrehajtott kémiai szúnyogirtás nagyon súlyos ökológiai kockázatokat rejt, az elmúlt években hazánk többszáz településén mégis felszállhattak a permetező masinák. Azonban a – legfeljebb átmeneti enyhülést hozó – idegmérget alkalmazó beavatkozás természeti következményei általában rejtve maradnak a nagyközönség előtt. Ezért 2024-ben szakemberek együttműködésével lezajlott egy vizsgálat, amelynek célja a Debrecen területén végzett légi szúnyoggyérítés valós, közvetlen hatásainak dokumentálása volt.

Lesújtó eredmény született: katicák, fátyolkák, fürkészdarazsak és egyéb ízeltlábúak estek áldozatul a méregnek. Szúnyog pedig alig akadt közöttük.

Elbagatellizált ökológiai következmények, a szúnyoggyérítés megkérdőjelezhető hatékonysága

A kémiai szúnyogirtást kihirdető sajtóközleményekben a mellékhatások tekintetében általában be kell érnünk az alábbi információval:

Az alkalmazandó készítmény a kijuttatott csekély mennyiségben – 0,6 liter/hektár – kizárólag az érzékenyebb rovarokat pusztítja el, melegvérű állatokra, emberre nem veszélyes…

Kapcsolódó bejegyzések

Itt a szúnyogszezon, hulljon hát az idegméreg?

Kevesen tudják, hogy a kémiai alapú gyérítés miatt nemcsak a vérünkre szomjazó szúnyogok, hanem más rovarok is veszélybe kerülnek.

Azonban az már nem derül ki a szűkszavú tájékoztatóból, hogy ez konkrétan mit is jelent a gyakorlatban. Nagyon ritkán készülnek közérthető ismertetőanyagok, melyek széles körben bemutatnák a természetben okozott közvetlen károkat. Így nem meglepő, hogy a lakosság rendkívül tájékozatlan a téma kapcsán.

Ennek megváltoztatása érdekében Debrecen különböző pontjain szakemberek végeztek el egy főként rovarokat érintő, tényfeltáró vizsgálatot a 2024 júliusában végzett légi, kémiai szúnyoggyérítés alkalmával.

Az alábbi eredmény született: A botanikus kertben és a város további 3 pontján lezajlott mérés során összesen 3 darab csípőszúnyogot találtak, az áldozatok közel 99%-a pedig egyéb fajok közül került ki.

A természetben okozott pusztításról egy 2 perces videó is készült, mely alább megtekinthető:

A néhány estén át tartó szúnyoggyérítés hatására jellemzően a fecskék alapvető táplálékául szolgáló legyek, apró fürkészdarazsak és pókok, fátyolkák, kabócafélék, poloskák, kis termetű cincérek, hangyák, ormányosbogarak, katicák és egyéb rovarok hullottak a talajra terített lepedőkre. Az állatok az idegméreg által kiváltott jellegzetes remegést, koordinálatlan mozgást produkálták, és egy részük csak akár 2-3 napig tartó rángatózást követően pusztult el.

Fontos kiemelni, hogy mindez csupán a művelet közvetlen pusztító hatása. Hiszen a mérgezést túlélő rovarok is károsodhatnak. Például egy magányosan élő hernyóölő darázs vajon sérült idegrendszerrel is visszatalál-e a lárvái számára ásott üregéhez és tovább gyűjti-e a táplálékot? Mert ha nem, akkor gyakorlatilag mindegy, hogy azonnal letaglózta-e a méreg, vagy látszólag szerencsés volt, és életben maradt.

A permetezés védett természeti területet is érintett. Ráadásul a botanikus kert tavának partján talált megmérgezett ízeltlábúak jelenléte arra utal, hogy a kiszórt idegméreg a vízbe is beszóródott. Pedig a deltamethrin még alacsony koncentrációban is hosszan tartó károsodást okoz a vízi élővilágban.

A mérés eredménye rámutat arra, hogy módszeresen mérgezzük a teljes ökoszisztémát, így mind a vízi, mind a levegőben vadászó rovarokra is csapást mérünk a kémiai szúnyoggyérítéssel, így ellentmondásos módon épp a vérszívók számára biztosítunk ragadozóktól mentesebb életteret, támogatva ezzel az állományuk gyors, ismételt regenerálódását.

A tudomány iránymutatása süket fülekre talál. És ez veszélyes…

Sajnos országos szinten jellemző, hogy a döntéshozók a sok évtizedes megszokásnak és a laikus lakossági elvárásoknak engedve elrendelik az idegmérgek alkalmazását a szúnyogok elleni harcban, figyelmen kívül hagyva a tudomány álláspontját. Ez azonban nagyon súlyos következményekkel jár.

Évek óta figyelmeztetnek a szakemberek, hogy a kis hazánk légterében rutinszerűen végzett deltamethrines szúnyoggyérítés – történjen ez autókról megoldott földi vagy repülőgépekről véghezvitt légi szórás módszerével – nemcsak súlyos ökológiai problémát okoz, hanem egészségügyi kockázatot is rejt, mivel a gyors egymásutánban érkező szúnyoggenerációk – alkalmazkodva a méreghez – képesek rezisztenssé válni. Így egy valós járványügyi vészhelyzetben fegyvertelenek maradunk a betegségeket terjesztő vérszívókkal folytatott küzdelemben.

Sajnos ez napjainkra részben már be is következett. A Virológiai Nemzeti Laboratórium Debrecenben és több nagyvárosban végzett felmérése rámutatott arra, hogy a potenciálisan vírushordozó fajunk, a dalos szúnyog populációi az országosan jellemző, rutinszerű szúnyoggyérítési gyakorlatnak köszönhetően jelentős arányban ellenállóvá váltak a kémiai szúnyogirtás során használt hatóanyaggal szemben.

Pedig van hatékony, ugyanakkor természetkímélő megoldás a szúnyogok ellen

Fontos kiemelni, hogy nem arról van szó, hogy a kémiai kezelések elhagyását szorgalmazva bárki is védeni kívánja a településeken élő csípőszúnyogokat. Épp ellenkezőleg! Hazai tudományos szervezetek és szakértők iránymutatása alapján egyszerre elérhető lenne a szúnyogártalom hatékony csökkentése, a rezisztencia elkerülése és az élővilág kímélete.

Kapcsolódó bejegyzések

Hogyan lenne érdemes harcolni a szúnyogok ellen?

A kémiai szúnyogirtás nem csak a szúnyogokra, de a többi rovarra, sőt még ránk, emberekre is veszélyes lehet. De akkor mit, és hogyan érdemes alkalmazni helyette?

Minderre külföldön és Magyarországon is akadnak jól működő példák. Ilyen Törökbálint esete is, ahol már 4. éve nincs szükség kémiai szúnyogirtásra! Hiszen felkészült szakemberek bevonásával sikerült egy olyan környezettudatos szúnyogmentesítési módszerre helyezni a hangsúlyt, amellyel közvetlenül a szúnyoglárvák kifejlődését akadályozzák meg. A cselekvést megelőzi a településen megjelenő szúnyogfajoknak és ezek forrásának a felmérése, valamint tájékoztató kampánnyal, sőt akár személyes helyszíni tanácsadással is bevonják a lakosságot a folyamatba. Ott, ahol szükséges, egy világszerte sikerrel alkalmazott készítményt vetnek be a szúnyoglárvák elpusztítására.

A BTI nevű, természetes baktériumon alapuló megoldás nem okoz a kémiai szerhez fogható kiterjedt kárt az élővilágban, mert elsősorban a különböző szúnyogfajokat pusztítja el. Ráadásul már lárvakorban, így a szúnyogártalom megelőzése és a kémiai gyérítés elhagyása kéz a kézben járnak, hiszen ez a módszer az embereket a csípésektől, a beporzókat és egyéb rovarokat pedig a mérgezéstől óvja meg.

Debrecen követendő példa… lehetne

Habár a közelmúltban Debrecen kapcsán a sajtó a nagy léptékű iparosodástól volt hangos, ezzel párhuzamosan a város ígéretes természetvédelmi programokba is belefogott. Olyan példa értékű célkitűzésekkel, mint a helyi vízfolyások természeti állapotának javítása, véderdők telepítése, ökológiai folyosók kialakítása és denevérodúk kihelyezése, részben épp a szúnyogállomány csökkentése érdekében.

Mindezek megvalósításán ökológiai szemléletű neves szakemberek dolgoznak, és a városvezetés nyitottságának köszönhetően érvényre is juttathatják az elképzeléseiket. De épp ennek ismeretében érthetetlen, hogy a szúnyoggyérítés terén mégis olyan attitűd uralkodik, ami a légi idegméregszórás alkalmazásával egy múlt századból itt ragadt, természetpusztító megoldást erőltet, ami egyébként az Európai Unióban már nem engedélyezett.

A kémiai szúnyogirtást csak nagyon ritkán, valós egészségügyi vészhelyzetben, precízen kivitelezve lehet(ne) alkalmazni, akárcsak egy brutálisan erős antibiotikumot súlyos tüdőgyulladás esetén. Akkor, ha a megelőzés – minden szakszerű igyekezetünk ellenére – pillanatnyilag kudarcot vallott.

Debrecen Európa Zöld Fővárosa szeretne lenni. Adott lenne hát a lehetőség, hogy ennek szellemében a helyi döntéshozók megszívleljék a tudományos érveket, és a hazai települések számára jó példát mutatva szakítsanak a veszélyes kémiai szerek rutinszerű alkalmazásával.

Hiszen ez az alföldi település szúnyogterhelés szempontjából meglehetősen problémamentes területen fekszik, mert a lárvák fejlődéséhez ideális természetes állóvizekben igencsak szűkölködik, a város jelentős részére jellemző homoktalajban pedig hamar eltűnnek a zivatarok után megjelenő tócsák, pocsolyák. Így a potenciális tenyészhelyeket fel lehetne térképezni, és kezelni lehetne őket. Persze mindehhez nem repülőre, hanem gumicsizmára és terepjáróra volna szükség.

Fontos kiemelni, hogy a helyi szúnyogártalom nagyrészt épp az emberi figyelmetlenség hozadéka. Hiszen a fedetlen esővizes hordók, az eltömődött ereszcsatornák, a cserépalátétekben és egyéb tárgyakon visszamaradt kis vízgyülemek termelik ki a kellemetlen rovarsereg javarészét. Így a lakosság tájékoztatása és ellátása biztonságosan alkalmazható BTI-alapú szúnyoglárvairtó tablettákkal szintén fontos lépés.

Tanulva tehát a működő hazai példákból és fokozatosan átállva a biológiai alapú szúnyoglárva-gyérítésre, kellő odafigyeléssel orvosolni lehetne a problémát. Így a városlakók és a helyi élővilág is mentesülhetne a kémiai szúnyogirtás rendkívül összetett ökológiai és egészségügyi hatásaitól, melyek sok tekintetben a mai napig feltáratlanok.

A Pécsi Tudományegyetem szakemberei a közösségi kutatás erejével vizsgálják a kémiai szúnyoggyérítés környezeti kockázatait. Ezért létrehozták a Rovar Piknik nevű Facebook-oldalt, ahol az alábbi felhívással kérnek segítséget a munkájukhoz:

„Teríts a földre egy világos színű vásznat, mielőtt a ködölő autó (vagy repülő) arra jár! Másnap figyeld meg, milyen és mennyi rovar hullott le a kezelés során a vászonra! Küldj nekünk fotókat a megfigyelésről, vagy akár a rovarokat is postázhatod: 7624 Pécs, Ifjúság útja 20., rovarpiknikprojekt@gmail.com.
További részletek a programról: rovarpiknik.hu”

A cikk szerves részét képező felvételek (a fotók és a videó) a szerzői jogok birtokosa (Kántás Zoltán) és a greendex.hu megjelölése mellett szabadon felhasználhatók.