A Highlights of Hungary jelöltjei között idén számos környezettudatos célokat szolgáló, innovatív kezdeményezést találhatunk. Ezek egyike a Ne Dobd Ki Alapítvány, amely olyan még jól használható műszaki eszközök begyűjtéséről és javításáról gondoskodik, amelyek mások számára már feleslegessé váltak. Ezeket kórházaknak, gyermekotthonoknak, alapítványoknak adományozzák. Ellenbacher Attilával, a Ne Dobd Ki Alapítvány kurátorával beszélgettem.
Meséljen egy kicsit a kezdetekről! Hogyan indult ez a kezdeményezés?
Jómagam 1988 óta dolgozom tévészerelőként, azóta sokat változott, fejlődött a technika. Az egyik legnagyobb változást a 2012-es év hozta, amikor egységesen át kellett állni a digitális vételre. (Magyarország esetében az átállás csak az úgynevezett földfelszíni műsorszórást érintette kötelező jelleggel, ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy 2013. október 31. után tető- és szobaantennával, valamint úgynevezett dekóder, más néven set-top-box nélküli hagyományos tévékészülékekkel semmilyen adást nem lehetett fogni. – Szerk.) Sok addig használt, hibátlanul működő analóg készülék gyakorlatilag feleslegessé vált. Elsőként a Heim Pál Gyermekkórházat kerestem fel, ahol örömmel fogadtak, elkezdődött egy viszonylag rendszeres adományozási folyamat. A hozzám érkező készülékek mennyisége és az adományokat befogadó egészségügyi intézmények körének bővülése miatt egy idő után szükségessé vált, hogy a kezdeményezés szervezettebb formát öntsön. Végső soron így jött létre 2018-ban az alapítvány.
Ha valaki fel szeretné ajánlani a saját használaton kívüli televízióját, milyen szempontokat kell figyelembe vennie? Vannak kritériumok, amelyeknek meg kell felelni?
Az elsődleges cél, hogy a behelyezett készülékek a kórházakban sokáig hibátlanul tudjanak működni, ezért tízévesnél régebbi tévét nem áll módunkban átvenni. A másik fontos szempont technikai jellegű: 2020 óta hagyományos képcsöves televíziót már nem fogadunk el adományként, csak LCD- és LED-kijelzőseket. Természetesen a nagyobb kijelzős készülékek a legjobbak, hiszen ezeknek a képe jól látható a nagyobb kórtermekben is.
Mi a teendője annak, aki segíteni szeretne Önöknek?
Tavaly lettünk tízévesek, és büszkék vagyunk az eddig elért eredményeinkre, hiszen a kezdetektől mostanáig már több mint 3600 készüléket tudtunk átadni. Ennek ellenére néha úgy érzem, hogy szem előtt vagyunk, mégis észrevétlenek, ezért az alapítványnak minden támogatás és segítség jól jön.
Aki segíteni szeretne, mindenekelőtt vegye fel a kapcsolatot velünk, akár telefonon, akár e-mailben. Ha televíziót adományozna, akkor szükségünk lesz a készülék modellszámára, amely általában a hátulján lévő matricán található. Ha módjukban áll, az a legjobb, ha elhozzák a telephelyünkre, azt pedig külön megköszönjük, ha szállítás előtt le is takarítják, valamint nem felejtik el mellécsomagolni a távirányítót sem. Sajnos ez utóbbitól sokan nem szeretnének megválni. Az alapítványnak a sok egyéb kiadás – például az önkéntesek étkeztetése, a hálózat kiépítéséhez szükséges eszközök és a tévétartók beszerzése, a szállítások üzemanyag-költsége – mellett elég komoly költséget jelent a hiányzó távirányítók beszerzése is.
Természetesen örömmel fogadunk pénzbeli adományokat is, akár az adó 1%-át, valamint önkéntesekből sosem lehet elég, úgyhogy bátran lehet jelentkezni!
Úgy tudom, hogy nemcsak kórházaknak adományoznak régi készülékeket, illetve a tevékenységük nem merül ki annyiban, hogy átadják a televíziókat.
Igen, adományoztunk már gyermekotthonoknak, ápolási intézményeknek, idősotthonoknak, mentőállomásoknak. Emellett természetesen vállaljuk az üzembe helyezést is, valamint szükség esetén csapatommal el tudjuk végezni az antennahálózat kiépítését is. A digitális átállást követően ugyanis sok intézmény azzal a problémával szembesült, hogy hiába vannak tévékészülékeik, az analóg rendszereken nem fogható az adás. Szerencsére sikerült Németországból elektronikai hulladéknak szánt műholdvevő berendezéseket szerezni, amelyekkel például a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége részére nyújtottunk segítséget. A közelmúlt szomorú eseményei természetesen minket is cselekvésre buzdítottak, a háború elől Magyarországra menekülő ukrán emberek helyzetét 15 ukrán nyelvű csatorna sugárzását lehetővé tevő műholdas antenna telepítésével próbáltuk kicsit könnyebbé tenni.
Melyik volt a legkülönlegesebb hely, ahová televíziókat vittek?
Egy alkalommal a Kiscelli Múzeumnak a magyar underground punk-rock kultúra kezdeteit bemutató időszaki kiállítására kértek tőlünk retro tévékészülékeket. Meg kell hagyni, jó szolgálatot tettek, ugyanis a hónapokig tartó kiállítás során gyakorlatilag folyamatosan üzemeltek hiba nélkül.
Tudom, hogy meglehetősen elfoglalt, de látta esetleg, hogy kik szerepelnek még a Highlights of Hungary jelöltjei között? Van esetleg kedvence?
Igen, sokakat rendkívül inspirálónak tartok, és meglepett, hogy milyen széles spektrumot ölel fel a jelöltek köre. Ami azonban érzésem szerint kissé ronthatja az esélyeinket, hogy olyan erős versenytársakkal kell „megküzdenünk”, mint a Fradi vagy a Kispál és a Borz. Utóbbit egyébként meglehetősen kedvelem, közel áll hozzám az általuk képviselt zenei világ.
Az alapítvány az elektronikai hulladék mennyiségének csökkentésével kétségkívül sokat tesz a fenntarthatóságért. Ön magánemberként is hasonlóképpen jár el például a háztartási hulladékkal?
Igen, egyrészt a hozzánk behozott rossz, például törött kijelzős készülékeket is igyekszünk újrahasznosítani, ezeket szétszerelve, alkatrészként használjuk fel. Gyakran előfordul az is, hogy egy-egy műszaki áruház telephelyéről elhozom a vásárlók által leadott, kidobásra szánt készülékeket, mert ha javítani nem is, de valamilyen formában újrahasznosítani ezeket is lehetséges. Ezenkívül a boltból hazavitt nejlonzacskókat és papírdobozokat sem szoktam kidobni, hiszen előbbiek jó szolgálatot tehetnek szemeteszsákként, utóbbiak pedig szállításhoz is használhatók.
Köszönöm a beszélgetést, és arra biztatok mindenkit, hogy szavazzon a Highlights of Hungary jelöltjeire, köztük a Ne Dobd Ki Alapítványra, valamint ha módjában áll, ne habozzon segíteni nekik!
(x)