Szeptember 23-án egy feketeszárnyú székicsér bukkant fel a Körös-Maros Nemzeti Park Kardoskúti Fehértó részterületén. A madár a sekély vízben táplálkozott, bíbicek társaságában.
A szeptemberi esőzéseknek köszönhetően a Fehér-tó medrének mintegy 20 %-át sekély víz borítja, ami vonzza a madarakat. A bíbicek tábora rendkívül népes, jelenleg mintegy 3200 példány tartózkodik itt. Ebben a bíbiccsapatban bukkant fel hétfőn kora délután egy hazánkban rendkívül ritkán látható madárfaj, a feketeszárnyú székicsér. Mivel a látási viszonyok nem voltak ideálisak, így a park munkatársai nem tudták teljes biztonsággal megállapítani azt, hogy fiatal, vagy öreg példányról van-e szó. Az utóbbi években a kardoskúti Fehér-tónál minden ősszel felbukkant egy-egy vonuló példány.
Kapcsolódó bejegyzések
Dr. Bubó, rántotta és vadlúdvonulás – Mi mindent köszönhetünk a madaraknak?
A madarak ugyan gyakran felhívják magukra a figyelmet, de számos véletlen adományuk észrevétlen marad. Szerepük nemcsak az ökológiai rendszerekben, hanem a kultúránkban is sokrétű.
A feketeszárnyú székicsérek világállománya igen alacsony, legfeljebb 200 ezerre becsülik. Kazahsztán északi részén és Oroszország dél-nyugati részén költ, de ritkábban Ukrajnában is fészkel. A telet Afrikában tölti. Magyarországon szintén előfordult már költése.
Szeptember 23-án nemcsak a kardoskúti Fehér-tónál, hanem a Fertő-Hanság Nemzeti Park területén, a Fertő-tó magyarországi szakaszán is megfigyeltek egy feketeszárnyú székicsért.
A kelet-európai és közép-ázsiai sztyeppék madara. Nyílt területeken, ürmös sztyeppéken, művelt területeken, sós, szikes gyepeken, vizes környezetben költ. Fészke sokszor csak egy földbe kapart mélyedés. Fészekalja általában 4 tojásból áll. A szülők felváltva kotlanak, a fiókák nevelésében is mindketten részt vesznek. 5-6 hetesen már önállóak. A székicsérhez hasonlóan bogarakat, sáskákat zsákmányol. Magyarországon ritka kóborló, és egyes években alkalmai fészkelő faj a székicsértelepeken.(MME)
(forrás: kmnp.hu)
Kiemelt kép: Canva