Hívhatnánk nászharcnak is, ugyanis a szarvasbogarak hím egyedei a nőstények kegyeiért rontanak egymásnak. Árteres, erdős területeken sok helyen megfigyelhetjük a rajzó szarvasbogarakat.

A nagy szarvasbogár a hazánkban előforduló egyik legnagyobb rovar. Nevét onnan kapta, hogy a hímeknek hatalmas, kifejezetten szarvasagancsra emlékeztető, egyedi rágóik vannak. Ezek a rágók nemcsak kinézetükben, hanem funkciójukban is gyakorlatilag megegyeznek a szarvasbikák agancsával, hiszen a nőstények kegyeiért folytatott harc során a hímek egymás elleni fegyverként használják őket, ugyanúgy, mint a szarvasbikák agancsaikat a bőgés idején – olvashatjuk a KMNP.hu-n.

Kapcsolódó bejegyzések

5+1 gyönyörű bogár, amellyel itthon is találkozhatsz

Mutatunk pár gyönyörű bogarat annak is, aki eddig nem szerette őket.

A hím és a nőstény nagyon különbözik egymástól

A szarvasbogarak abban is hasonlítanak a gímszarvasokra, hogy igen kifejezett náluk az ivari dimorfizmus, vagyis a nemek külső megjelenésében nagy különbségek vannak. Mint ahogy a szarvasoknál csak a hímek viselnek agancsot, úgy a bogaraknál is csak a hímeknek van ilyen nagy, módosult rágójuk. A nőstényeknek egyáltalán nem feltűnő, teljesen szokványos, kisméretű, ívelt rágóik vannak. A testméretbeli különbségek is hasonlóan alakulnak, a nőstények itt is kisebbek, szerényebb megjelenésűek.

Alapvetően keménylombos erdőkhöz kötődnek a nagy szarvasbogarak, főleg a tölgyfák alkotta erdőket, facsoportokat kedvelik. A Maros mentén ugyan nem ez a meghatározó, de azért itt is találunk tölgyes erdőket, illetve néhány egészen szép kort megélt, tekintélyes méretű tölgyfát is. Ezek a területek alkalmas élőhelyet biztosítanak a nagy szarvasbogarak számára, akik azért kötődnek alapvetően a tölgyfákhoz, mert 4–5 évig fejlődő lárváik fakorhadékkal táplálkoznak, és leginkább a korhadó tölgyfa a megfelelő táplálék számukra. A hosszú lárvastádiumot követően minden évben május végén, június elején kezdik meg rajzásukat az imágók, azaz a kifejlett rovarok. A szarvasbogarak 1–2 hónapig élnek kifejlett állapotukban, és ez idő alatt táplálkoznak is. A fák sérüléseiből folyó nedveket nyalogatják, szívogatják.

Szürkületkor tartsd nyitva a szemed!

Általában az alkonyati órákban aktívabbak, főleg a hímek, amelyek ilyenkor keresik a párzásra kész nőstényeket. Látványos, ahogyan szinte függőleges testtartásban, már messziről hallatszó hangos zúgással fáról fára repülnek ezek az akár 8 cm-es rovarok. A feromonok, vagyis az illatanyagok alapján találnak rá a nőstényekre. Gyakran előfordul, hogy egy-egy nőstényt több hím is egyszerre környékez meg, ilyenkor kezdődnek az összecsapások. Hatalmas, agancsszerű rágóikkal összeakaszkodnak, és minden erejüket kihasználva igyekeznek ellenfelüket a magasba emelni, hogy aztán ledobhassák a földre a fa törzséről, és így kizárólag magukénak tudhassák a kiszemelt nőstényt, akivel aztán a párosodás megtörténhet.

Kapcsolódó bejegyzések

Fennmaradhat-e az emberiség egy rovarok nélküli világban?

Kárba veszhet 480 millió év rendkívül fontos munkája? Mi lesz velünk rovarok nélkül?

Sikeres párzást követően a hímek általában néhány napon belül elpusztulnak. A nőstények rendszerint valamivel tovább élnek, hiszen rájuk még vár egy fontos feladat: a peték lerakása. A lárvák számára alkalmas korhadó fatuskókat, fatörzseket keresnek, s ezek közvetlen környezetében a föld alá rakják petéiket. Akár 30–50 cm mélyre is leásnak.

A kis szarvasbogarat se felejtsük el!

A nagy szarvasbogaraknak rokon faja a kis szarvasbogár, melyet sokszor az előbbiek utódjának vélnek a szemlélődők, hiszen nagyon hasonlítanak a nőstény nagy szarvasbogarakhoz. Jóval kisebbek viszont, a hímek és a nőstények is csupán 1,5–3 cm hosszúak. Színezetük a nagy szarvasbogarak barnás árnyalatához képest fénytelen, matt fekete. A hímeknek nincs is nagy agancsszerű rágójuk, csupán kisebb, felfelé irányuló, fogszerű nyúlványok vannak a rágóikon, de ezek csak egészen közelről szemlélve láthatók.

A kis szarvasbogarak valamivel korábban, már május közepén aktivizálódnak, de nagyobb példányszámban majd a nagy szarvasbogarakkal egy időben, júniusban találkozhatunk velük a marosi erdőkben. Kevésbé táplálékspecifikusak, a tölgy mellett egyéb lombos fák maradványai is megfelelőek a lárváik fejlődéséhez.

A nyári forróságban tehát az árnyas ártéri erdők nemcsak kellemes légköri viszonyokat nyújthatnak a természetkedvelők számára, hanem olyan látványos természeti látványosságokat is, mint amilyen a szarvasbogarak rajzása.  

Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park

Kiemelt kép: canva