November 22-én kezdődik a 20. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál, ahol az Antropocén szekcióban Földünk elmúlt évtizedekben tapasztalható negatív átalakulását ábrázoló alkotások tekinthetők meg. A drámai filmek közül mi is megnéztünk párat.

A Föld éneke

A Föld éneke egy igazán varázslatos film, amelynek révén kilencven percre kiszakadhatunk a rohanó hétköznapok forgatagából. A norvég vadon egyszerre gyönyörű és félelmetes csodáin a rendező, Margareth Olin idős szülei vezetnek végig, akik egész életünkben igaz szerelemmel szerették egymást és a természetet is.

A filmben nem beszélnek túl sokat, ám a kevés szó ellenére – vagy talán pont amiatt – tökéletesen átjön a történet mondanivalója. Boldog és szomorú pillanatok, a csodálatos, ám néha áldozatokat követelő természettel való tökéletes összhang és tisztelet, a család és szeretteink fontossága, a sírig tartó szerelem és hűség. Ezek mind olyan értékek, amelyek a mai felgyorsult, instant, városi fogyasztói szemléletben háttérbe szorultak vagy akár teljesen kikoptak.

Ebben a másfél órában elgondolkozhatunk a lét valódi értelmén, miközben szó szerint nyugtatóként hat ránk a fantasztikus képi világ, és az ehhez tökéletesen illő zenei aláfestés. Mindenképpen ajánlott megtekinteni azok számára, akik szeretnének kicsit megállni és fellélegezni a zsúfolt és túlpörgött mindennapokban.

Árral szemben

A történetben két Mumbaiban élő halász életén és barátságán keresztül nyerhetünk betekintést a klímaváltozás tengeri élővilágra gyakorolt negatív hatásaiba, miközben az emberi kapcsolatok, a különböző értékrendek, valamint a hagyomány és a modern technológia közötti feszültségek is megmutatkoznak.

Kapcsolódó bejegyzések

Mit tudunk tenni Magyarországon, hogy tisztábbak legyenek a tengerek?

Bár Magyarországon távol vagyunk a tengertől, ez nem jelenti azt, hogy ne tehetnénk a tengerek tisztaságáért! Mutatjuk is, mi a teendő!

Rakesh, a hagyományőrző halász szegény családban, a mi szemünkkel nézve nyomorban él. Egy romos kis viskóban lakik édesanyjával, feleségével és kisfiával, ahol még vécé sincs. Mindennapi betevőjüket a tengeren keresi meg, az őseitől tanult módszerekkel halászik a sekélyebb vizeken, etikus módon. Az így keresett pénz épphogy az ételükre elég, így amikor a kisfia megbetegszik, kénytelen eladni a hajóját is.

Ganesh jó körülmények között, szép lakásban lakik az igen gazdag családból származó feleségével. Nagyobb hajóval, több emberrel halászik a mélyebb vizeken, sokszor az etikus halászat határát átlépve a minél nagyobb haszon reményében. Az évek során egyre fogyatkozó halállomány miatt egyre nagyobb a verseny a zsákmányért, a siker érdekében modern, sokszor nem teljesen legális technológiát is bevetnek a halászok. A kérdés csak az, hogy hol van az a pont, amikor valaki úgy dönt, hogy szakítva a hagyományokkal, akár a jó karmáját is kockáztatva bevállalja mindezt a több bevételért.

A két barát beszélgetései során olyan fontos kérdések merülnek fel, mint hogy miért kell kizsákmányolni az óceánt, és miért kell többet kivenni belőle, mint amennyi tényleg szükséges a mindennapokban. A filmben emellett sokszor a szemünk elé kerül a súlyosan szennyezett vízpart és a tengerben lebegő megannyi műanyag hulladék is.

Az ökológiai problémák mellett a történet megtekintése során elgondolkozhatunk azon is, hogy vajon tényleg a sok pénz-e a boldogság titka, vagy ezt valahol egészen máshol kell keresni.

A minket körülvevő élővilág minél pontosabb ismerete kiemelten fontos annak védelme érdekében is. Az idén második alkalommal megrendezésre került Planet Budapest a Your Planet kiállításon keresztül mutatta be az érdeklődőknek azt az utat, melynek segítségével gyermekeink számára egy élhetőbb bolygót hagyhatunk hátra.

Kiemelt kép: A Föld éneke, artmozi.hu