



A legtöbb ember a szöcskĂ©t, sáskát Ă©s tĂĽcsköt voltakĂ©ppen szinonimakĂ©nt használja, mĂg mások következetesen keverik össze a fajokat. Sokan nem tudják, mi a kĂĽlönbsĂ©g az egyes rovarok között, pedig valĂłjában nagyon is eltĂ©rĹ‘ek!
A szöcskék, sáskák és tücskök mind egyazon rendbe, az egyenesszárnyúak közé sorolhatók. A legnagyobb különbség a sáskák és tücskök, illetve a sáskák és a szöcskék között van: a sáska a tojókampós egyenesszárnyúak alrendjébe, a másik kettő öregcsalád a tojócsövesek közé tartozik. Az imádkozó sáskának jóformán semmi köze egyikhez sem: a fogólábúak egyetlen hazai képviselője.
Az imádkozĂł sáska számos egzotikus rokona közĂĽl egyeseket dĂszállatkĂ©nt tartanak, mások a biolĂłgiai növĂ©nyvĂ©delemben juthatnak szerephez.

Az „ájtatos manĂłk” valĂłjában kĂmĂ©letlen ragadozĂłk, melyeknek fontos szerepĂĽk van az egyes ökolĂłgiai rendszerekben. Az „ájtatos” elsĹ‘ lábak is arra szolgálnak, hogy a prĂ©dát, amely akár egy hĂĽllĹ‘ vagy pici madár, kolibri is lehet, szĂ©lsebesen megragadják vele.
A sáskák kizárĂłlag növĂ©nyekkel táplálkoznak. Kivált a fűfĂ©lĂ©ket kedvelik, ami gyakran vezetett már az emberek Ă©s a sáskák közötti „konfliktushoz”, hiszen az embernek is alapvetĹ‘ táplálĂ©kai a gabonafĂ©lĂ©k, melyek nagy rĂ©sze (pĂ©ldául a bĂşza) a sáska egyik nagy kedvence. Az egyiptomi vándorsáskák kĂĽlönösen nagy pusztĂtást kĂ©pesek vĂ©gezni: naponta akár 150 kilomĂ©tert is repĂĽlnek, a hatalmas rajok pedig annyi növĂ©nyt falnak fel egy nap alatt, mint több tĂzezer ember. A sáskák egyes fajai kifejezetten „szerethetĹ‘k”, mint pĂ©ldául a hazánkban vĂ©dett sisakos sáska is.

A sáskákat a nyári estéken hallhatjuk is: a ciripelő hangot úgy adják ki, hogy a lábukat a szárnyaikhoz dörzsölik. Nem mindegyik faj ciripel, és mindegyik kissé más hanggal csalogatja magához „leendő párját”. A sáskák a szöcskéktől és a tücsköktől első ránézésre abban is különböznek, hogy csápjaik rövidebbek, hallószerveik is máshol vannak, és a ciripelő hangot is más-más módon adják ki.
A szöcskék táplálkozása meglehetősen különös. Egyes fajai ragadozók, mások főként növényt esznek, de előfordulnak vegyes táplálkozásúak is. Egyes fajok szárnya nem alkalmas a repüléshez. Ezek a lassabban „közlekedő” szöcskék Magyarországon természetvédelmi oltalom alatt állnak.

A legnagyobb hazai szöcskefaj a védett fűrészlábú szöcske, amelynek csak a nőstényei élnek nálunk, és szűznemzéssel szaporodnak. A hazánkban élő 43 faj közül 13 védett. A sáskákhoz hasonlóan a szöcskék is ciripelnek. Kettejük hangját csak sok tapasztalat birtokában lehet megkülönböztetni: a szöcskék által kiadott hang kissé áthatóbb, elnyúló.

A tĂĽcskök szinte kizárĂłlag növĂ©nyevĹ‘k, de korántsem visznek vĂ©ghez akkora pusztĂtást, mint a sáskák. Ugyanakkor a növĂ©nyek gyökereinek megrágásával nagy károkat okozhatnak.

Leggyakrabban talán a lĂłtĂĽcsök károsĂtja az Ă©lelmiszer- vagy takarmánycĂ©lĂş növĂ©nyeket is. Magyarországon nem vĂ©dettek, összesen 10 fajuk Ă©l nálunk.
A botsáskáka Ă©s a barlangi szöcske viszonylag ritkán kerĂĽl szem elĂ©, Ă©s egĂ©szen máskĂ©nt nĂ©znek ki, mint a „tĂĽcsök, sáska, szöcske” hármas. A kabĂłcák leginkább abban hasonlĂtanak rájuk, hogy ciripelnek, csak a többieknĂ©l jĂłval harsányabban. A szöcskĂ©khez valamelyest hasonlĂtĂł, Ăšj-ZĂ©landon Ă©lĹ‘ weták legtöbb faja ragadozĂł, Ă©s igen nagyra megnĹ‘nek.
FotĂłk: Canva