A tengerifű rengeteg szén-dioxidot képes elnyelni, hogy aztán akár évszázadokig tárolja. A Balti-tengeren (ahogy a világ számos más tengerén is) azonban a tengerifű mezők gyorsan zsugorodnak a vízminőség romlása, illetve a felmelegedéssel összefüggő egyéb problémák miatt. Német tudósok most azt kutatják, hogy miként lehetne helyreállítani a térség tengerifű mezőit – írja a Reuters.
A kieli Geomar Helmholtz Óceánkutató Központ becslései szerint a Balti-tenger térségében legalább 300 négyzetkilométernyi területen található tengerifű, az általuk tárolt szén-dioxid mennyiség pedig kb. 3–12 megatonnányi. Ahogy az egyik kutató, Angela Stevenson mondja, az is létfontosságú, hogy a „hogy megőrizzük ezeket a rendszereket, hogy a szén-dioxid ne szabaduljon fel, és ne növelje tovább a kibocsátást”.
A kutatók létrehoztak egy tesztterületet, ahol azt vizsgálják, milyen módszerekkel lehetne a leghatékonyabban helyreállítani a tengerifű-mezőket. Ezzel párhuzamosan azt is szeretnék megtudni, hogy az egyre gyakoribbá váló tengeri hőhullámokkal hogyan tudnak megbirkózni a növények illetve, hogy miként lehetne őket ellenállóbbá tenni.
A kutatás fontosságát jól mutatja, hogy egy 2019-es tanulmány szerint csak Európában a tengerifűvel borított területek egyharmada tűnt el az 1860-as évek és 2016 között. Jelenleg 30 percenként tűnik el egy focipályányi tengerifűvel borított terület a világon. Ebben a klímaváltozás okozta hőterhelés mellett közrejátszanak olyan tényezők is, mint a vonóhálós halászat, a szennyvíz, esetleg a turisztikai területeken a növényzet szándékos eltávolítása.
Azt a kutatók is hangsúlyozzák, hogy a tengerifű nem csodafegyver. Még ha minden területet sikerülne is helyreállítani, a kibocsátásunkat akkor is drasztikusan csökkentenünk kellene. Ezzel együtt némi segítséget tudna adni, illetve a tengeri ökoszisztémában betöltött pótolhatatlan szerepe miatt is fontos lenne a megőrzése.
Korábban írtunk róla, hogy a tengerifű képes kiszűrni a mikroműanyagokat a vízből, illetve hogy a korábban tengerifűvel borított területek rehabilitációja nyomán jelentősen megnő a területen a halak és gerinctelenek száma, nő a víz tisztasága és nagy mennyiségben kötődik meg szén-dioxid és nitrogén. Míg a tengerfenék alig 0,2%-át borítja a tengerifű, az óceáni talaj szén-dioxid tárolási kapacitásának 10%-át biztosítja, ráadásul becslések szerint 30-szor gyorsabban képes elnyelni az üvegházhatású gázt, mint a szárazföldi erdők.
