Tesztkörnyezet bevezetésével dolgoznak a fenntarthatósági célokért – rendhagyó szabályozási megoldásokat eredményez a gyors technológiai fejlődés és a szabályozási környezet rugalmatlansága közti feszültség. A DLA Piper Hungary energiajogi csoportja részéről Simon Gáborral és Holló Richárddal beszélgettünk.
Mondhatjuk, hogy a jelenlegi szabályozási környezet merevsége általánosságban – nemzetközi és hazai szinten – is akadályát képezi a fenntartható gazdaság kialakításának?
Inkább azt tudjuk mondani, hogy a jelenlegi szabályozás felépítménye más elemi szempontokat, így például az ellátásbiztonságot tekinti elsődlegesnek. A konfliktus onnan ered, hogy ahhoz, hogy ezen érdekek ténylegesen érvényesülhessenek, a szabályozás a bejáratott technológiai megoldásokat kiszolgáló, hagyományosan merev, erős állami felügyeletet garantáló környezet fenntartását kezeli alapesetként. E keretrendszerbe nehezen beilleszthetőek a különféle innovatív megoldások, legyen szó akár a megújuló energiaforrásokat alkalmazó újszerű technológiákról, akár a különféle okos eszközökről, melyek mind meghatározó instrumentumai egy zöldebb, fenntarthatóbb energiaszektor kialakításának. A tesztkörnyezetek e rugalmatlanságból fakadó konfliktusra adott jogalkotói válaszként értelmezhetőek. Az, hogy a szabályozó általános megoldást keres a fenntarthatóság és a klímavédelem szavatolására, önmagában jelzi a konfliktus feloldásának sürgetését.
Mennyire van előtérben a döntéshozók gondolkodásában a kísérleti szabályozási környezetek kialakításának lehetősége, az egyre erősebb fenntarthatósági momentummal összefüggéssel?
A tesztkörnyezetek, a jogi környezet rugalmasságát növelő úgynevezett kísérleti jogalkotási megoldások egyaránt nagyon újszerűek. Az ezeket elsőként alkalmazó országok gondolkodásában is csak néhány éve, így például a pénzügyi szektorban a 2008-as világválság hatására 2013-2015 között jelentek meg az első, kifejezetten tesztkörnyezetek kialakítását célzó törekvések – azóta e területen már 17 uniós, vagy EFTA tagállam működteti őket. Ahogy a pénzügyi piacokon a 2008-as gazdasági válság, úgy más területeken a klímaváltozás, és legutóbb a pandémia is rámutatott, hogy a szabályozási környezet globális problémáknak való kitettségét csökkenteni, rugalmasságát, jövőbiztosságát növelni kell. E kitettség problémájával egyébként a jogtudomány már a 20. század elején szembesült, a gyakorlati szakemberek szempontrendszerében azonban csak az elmúlt években kezdett nagyobb jelentőséghez jutni olyannyira, hogy nemrégiben az uniós csúcsszervek gondolkodásában is megjelenhessen.
Létezik valamilyen közös EU-s irányelv, szándék, szabályozás, amely a kibocsátáscsökkentés, illetve a fenntartható gazdaság kialakítását elősegítő tesztkörnyezetek létrehozására irányul?
2020 novemberében az Európai Unió Tanácsa közölt egy tervezetet, melyben összegzi a szabályozói tesztkörnyezetek és kísérleti klauzulák alkalmazásának eddigi tanulságait. A tervezet ezen eszközöket az uniós joggal mindaddig konformnak tekinti, amíg az alapvető fogyasztóvédelmi, versenyjogi sztenderdeknek képesek megfelelni. Kifejezetten ösztönzi az uniós szintű jogalkotás előkészítését; valamint felhívja a figyelmet arra, hogy a pandémiát követően az EU elemi érdeke egy ellenállóbb, rugalmasabb szabályozási környezet kialakítása a vállalkozások védelme, a versenyképesség megőrzése érdekében, amely cél eléréséhez kulcsfontosságúak a tesztkörnyezetek, egyéb szektorok mellett az energetikában is. A tervezet azt is alátámasztja, hogy a tesztkörnyezetek nem szektorspecifikusak, hanem minden, a technológia által erősen befolyásolt jogszabályi környezet felfrissítésének ideális eszközei.
Milyenek a tapasztalatok az e téren élenjáró külföldi országokból arra vonatkozóan, hogy a bevezetett tesztkörnyezet hogyan, mennyiben mozdította előre a fejlődést?
Az említett tervezetben a Tanács felhívta a Bizottságot, hogy készítsen összefoglaló elemzést a tagállamokban már működő tesztkörnyezetek tapasztalatairól. Az általunk elemzett szektorokat illetően átfogó, nemzetközi szintű konzekvenciákat még nehéz levonni, de egy friss elemzésünkben is bemutatott német gyakorlat alapján látható, hogy a tesztkörnyezetek révén helyzetbe hozhatóak a különféle startup vállalkozások, innovatív megoldások kipróbálására létrehozott társaságok. Ezekre jó példa a megújuló forrásból elektrolízis-rendszert üzemeltető WESTKÜSTE 100 program Észak-Németországban, vagy a Hamburg városának közlekedését modernizálni kívánó, átfogó tesztkörnyezet.
Magyarországon eddig miért nem vezettek be ilyen tesztkörnyezetet kifejezetten a fenntartható gazdaság érdekében? A környező országok hogy állnak e téren?
Mindenképp meg kell jegyezni, hogy Magyarország lépéselőnyben van a tesztkörnyezetek bevezetését illetően, hisz a pénzügyi szektorban az elsők között nyílt meg a Magyar Nemzeti Bank Pénzügyi Tesztkörnyezet. Ez azontúl, hogy a térségben elsőként jeleníti meg a szabályozó igényét a kísérleti jogalkotásra, azért is jelentős tény, mert az MNB tesztkörnyezete szabályozási példát tud állítani egy esetlegesen más szektorokba bevezetendő tesztkörnyezet számára. A szomszédos országok közül Ausztria például már több hatástanulmányt is végzett egy energiajogi szabályozásba beépítendő kísérleti klauzula kapcsán. Itt rövidesen várható egy tényleges energetikai tesztkörnyezet indulása.
A klímavédelemmel és fenntarthatósággal összefüggésben mely területek szabályozási környezetében várhatóak a legnagyobb változások a következő években?
Jogi szempontból ezt nehéz megjósolni. A tesztkörnyezetek lényege éppen abban áll, hogy nem tüneti kezelést, egy-egy technológia értelmezését és beépítését szavatolják a szabályozási környezet számára, hanem általános jelleggel képesek rugalmas, átmeneti megoldást kínálni újszerű megoldások kipróbálására, felfuttatására. Az mindenképp kijelenthető, hogy a megújuló forrásból való termelés, a hálózati decentralizáció, a termelésben is részt vállaló fogyasztók (prosumerek) helyzetét pozitív irányba képes mozdítani egy tesztkörnyezet, melyek mind fontos eszközei a klímavédelmi célok elérésének.
Milyen egyéb konkrét pozitív hozadékai lehetnek a tesztkörnyezet kialakításának Magyarországon?
Az említett területek előmozdításán túl az is fontos tényező, hogy egy efféle eszközökkel rugalmasabbá tett jogszabályi környezet befektetési oldalról is vonzóbbá képes tenni egy államot. Például kifejezetten a teszteljárásban való részvételre létrehozott projekttársaságokon keresztül helyzetbe hozhatóak startup vállalkozások, innovatív megoldást kínáló ügyfelek, ezáltal a tesztkörnyezetek a piaci verseny fokozásában is fontos szerepet tudnak játszani. Az általunk elemzett szektorok kapcsán kijelenthető, hogy Magyarország például az autonóm közlekedésre való felkészülésben elfoglalt előkelő helyét képes lehet megőrizni, ha a fejlesztéseknek kedvező szabályozási környezet következő frissítésekor felállításra kerülne egy tesztkörnyezet is.
A közös cél érdekében bevezetendő tesztkörnyezetek és a szabályozási környezet esetleges átalakítása az előnyök mellett járhat-e olyan változásokkal is, melyeket a gazdaság szereplői és a fogyasztók hátrányos változásként élhetnek meg?
A tesztkörnyezet, mint szabályozói koncepció lényege abban is áll, hogy a szabályozási környezet rugalmatlansága, és a fejlődés, valamint globális problémák jelentette kihívások közötti különbözőséget úgy legyen képes feloldani, mérsékelni, hogy közben a szabályozás stabilitását, a már említett elemi fogyasztói érdekeket ne veszélyeztesse. Ugyan a tesztkörnyezet keretében eseti jelleggel biztosított szabályozási könnyítések természetesen hordoznak kockázatot – mint például az okosmérési berendezések kapcsán Hollandiában felmerült adatvédelmi aggályokat – a tesztkörnyezet lényegét mégiscsak a hatóság által aktívan felügyelt, a felek együttműködésére építő, időben és térben is lehatárolt közigazgatási eljárás képezi. Itt a jogalkalmazón kívül a hatóság is nyer, hisz a tesztkörnyezet üzleti lehetőségen túl „közös tanulást” is kínál, ahol a szabályozó fontos benyomásokat szerezhet a jogszabályi környezet átalakításának lehetőségeit, esetleges hiányosságait illetően.
Tesztkörnyezet használata: A német példa
A tesztkörnyezet a FinTech szektorból szivárgott át mind több terület szabályai közé, a klímaváltozás hatásai révén az energiaszektorban is megjelent, elsők között az Egyesült Királyságban, majd Hollandiában, de a két ország nagy különbségekkel kezdte alkalmazni. Németország a holland módszert vette át, melynek kulcseleme a kísérleti klauzulák több jogszabályba történő bevezetése – olvasható Simon Gábor és Holló Richárd, a DLA Piper Hungary szakértőinek elemzésében.
A német energiagazdálkodási törvény által bevezetett megoldás a SINTEG programban ad lehetőséget a résztvevőknek a hatályos szabályozási rezsimhez képest könnyített feltételek szerinti működésre. A program átfogó tesztkörnyezetet biztosít az energetikában, azon belül is főleg a megújuló forrásból való termelés, valamint a digitalizáció terén mutatkozó innovatív megoldások kipróbálására. A tesztkörnyezet úgy igyekszik felfuttatni a német energiaátmenet (Energiewende) megvalósulását szolgáló innovatív megoldásokat, hogy a résztvevők számára kulcsfontosságú területeken jellemzően anyagi természetű előnyt engedélyez, miközben korlátok állításával biztosítja az ellátásbiztonság és a verseny torzításmentes érvényesülését. A SINTEG célja annak lehetővé tétele, hogy gyakorlati teszteken keresztül lehessen tanulni, rávilágítani a jogi környezet frissítésének lehetőségeire, mindezt a hatóságok felügyeletével és – részbeni – finanszírozásával.
Németország egyre inkább kiemelten kezeli a tesztkörnyezeteket, illetve a kísérleti klauzulákat a klímavédelem és a fenntarthatóság összefüggésében, nagyban építve a tapasztalatokra. A 7. Energiafejlesztési program az Energiewende megvalósításának egyik elsődleges eszközét látja bennük, olyannyira, hogy a gazdasági minisztérium 2019 februárjában ötletpályázatot írt ki ennek előmozdítására. E pályázat olyan tesztkörnyezetekhez keresett jelentkezőket, melyek szektorok összekapcsolását is képesek kezelni, például az energetikát és a közlekedést egy időben érintő üzemanyagcellás technológiák esetében. A pályázat egyik nyertese a Westküste100 program, mely Schleswig-Holsteinben egy 30 MW kapacitású elektrolízis-rendszert szélenergiával működtet, így állít elő hidrogént az üzemanyagcellák számára.
Fotók: canva.com
