Új, erőteljesebb kifejezések bevezetését javasolja egy tanulmányban Forgács Bálint, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának kutatója, mivel állítása szerint a klímaváltozásról szóló diskurzusban használt jelenlegi kifejezések nem elég hatékonyak.
Globális felmelegedés, üvegházhatás, klímakatasztrófa – ezeket a szavakat használjuk a leggyakrabban, amikor a környezetünket érő fenyegetésekről beszélünk. Ezek a kifejezések azonban nem elég hatékonyak – véli Forgács Bálint, aki a Frontiers in Climate folyóiratban publikált tanulmányában az orvosi nyelvhasználatot javasolja annak érdekében, hogy súlyának megfelelően foglalkozzunk a problémával.
Kapcsolódó bejegyzések
A szülői felelősség és a gyermekvállalás dilemmája a klímaváltozás korában
Szülőnek lenni nehéz. Arról beszélgettünk, mit és hogyan adhatunk át a gyermekeinknek, hogy ők már jóval tudatosabban készülhessenek a jövőre.
Mint az ELTE sajtóközleményében olvasható: a tudósok évtizedek óta figyelmeztetik a nyilvánosságot a klímaváltozás kockázataira, ám az áttörés még mindig várat magára. Habár számos előrelépés történt a szabályozás terén, a politikusok lassan és túl enyhén reagálnak. Kommunikációs szakadék alakult ki a klímatudósok, a közvélemény és a döntéshozók között – ennek áthidalására tesz javaslatokat Forgács Bálint.
Tudományos eredményeik közlésekor a kutatók gyakran használnak metaforikus kifejezéseket, hogy kollégáik és a laikusok számára egyaránt érthetőbbé tegyék felfedezéseiket. A kutató szerint azonban a metaforák nem mindig célravezetők a tudománykommunikációban: félreértéseket szülhetnek, esetenként pedig – például a klímadiskurzusban – kifejezetten károsak is lehetnek. A tanulmány szerint az egyik kulcsprobléma, hogy a leggyakoribb klímaváltozással kapcsolatos szavak közül több is pozitív érzelmi töltetű („meleg”, „zöld”, „környezetbarát”), így nem ösztönöznek hatékonyan egy életveszélyes működésmód és ügymenet átalakítására. A pozitív töltetű „felmelegedés” helyett Forgács Bálint a „globális égés” vagy a „túlforrósodás” szavakat javasolja.
A tanulmány szerint szintén nem segítenek a megoldásban azok a kifejezések, amelyek kicsinyítik a fenyegetés mértékét, ilyen például a „klímasemlegesség” vagy a „nettó zéró kibocsátás”. Ezeket a lágyító kifejezéseket ráadásul gyakran olyan cégek használják előszeretettel, amelyek a káros kibocsátás jelentős hányadáért felelősek. A „katasztrófa”, „krízis”, „összeomlás” szavak pedig mind passzív hangvételűek: tehetetlenséget sugallnak a természet erejével szemben. Az aktív hangvételű kifejezések ezzel szemben képesek lennének visszaadni nekünk a felelősségvállalás mellett a cselekvés lehetőségét is: érdemes lenne áttérnünk a „klímaöngyilkosság” vagy a „klímapusztítás” kifejezések használatára, mert a saját viselkedésünk fölött kontrollal rendelkezünk – állapítja meg Forgács Bálint.
Kapcsolódó bejegyzések
Egyéni és társadalmi szinten is tehetünk a klímaváltozás ellen
Áder János az ajkai Fekete István – Vörösmarty Mihály Általános Iskola és Gimnázium diákjainak tartott előadást a klímaváltozásról.
A kutató kitér arra is, hogy a klímadiskurzus egyik központi metaforája az „üvegház”, ami azt is sugallhatja, hogy a túlmelegedést olyan egyszerű visszafordítani, mint kinyitni egy üvegház ablakát. A tanulmány szerint egy olyan kifejezést, mint a „kemencehatás”, már nehezebb lenne ártalmatlanítani. A klímaváltozás legrosszabb eshetőségeinek megvitatása sokszor azonban félelemkeltésként van elkönyvelve. Forgács Bálint ennek kiküszöbölésére az orvosi nyelv alkalmazását javasolja: ilyen keretben a vészhelyzetek említése életmentő intervenciónak számítana. A cél tehát nem az, hogy elhagyjuk a tudományos eredményeket sűrítő metaforák használatát, hanem az, hogy kifejezéseink tükrözzék az egzisztenciális fenyegetés súlyát. A közbeszéd ilyen átalakulása életmentő politikai döntéseket és várva várt jogi szabályozást is magával hozhatna – összegezte a kutató.
Forrás: MTI
Kiemelt kép: Canva
