A klímaváltozás hatásai egyre inkább kézzelfoghatóak itthon is. Hogy mindez milyen szinten érinti a mezőgazdaságot, arról meglehetősen szemléletesen tanúskodnak a tájat sokfelé barnára festő, elszáradt, komor napraforgó- és kukoricatáblák. Részben ezzel szembesít az friss zöldségek és gyümölcsök árának száguldása is. A megoldás keresésébe akárki belevághat. Így tett Badics László is, aki Magyarországon elsőként szüretelt saját fáiról pisztáciát. Erről és az itthon különlegességnek számító növény kilátásairól beszélgettem a termelővel.

Badics László már több mint 10 éve gazdálkodik a Balaton-felvidéki Köveskálon egy háromhektáros területen. Kezdeti terve az volt, hogy egy datolyaszilva-ültetvényt hoz létre, ezek mellett viszont egyre több kuriózumnak számító növényt is ültetett. Mára 300 fajta gyümölcstermő növénye van, a kakiszilva mellett gránátalmák, kajszibarackok, fügék, ezüstcseresznye – hosszan lehetne még sorolni. A birtok legnagyobb büszkesége az itthon kuriózumnak számító pisztácia.

Pisztácia Magyarországon? Hogyan?

A klímaváltozás már ma is látható hatásai teljesen új helyzet elé állítják – és főként fogják állítani – a hazai mezőgazdaságot. A helyzet szerencsére nem kilátástalan, de a megoldáshoz néha el kell távolodni a sok évtizedes megoldásoktól úgy a kiskertekben, mint a földeken. Az egyik lehetséges út olyan új növények termesztése, melyeket kevésbé viselnek meg a változások. Ilyen például a korábban bemutatott cirok, mely a kukoricával ellentétben remekül érzi magát hosszabb aszályos időszakban is. Talán a jövőben ilyen lehet a pisztácia is.

Ahogy minden növény, úgy a pisztácia esetében is megvannak azok a keretek, melyek között sikeresen termeszthető. Ezek itthon korábban nem voltak elég kedvezőek, szemben például a mediterrán országokkal. Az idők azonban változnak, és a klímaváltozás miatt egyre hosszabb és szárazabb nyarak új helyzetet teremtenek. Néhány megfelelő természeti adottságokkal rendelkező termőhelyen – mint amilyen a köveskáli ültetvény is – ma már akár termést is hozhat a pisztácia annak ellenére, hogy szakmai körökben egyetértenek abban, hogy a szömörcefélék családjába tartozó fa magja itthon nem termeszthető.

Persze érdekességből termeszteni nem pont ugyanazt jelenti, mint nagy mennyiségben termelni. A gazdálkodó szerint a pisztáciának jelenleg még nem lehet komoly gazdasági jelentősége. Már csak azért sem, mert legalább 15 év kell ahhoz, hogy egy-egy fa igazán termőre forduljon. Kuriózumként azonban érdemes lehet foglalkozni vele. Fontos azt is kiemelni, hogy a klímaváltozás nem azt jelenti, hogy az év minden szakaszában egyenletesen melegebb van, sokkal inkább azt, hogy a szélsőségek erősödnek. Ennek megfelelően a komolyabb fagyok sem tűnnek el. Lehet, hogy telente ritkábban lesz -20 fok, de amikor ennyi lesz – és Badics tapasztalata szerint ez 3-5 évente előfordul –, akkor komoly pusztítást végezhet a melegebb tájakról elszármazó növények körében. Főképp akkor, ha a fagy tavasszal, a vegetációs időszakban éri a növényeket. Épp egy ilyen fagy végzett néhány éve a köveskáli gazda jó néhány datolyaszilvájával is. Ahogy azonban elmondja, a szélsőséges viszonyok ellen is lehet védekezni. Megfelelő ültetéssel, gondozással és egy kis szerencsével a fa elég erős lehet, mire először találkozik a szokatlanul nagy hideggel. Így történt a most termőre fordult pisztáciafával is, mely 2018 március elsején átvészelt egy -18 fokos éjszakát.

A sikeres termesztéshez szükség van néhány további összetevőre. Nem mindegy például, hogy milyen talajba kerülnek a fák. Fontos, hogy a pisztáciát fertőzésmentes, jó szerkezetű, de laza, kissé homokos földbe ültessük. A köveskáli birtokon ez, illetve a Balaton-felvidék vulkanikus adottságai is rendelkezésre állnak. Utóbbi már csak azért is fontos, mert az ilyen termőhelyen a szokásosnál is zamatosabb pisztácia teremhet. A termelő a messze földön híres brontei pisztáciát hozza példaként, melyet az Etna lábainál termesztenek.

Az öntözésről szólva László azt mondja, hogy érdemesebb ritkábban, de nagyobb adagokkal öntözni. A gazda szerint így a fák gyökerei mélyebbre hatolnak, míg ha gyakran, de kevesebb vizet kapnak, inkább a talaj közelében terül szét a gyökérzetük. Utóbbi nem előnyös. Az idei nyár megmutatta, hogy a talaj felső rétegei mennyire kiszáradhatnak egy elhúzódó aszály idején. Ha viszont a gyökerek a mélyebb talajrétegekbe hatolnak, ahol még találnak nedvességet, a növények könnyebben átvészelik az aszályos időszakokat.

Az első pisztáciaszüret itthon

Badics Lászlónak jelenleg nagyjából 30 pisztáciafája van, nagyjából 80:20 arányban termős és porzós egyedek. A pisztácia ugyanis kétlaki növény, ha tehát termést szeretnénk, legalább két fára lesz szükségünk. Idén a gazda legidősebb fája fordult termőre, becslései szerint 3–4 kg termés is lehet rajta. Ha ezt kevésnek találnánk, gondoljunk arra, hogy egy kifejlett pisztácia a legjobb termőhelyeken sem terem 30–50 kg-nál többet. A magyar termelő fája pedig még csak 9–10 év körüli.

Ahogy a termelő elmondja, a fagy mellett a másik nagy nehézség az, hogy a hazai klíma túl párás az érés időszakában. Ez komoly veszélyt jelent, ugyanis a pisztácia érzékeny a gombabetegségekre. Így László is kénytelen permetezni a fáit. Érdekesség, hogy a pisztácia nem a pörköléstől nyílik ki, hanem már a fákon, az érés folyamán. Az érés másik indikátora a termés héjának színe: akkor jó, ha bordós, pirosas színbe megy át.

A termés ízéről is megkérdeztem a termelőt. Ő maga még nem teljesen elégedett az aromákkal, de azt várja, hogy ez a jövőben még alakul. Viszont – ahogy mondja – néhány kóstoló teljesen odavolt a magyar pisztácia ízéért. László szerint a különleges aromák megjelenése akár még a nehéz termelési körülmények ellenére is adhat gazdasági jelentőséget a magyar pisztáciának, ez lehet a kiugrási pont. Persze odáig még hosszú út vezet. Az sem fog túl sok termelőt meggyőzni, hogy a pisztácia jellemzően csak minden második évben hoz jó termést, a köztes években sokkal kisebb a hozam. A szakember mindenesetre azt tervezi, hogy összefog más kísérletezőkkel, és tapasztalatcsere révén lendítik előre a magyar pisztácia ügyét. Idővel pedig hazai cukrászdák és éttermek beszállítójaként biztosítaná a különlegességek egyik alapanyagát.

„Használd és becsüld meg a sokféleséget!”

A köveskáli termelő azt is fontosnak tartotta elmondani, hogy munkája során sokat merít a permakultúrából, annak elvei mentén tervezi kertjét és gondozza növényeit. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem monokultúrás gazdaságot vezet, nem egyetlen növényfajra, ezen belül egyetlen fajtára szorítkozik. A változó körülmények között egyik fajta sem életbiztosítás, de a diverzifikációval sokat lehet javítani a helyzeten. Ha például egy korai fajtának elfagynak a virágai, a késői fajta még teremhet bőségesen.

A gazda egyik inspirációs forrása egyébként az általunk is bemutatott Kiss the Ground című film, melynek számos tétele sajnos még ma is tabunak számít a magyar mezőgazdászok körében is. A film egyik erős üzenete éppen a sokféleségről szól. Arról, hogy az egyre gyakoribb időjárási szélsőségek mellett is biztonságot nyújthat, ha sokhektáros diverzitássivatagok helyett sokféle növénnyel (vagy akár állattal) dolgozunk.

Kapcsolódó bejegyzések

Pár évtized alatt elfogyhat a termőföld az egész bolygón – filmajánló

A Kiss the Ground című dokumentumfilm nem állít kevesebbet, minthogy a klímaváltozás visszafordítható, ha a mezőgazdaság jobban fókuszálna a talajban élő organizmusok jóllétére.

Éppen ezért tartja aggályosnak, hogy jelenleg a magyar szabályozás nem ismeri vegyes gyümölcsöst, a gyümölcserdőt (agroforestry) pedig végképp nem, mereven meghatározottak a tő- és sortávok. Az „új” növények meghonosítását szintén nem támogatják, pedig ezek az egyre változó klimatikus viszonyokhoz való adaptáció fontos eszközei lehetnének. Ez pedig a saját és a hozzá hasonló termelők sokszínű kertjeit hozza nehéz helyzetbe, hiszen a monokultúrás termelőkre szabott támogatásokból nem részesülhetnek.

A köveskáli termelő a beszélgetés végén megjegyzi, hogy őt a kísérletezés vágya, az újdonságok felfedezése hajtja, mert szerinte ez viszi előre a világot. Épp ezért örül annak is, ha minél több embernek meg tudja mutatni, hogy a gazdálkodás egy jövőtálló és folyamatosan új kihívásokat tartogató szenvedély is lehet.

Borítókép: Molnár László