Ausztrál tudósok a modern géntechnológia vívmányait bevetve feltámasztanák a közel 100 éve kihalt erszényesfarkast – írtuk a napokban, ez pedig olyan remek vitaindítónak bizonyult, hogy egy teljes podkasztot megtöltöttünk a kapcsolódó témákkal.
Az erszényesfarkas egyébként rémesen cuki állat volt, már amennyire egy ragadozót annak lehet nevezni. Azon túl, hogy többek közt a kengurukhoz hasonlóan erszényében nevelte fel fejletlenül világra jött kicsinyeit, olyan különleges tulajdonságokkal bírt, mint hogy egyes krokodilokhoz hasonlóan közel 180 fokban ki tudta nyitni a száját.
Kapcsolódó bejegyzések
Szabad-e géntechnológiával feltámasztani kihalt állatfajokat?
Az ausztrál kutatók a modern géntechnológia vívmányait bevetve támasztanák fel a közel száz éve kihalt erszényesfarkast.
A múlt idő sajnos azért indokolt, mert 1936.szeptember 7-én elpusztult Benjamin, a Hobarti Állatkert utolsó erszényesfarkasa, ezzel pedig véglegesen kihalt a faj. Ezt a véglegességet egyébként többen is megkérdőjelezték az idők során, többen is látni vélték a tasmán tigrisnek is nevezett faj egyedeit. Erről szól a podkasztban említett The Hunter című film is, ahol – nem nehéz kitalálni – az a főszereplő feladata, hogy vadásszon le egyet a megmaradt állatok közül. (magyarul egyébként A vadász illetve Az orvvadász címen is fellelhető a neten).
Sajnos azonban eléggé úgy tűnik, hogy erszényesfarkasok márpedig nincsenek. Ha újra találkozni szeretnénk velük, az egyetlen út valóban a feltámasztásuk lehet. De vajon ennek mennyi a realitása? És ha sikerül is, vajon mi várna erre a régi–új fajra? Lehet-e laborban olyan genetikai sokszínűséget (lásd tasmán ördög) megalkotni, hogy egy életképes populációt hozzanak létre és visszaengedjék őket a vadonba? Esetleg csak egy Jurassic Park-szerűen, látványosságként mutogatnák a „létrehozott” néhány egyedet?
Kapcsolódó bejegyzések
Életre keltenék a mamutokat, hogy segítsenek lassítani a klímaváltozást
A Colossal nevű biotudományi és genetikai vállalat állítása szerint 6 éven belül megszülethet az első elefánt-mamut hibrid.
Ausztráliában egyébként is rájár a rúd mostanság az állatvilágra. Írtunk és beszéltünk is a koalák helyzetéről, ami az elmúlt 10 évben drámai módon leromlott, a veszélyeztetett faj státuszig lökve a kedves, eukaliptusznyammogó szőrmókokat. De vajon nem lenne-e több értelme annak, ha a még létező fajok megmentésére koncentrálnánk és költenénk azt a tengernyi pénzt, amibe a génszerkesztéses eljárással létrehozandó állatok kerülnének?
Sajnos laikusként arról csak spekulálni tudtunk, hogyan jönne a világra egy ilyen állat. Abban azonban biztosak vagyunk, hogy az erszényescickány, melynek genomját használnák az erszényesfarkas újjászülettetésére, nem tudna kihordani de egy ekkora állatot. Itt hívnánk fel géntudós hallgatóink figyelmét arra, hogy rendkívül kíváncsiak vagyunk egy a laikusok számára is érthető magyarázatára az egész folyamatnak.
A génszerkesztés, génmódosítás valahogy a laborban tenyésztett húsok felé sodort minket. (Azért rendkívül érdekes, hogy bármiről is beszéljünk, előbb–utóbb mindig kikötünk az ételeknél.) A kémcsövekben végzett hústenyésztés olyannyira nem sci-fi, hogy Szingapúrban néhány hónapja engedélyezték az első ilyen termék piacra dobását, de attól (szerencsére?) még távol vagyunk, hogy széles körben és elérhető áron megjelenjenek ezek a hústermékek. Ennek kapcsán viszont azon kezdtünk el gondolkozni, hogy vajon azok a vegetáriánusok vagy épp vegánok, akik állatjóléti megfontolások miatt nem fogyasztanak húst, vajon kivételt tennének a laborban növesztett változatokkal?
Kapcsolódó bejegyzések
A génszerkesztés is kimutatható – A GMO-vita legújabb fejezete
A génszerkesztés egy új és forradalmi technológia, nem szándékolt hatásainak megismeréséig azonban továbbra is GMO-nak kell tekintenünk.
Nem terveztük, de egy kicsit a GMO növények tengerére is beeveztünk. Bármennyire is furcsán hangzik, a téma nem is áll olyan távol az erszényesfarkasoktól. Itt is arról van szó, hogy az ember belenyúlt a természet rendjébe. De míg talán a kihalt emlősnél tényleg a tudományos kíváncsiság, és talán az önzetlenség vezeti a kutatókat, addig a génekkel való variálás a mezőgazdaságban kő kemény biznisz. Ennek megfelelően rengeteg marketinglegenda lengi körül a GMO növényeket. A podkasztban egy kicsit beszélünk ezekről is, és lerántjuk a leplet a genetikailag módosított növényekről: jelenleg egyetlen olyan sincs közöttük, mely objektív szempontok szerint a hagyományos fajták fölé tudna kerekedni. Veszélyük ellenben rengeteg van.
