Napjainkban egyre többször találkozhatunk az ESG kifejezéssel, ami azt jelzi, hogy az emberiség előtt több síkon tornyosuló fenntarthatósági kihívás már a vállalatok eredményességi kilátásait is közvetlenül befolyásolja. De mit is jelent pontosan az ESG?
A jelenség megértéséhez mindenekelőtt különbséget kell tenni a fogalom tágabb és szűkebb értelmezése között. Míg ma – és elsősorban Európában – ESG alatt elsősorban olyan, bevezetés alatt álló jelentéstételi kötelezettséget értünk, amely hasonlatos a tőzsdei cégek üzleti eredményeinek rendszeres publikálására vonatkozó előírással, eredetileg egy befektetőknek készült keretrendszer volt (részben még ma is), melynek célja a tőzsdei kibocsátók által közzétett fenntarthatósági információk értékelése volt. Az ESG fogalmát ma is használják tágabb értelemben, elsősorban a környezeti fenntarthatóságra fókuszáló befektetések, illetve alapok jelzőjeként.
Az ESG szűkebb értelemben – szemben a korábban megjelent CSR (Corporate Social Responsibility, vállalati társadalmi felelősségvállalás) fogalmával – már nem a cégek által saját maguk részére kijelölt célokhoz kapcsolódik, hanem alapvetően jelentéstételi kötelezettséget jelent, amelynek során az érintett cégeknek nyilvánosan be kell számolniuk a tevékenységükben rejlő nem pénzügyi kockázatok és lehetőségek alakulásáról.
Környezeti, társadalmi, irányítási kockázatok
Ezek a bizonyos nem pénzügyi jellegű kockázatok a vállalatok tevékenységének környezeti, társadalmi és irányítási kihívásaival kapcsolatosak, maga az ESG betűszó pedig a megfelelő angol szavak kezdőbetűikből áll össze (Environmental, Social, Governance). A kötelezettség értelmében lényegében minden az Európai Unióban működő nagyvállalatnak, illetve tőzsdén jegyzett kis- és középvállalatnak konkrét adatokat kell közölnie tevékenységének az emberekre és a bolygóra gyakorolt hatásairól, valamint a fenntarthatósági kockázatokról, amelyeknek ki vannak téve.
Az EU tagállamainak elnökeit, illetve miniszterelnökeit tömörítő Európai Tanács által tavaly év végén elfogadott szabályozás hatálya fokozatosan egyre több cégre kiterjed. Először, 2025-ben és 2026-ban az uniós székhelyű nagyvállalatoknak, majd 2027-ben a tőzsdei kis- és középvállalkozásoknak, végül 2029-ben már az EU területén érdemi gazdasági aktivitást folytató harmadik országbeli nagyvállalatoknak is nyilvánosságra kell hozniuk a szóban forgó megbízható, releváns és összehasonlítható információkat.
Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az évtized végére az összes, az EU-ban aktív meghatározó vállalatnak évente be kell majd számolnia a megelőző évi tevékenysége következő hatásairól, méghozzá tényszerűen, konkrét adatokkal alátámasztva: környezetszennyezés, beleértve az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátását; az erőforrások – például a nyersanyagok és a víz – felhasználásának fenntarthatósága; a természetre, például az erdőkre, az élővizekre, az állat- és növényfajokra, illetve a biológiai sokféleségre gyakorolt egyéb hatások. A cégek a kapcsolódó pozitív környezeti hatásokról is jelenthetnek, ami tovább árnyalhatja megítélésüket a befektetők, a partnercégek és a közvélemény szemében.
Mindemellett a társadalmi fenntarthatóság témakörében a cégeknek jelenteniük kell majd például olyan témákban is, mint az alkalmazottaik jóllétét szolgáló intézkedések vagy a termékeik, szolgáltatásaik minősége és biztonsága. Továbbá a társaságoknak az irányításhoz, illetve ennek fenntarthatóságához kapcsolódó olyan témákban is konkrét információkat kell majd közölniük, mint például az esetleges versenyellenes magatartás vagy a korrupció.
Középpontban a klíma- és környezetvédelem
A szabályozás legfajsúlyosabb eleme egyértelműen a környezeti fenntarthatósági jelentéstételi kötelezettségi pillér, tekintettel a világszerte mindinkább érzékelhető klíma- és környezeti válságra, valamint arra, hogy a befektetők, a partnervállalatok és a társadalmak ezzel kapcsolatos elvárásai összességében folyamatosan egyre erősödnek.
A szándékok szerint a szóban forgó szabályozásban foglaltak ténylegesen közelebb vihetik az EU-t az Európai zöld megállapodás céljainak, mindenekelőtt a 2050-es klímasemlegességnek az eléréséhez, egyben a fenntartható finanszírozásra való törekvésnek is részét képezve. Hogy a szabályozás beváltja-e a hozzá fűzött reményeket, ma még természetesen nem lehet tudni. Figyelmeztető jel lehet azonban, hogy a tágabb értelemben vett új ESG-befektetések, vagyis a fenntartható befektetési alapokba világszerte áramló tőke nagysága 2022-ben hatalmasat zuhant a korábbi évek növekedését követően, vélhetően nem függetlenül a globálissá terebélyesedő energiaválságtól.
Amint ez a rövidebb távú gazdasági (rész)érdekeket komolyan befolyásoló egyéb, hasonló súlyú klímavédelmi intézkedések esetében látható, az ESG-szempontok térnyerése is erőteljes kritikákat vált ki – lásd a tengerentúlon az ügy kapcsán kialakult politikai vitát –, amihez vélhetően különféle lobbicsoportok tevékenysége is hozzájárul. Ilyen kifogás például, hogy az ESG egyre bonyolultabb követelményeket állít kellőképpen nem mérhető teljesítményekhez kapcsolódóan, de ha az ESG mérhető is, nincs értelmes kapcsolata a pénzügyi teljesítménnyel, elvonva a figyelmet a hagyományosan legfontosabb mutatókról.
A vállalatoknak is érdekében áll
A fenti ellenérveket az élet ugyan részben már cáfolta, de naivitás lenne azt képzelni, hogy egyetlen vállalat sem próbálkozik majd trükközéssel és a követelmények kijátszásával.
Azt is látni kell ugyanakkor, hogy az ESG maga is egy fejlődésben lévő, folyamatosan tökéletesedő eszköz, amely olyan, kétségkívül létező problémákat igyekszik kezelni, amelyek a tudományos konszenzus szerint az emberiség előtt valaha álló legnagyobb kihívást jelentik. Ezért a tágabb értelemben vett ESG mint elsődleges vállalati fenntarthatósági mérce ma már lényegében átvenni látszik a CSR szerepét. A folyamatban a szűkebb értelemben vett ESG jelentéstételi kötelezettség bevezetése is egy lépés lehet, remélhetőleg előre.
És végül, mivel a környezetszennyezésből és a klímaváltozásból eredő kockázatok a cégek hosszú távú eredményességét is veszélyeztetik, az ESG mellett korántsem „csupán” emberbaráti, afféle „zöld hippi” megfontolások szólnak, hanem egyre inkább a vállalatok kőkemény gazdasági érdekei is.