Számos ponton módosítja a zöldterületekre és zöldfelületekre vonatkozó hazai szabályozást a magyar építészetről szóló új törvény, amelyet az Országgyűlés tavaly december 12-én fogadott el. Az új jogszabály ezzel kapcsolatos érdekesebb újdonságaiból szemezgettünk.

Miután az elmúlt időszakban folytatódott a mesterséges felszínborítottság növekedése, ezzel párhuzamosan pedig az egy főre jutó önkormányzati zöldterületek nagyságának csökkenése (lásd a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács legutóbbi jelentését), még inkább érdekes, hogy az új törvény hogyan igyekszik kezelni a problémát, nem elfelejtve természetesen, hogy minden törvény annyit ér, amennyire betartják.

A szóban forgó változások – kiemelten a további külterületek belterületbe vonásának tilalma, valamint a zöldterületek megőrzését és növelését szolgáló tanúsítvány bevezetése – a törvényt jegyző Építési és Közlekedési Minisztérium (ÉKM), illetve Lánszki Regő, a tárca építészeti államtitkára, országos főépítész szerint is a legfontosabbak között vannak.

Kapcsolódó bejegyzések

Fenntarthatatlan üvegvárosok

Mára a legtöbb nagyváros a világon üveg- és acélrengeteggé változik, ez azonban nem fenntartható folyamat.

Megszövegezése alapján a törvény megalkotóinak kiemelt szempontja volt a fenntarthatóság, illetve a természetes környezet, valamint a zöldterületek védelme, és azon felismerések birtokában fogalmazták meg az új jogszabályt, hogy az építészet, a településtervezés, a zöldinfrastruktúra-tervezés és az építészeti örökség megőrzése kiemelkedő szerepet játszik a klímavédelemben. Ennek megfelelően a törvény általános rendelkezései szerint egyik legfontosabb cél a zöldfelületek megőrzése és védelme.

Ezzel kapcsolatban ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy bár a törvény szövege számos alkalommal hivatkozik a zöldterületekre is, azonban a célok között ennek védelmét nem említi, pedig a fásszárúakat, bokrokat, cserjéket és fákat is tartalmazó zöldterületek értékesebbek, és nagyobb szén-dioxid-megkötő és mikroklíma-befolyásoló potenciállal bírnak, mint a legfeljebb kisebb cserjékből, jellemzően egyszikűekből, gyepből és fűből álló, az előbbieknél kisebb biológiai aktivitású zöldfelületek.

Jön a beépítésiterület-kijelölési stop és a zöldigazolványok

Az új jogszabály zöldterületekkel kapcsolatos egyik leglényegesebb rendelkezése szerint zöldterület-övezetből és erdőterület-övezetből új beépítésre szánt területet vagy különleges beépítésre nem szánt területet kijelölni nem lehet, kivéve abban az esetben, ha legalább az új kijelöléssel azonos méretű és legalább az övével megegyező biológiai aktivitású zöldterület-övezetet vagy erdőterület-övezetet jelölnek ki csereterületként.

Kapcsolódó bejegyzések

Mesterséges intelligenciával a városok zöldfelületeiért

Műholdak segítségével követik nyomon, hogy mennyire zöldek a városok. Budapest a középmezőnyben áll.

A törvény azt is előírja, hogy ha jogszabály nem tiltja új beépítésre szánt terület kijelölését, a településrendezési tervben az új beépítésre szánt terület kijelölése során figyelembe kell venni, hogy a települések beépítésre szánt területeinek összességét – ott, ahol ez fizikailag lehetséges – beépítésre nem szánt területekből álló, legalább 500 méteres zöldgyűrűvel kell körbevenni. A zöldgyűrűk létesítésének egyik – nem részletezett – célja az egymással szomszédos települések összenövésének elkerülése.

Amint arra az államtitkári megszólalás szintén rámutatott, a törvény megalapozza a zöldfelületi tanúsítvány rendszerét is. A zöldfelületi tanúsítvány a telek vagy az ingatlan zöldinfrastruktúra-ellátottságát igazoló okirat, amely a teleknek vagy az ingatlannak az ökológiai teljesítőképességét tartalmazza. Ezt a szóban forgó törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabály szerinti számítási módszerrel határozzák meg az ingatlan ökológiai jellemzőinek vizsgálata alapján.

A törvény bevezeti a zöldútlevél- és a zöldvédjegyrendszer fogalmát is. Előbbi olyan igazoló okirat, amely az építmény teljes életciklusa alatti zöldenergia-, környezet- és tudatos zöldhasználat igazolására szolgál. Utóbbi pedig az építkezés során felhasznált növényi alapanyagok ökológiai megfelelőségét és ökológiai lábnyomát minősítő rendszer. A két szempont minősítése a törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendelet szerinti módszerrel történik. A zöldvédjegyrendszer kialakítására, a zöldvédjeggyel ellátott termékek előállítására és forgalmazására vonatkozó részletes szabályokat is kormányrendeletek határozzák meg.

A törvény alapján várható az országos zöldinfrastruktúra-stratégia kidolgozása is az országos főépítész és az országos tájépítész együttműködésével. Ez a települések zöldinfrastruktúrájának hatékony kialakításához és működtetéséhez szolgálhat alapul. A két szakmai felelős közös munkája kiterjed az ingatlanok zöldfelületi tanúsítványához és a zöldfelületi tanúsítói tevékenységhez kapcsolódó követelmények és eljárások kialakítására és működtetésére, a zöldfelületek értékmeghatározására és nyilvántartására vonatkozó szabályok kidolgozására, valamint az éghajlatváltozás káros hatásai elleni védelem és az alkalmazkodás területére is. (Ehhez hasonlóan segíti a balatoni főtájépítész a balatoni főépítész munkáját.)

A környezeti fenntarthatósággal kapcsolatos lényeges szabály, hogy a településtervek megalkotásakor és felülvizsgálatakor, valamint a településrendezés során figyelemmel kell lenni a szakszerű csapadékvíz-gazdálkodásra – ami előnyben részesíti a csapadékvíz összegyűjtését és helyben tartását, zöldfelületi kezelését az adottságok és a lehetőségek figyelembevételével – és a vízkárelhárítás területi igényére is.

A Balaton-partra vonatkozó szabályok is változnak

A Balaton-partra vonatkozó előírások egy részét az új törvény szintén módosítja. A törvény bevezeti a vízparti terv fogalmát. Ez biztosítja a Balaton vízparti területeinek megközelíthetőségét, a parti sétány kialakíthatóságát, valamint a közhasználatú területek (így különösen a strandok és a zöldterületek) kijelölésének és bővítésének lehetőségét mint kiemelten közérdekű célok érvényesülését.

Az új törvény helyben hagyta a Magyarország és egyes kiemelt térségeinek területrendezési tervéről szóló törvénynek azon rendelkezését, amely szerint a Balaton vízparti területein új beépítésre szánt terület nem jelölhető ki. A törvény új elemként azonban kivételes eseteket is meghatároz. Ezek szerint bizonyos esetekben lehetséges új beépítésre szánt terület kijelölése, de kizárólag a telek rendezettségének kialakítása érdekében, illetve csak akkor, ha ez nem sért környezetvédelmi, természetvédelmi vagy vízgazdálkodási érdeket, és a szükségesség és arányosság mérlegelésével az állami főépítész és a Balatoni főtájépítész hozzájárul.

A korábbiakat pontosító új elem, hogy a vízparton az új vegyes terület kijelölésével egyidejűleg biztosítani kell zöldterület kijelölését a part menti teleknek a parttal párhuzamos teljes hosszában és a szabályozási partvonaltól számított legalább 20 méter szélességben, valamint rajta parti sétány kialakítását. Az eddigi verzió úgy rendelkezett, hogy a vízparton a vegyes terület kijelölésével egyidejűleg egy part menti, közhasználat elől el nem zárható 30 méter széles sávot kell biztosítani, valamint azon parti sétány kialakítását.

A törvény lazítani látszik a beépítetlenül megőrzendő parti területsávra vonatkozó szabályokat is. Eszerint e területen belül vagy az érintésével – ha nincsenek rajta a tómeder övezetén kívüli minősített nádasok – építhető vagy bővíthető engedélyezett kikötő üzemeltetéséhez „elengedhetetlenül szükséges” kikötői épület (ide nem értve a szállás jellegű és az önálló vendéglátó rendeltetésű épületet), kivéve akkor, ha az e törvény felhatalmazása alapján elfogadott kormányrendelet eltérően nem rendelkezik.

Új elem továbbá, hogy bár a településrendezési terv készítése vagy módosítása során a beépítésre szánt területnek a Balaton vízparti területeivel érintett területén az előírt megengedett legnagyobb beépítettség és beépítési magasság mértéke az építési övezet változása esetén sem növelhető, ha ez természetvédelmi vagy vízgazdálkodási érdeket nem sért, akkor a vízparti tervben kikötőként jelölt, a településrendezési tervben különleges kikötőterület építési övezetbe sorolt építési telek megengedett legnagyobb beépítettsége legfeljebb 20%-ig növelhető, ha a megengedett legnagyobb beépítettség növelését megelőzően a telken belül egy a Balaton elérhetőségét biztosító területet közhasználat céljára átadnak.

Bizonyos esetekben pedig a településrendezési tervben az építési telekre meghatározott beépítési magasság is megnövelhető legfeljebb 3 méterrel. Ehhez az állami főépítész akkor járulhat hozzá, ha az intenzívebb beépítésből következő környezeti változás arányban áll a Balaton megközelítéséhez fűződő közérdekkel és a közkert, közpark kialakítása révén létrejövő közjóval.

További újdonság, hogy a Balaton vízparti területein a településrendezési tervben kijelölt különleges strandterületen a telekre meghatározandó megengedett legkisebb zöldfelület aránya 70%, míg a területrendezési törvény korábbi verziója még úgy rendelkezett, hogy a strand területének legalább 65%-át kell fásított zöldfelületként kialakítani és fenntartani.

Az új törvény azt is konkretizálja, hogy a vízparti terv alapján a településrendezési tervben különleges strandterületként, különleges kempingterületként, zöldterületként, parttal érintkező közlekedési területként kijelölt építési övezet területének együttes nagysága és a tómederrel érintkező partszakasz hossza összességében csak természetvédelmi vagy vízvédelmi okból csökkenthető.

Bolygónk gazdag élővilágának megismerése, óvása és megőrzése kiemelt téma volt a Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expón. A Your Planet elnevezésű kiállításon az érdeklődők megtudhatták, hogy miként tehetnek lépéseket egy fenntarthatóbb élet felé, hogy ilyen módon részt vegyenek a természet védelmében.

Kiemelt kép: canva