A csernobili atombaleset előtt végzett nukleáris fegyverkísérletek is szerepet játszhatnak abban, hogy a körzetben tartózkodó vaddisznók radioaktívabbak, mint a többi itt élő állat.
Az 1986-os csernobili katasztrófa után az állatok újra megjelentek az erőmű környezetében. A vaddisznó, a jávorszarvas és az őz populációi a katasztrófa óta eltelt évtizedekben ugrásszerűen megnőttek. Igaz ez az olyan ritkább fajokra is, mint a hiúz, a bölény vagy a farkas.
De mennyire egészségesek ezek az állatok?
A tudósok még mindig nagyrészt a sötétben tapogatóznak azzal kapcsolatban, hogy mennyire egészségesek az állatok Csernobilban. Különösen egy paradoxon foglalkoztatja őket évek óta: miért sokkal szennyezettebbek radioaktívan a vaddisznók, mint más fajok, például a szarvasok? A pontosabb méréseknek köszönhetően a Bécsi Műszaki Egyetem és a Leibniz Universität Hannover kutatói megpróbálták feloldani ezt a rejtélyt. Tanulmányukban elmagyarázzák, hogy mindennek a katasztrófa előtti időkből származó nukleáris fegyverkísérletekhez van köze, és ahhoz, hogy a sertések előszeretettel fogyasztanak egy bizonyos szarvasgombát.
A nukleáris baleset után a helyi gombák és a vadon élő állatok húsának fogyasztásától a magas radioaktív szennyezettség miatt eltiltották az embereket. Ahogy ez várható volt, a szarvasok és az őzek szennyezettsége idővel csökkent. A vaddisznóhúsban mért radioaktivitás szintje azonban meglepően magas maradt. A vaddisznóhús egyes mintái – amelyek a régióban elterjedt populációkból származnak – még mindig a törvényes határértékek feletti sugárzási szintet mutatnak.
Az élelmiszerekben lévő sugárzási szint általában gyorsabban csökken, mivel a cézium a csernobili katasztrófa óta hosszú utat tett meg, az esővíz elmosta, vagy a talajba került, így a növények és az állatok már nem veszik fel ugyanolyan mennyiségben, mint közvetlenül a katasztrófa után. Így a felezési idő után a legtöbb élelmiszermintában az eredeti koncentrációnak jóval kevesebb, mint a felét mutatják ki.
A vaddisznóhús sugárzása közel 40 év elteltével szinte változatlan maradt
Ez látszólag ellentmond a fizika törvényeinek. Georg Steinhauser a Bécsi Műszaki Egyetem munkatársa szerint a vaddisznóhúsban található cézium nagy része – egyes mintákban akár 68 százaléka – az atomfegyver-kísérletekhez köthető. A kutatók a sugárszennyezettség mértékét a vaddisznók étrendjével hozták összefüggésbe. Az állatok különösen kedvelik a szarvasgombát és a föld alatt növő gombákat, amelyeket kiásnak. Ezekben a föld alatti gombákban pedig hosszú idő alatt felhalmozódik a radioaktív cézium. A cézium nagyon lassan mozog lefelé a talajban, néha csak egy millimétert évente.
A 20–40 centiméteres mélységben található szarvasgomba tehát csak most veszi fel a Csernobilban felszabadult céziumot. A régebbi atomfegyvertesztekből származó cézium viszont már jó ideje oda jutott.
A gombák kétszeresen is megkapták a céziumot. Ha ezeket a hatásokat összeadjuk, megmagyarázható, hogy miért marad viszonylag állandó a szarvasgombák – és így a sertések – radioaktivitása az évek során
– adta meg a választ Steinhauser.
Mindezek ismeretében a vaddisznóhús szennyezettsége várhatóan nem csökken jelentősen a következő években, ami rossz hír lehet a gazdák számára. A vaddisznókat egyes területeken kevésbé vadásszák, valószínűleg tartós radioaktivitásuk miatt. Túlszaporodásuk pedig gyakran okoz kárt a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban.
Forrás: Magyar Mezőgazdaság
Kiemelt kép: Canva