A Csernobili atombaleset előtt végzett nukleáris fegyverkísérletek is szerepet játszhatnak abban, hogy a vaddisznók radioktívabbak, mint a többi állat.
Az 1986-os csernobili katasztrófa után az állatok is újra megjelentek az erőmű környezetében. A vaddisznó, a jávorszarvas és az őz populációi a katasztrófa óta eltelt évtizedekben ugrásszerűen megnőttek, akárcsak a ritkább fajok, mint a hiúz, a bölény és a farkas.
Kapcsolódó bejegyzések
Veszélyes-e a vaddisznó?
Szent Imre herceg vagy Zrínyi Miklós tudna mesélni arról, hogy miért veszélyes a vaddisznó. Vajon valóban lehet veszélyes a sertevad?
A tudósok még mindig nagyrészt a sötétben tapogatóznak azzal kapcsolatban, hogy mennyire egészségesek az állatok Csernobilban. Különösen egy paradoxon foglalkoztatja őket évek óta: miért sokkal radioaktívabban szennyezettek a vaddisznók, mint más fajok, például a szarvasok? A pontosabb méréseknek köszönhetően a Bécsi Műszaki Egyetem és a Leibniz Universität Hannover kutatói megpróbálják feloldani ezt a rejtélyt. Egy új tanulmányban elmagyarázzák, hogy a katasztrófa előtti időkből származó nukleáris fegyverkísérletekhez van köze – és ahhoz, hogy a sertések előszeretettel fogyasztanak egy bizonyos szarvasgombát.
Kapcsolódó bejegyzések
Szarvasgomba, az elérhető luxusfűszer
Néhány évvel ezelőtt a szarvasgomba nehezen elérhető luxusterméknek tűnt, amit inkább a mediterrán országokban próbálhattak ki az ínyencek. Mára Erdélyben is egyre nagyobb népszerűségnek örvend, azonban még mindig főként exportra gyűjtik.
A nukleáris baleset után a helyi gombák és a vadon élő állatok húsának fogyasztásától a magas radioaktív szennyezettség miatt eltiltották az embereket. Ahogy az várható volt, a szarvasok és őzek szennyezettsége idővel csökkent. A vaddisznóhúsban mért radioaktivitás szintje azonban meglepően magas maradt. A mai napig a vaddisznóhús egyes mintái – amelyek a régióban elterjedt populációkból származnak – még mindig a törvényes határértékek feletti sugárzási szintet mutatnak.
Az élelmiszerekben lévő sugárzási szintek általában gyorsabban csökkennek, mivel a cézium, a csernobili katasztrófa óta hosszú utat tett meg, az esővíz elmosta, vagy a talajba került, így a növények és az állatok már nem veszik fel ugyanolyan mennyiségben, mint közvetlenül a katasztrófa után. Így a felezési idő után a legtöbb élelmiszermintában az eredeti koncentrációnak jóval kevesebb, mint a felét mutatják ki.
A vaddisznóhúsban azonban közel 40 év elteltével szinte változatlan maradt a sugárzás, ami látszólag ellentmond a fizika törvényeinek.
Georg Steinhauser a Bécsi Műszaki Egyetem munkatársa szerint a vaddisznóhúsban található cézium nagy része – egyes mintákban akár 68 százaléka – az atomfegyver-kísérletekhez köthető. A kutatók a sugárszennyezettség mértékét a vaddisznók étrendjével hozták összefüggésbe. Az állatok különösen kedvelik a szarvasgombát és a föld alatt növő gombákat, amelyeket kiásnak. Ezekben a föld alatti gombákban pedig hosszú idő elteltével felhalmozódik a radioaktív cézium. A cézium nagyon lassan mozog lefelé a talajban, néha csak egy millimétert évente.
Kapcsolódó bejegyzések
A vaddisznók a kertek rémei
Ismerjük meg a vaddisznók viselkedését, és tudjuk meg, hogyan tarthatjuk őket távol a kertünktől!
A 20-40 centiméteres mélységben található szarvasgomba tehát csak most veszi fel a Csernobilban felszabadult céziumot. A régebbi atomfegyver-tesztekből származó cézium viszont már jó ideje oda jutott.
A gombák kétszeresen is megkapták a céziumot. Ha ezeket a hatásokat összeadjuk, megmagyarázható, hogy miért marad viszonylag állandó a szarvasgombák – és így a sertések – radioaktivitása az évek során
– adta meg a választ Steinhauser.
Mindezek ismeretében a vaddisznóhús szennyezettsége várhatóan nem csökken jelentősen a következő években, ami rossz hír lehet a gazdák számára. A vaddisznókat egyes területeken kevésbé vadásszák, valószínűleg tartós radioaktivitásuk miatt. Túlszaporodásuk pedig gyakran okoz kárt a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban.
