Az utóbbi évtizedekben a környezeti nevelésnek rendkívül színes tárháza alakult ki. Habár ezek a módszerek már külön irányzatokba tömörülnek, sokszor még mindig a hagyományos oktatási modellel találkozunk: a pedagógus átadja az ismereteket, a diákok passzívan befogadják (jó esetben), majd jöhet a számonkérés, amely sokszor egy foghúzással felér. A legújabb irányzatok azonban már gyökeresen szakítanak ezzel a felállással. Lássuk, hogyan teszik ezt!

Kapcsolódó bejegyzések

Minden azon múlik, hogy át tudjuk-e adni a fenntarthatóság üzenetét a fiataloknak – Holnapután

A Holnapután című rádióműsorunk egy tavalyi adását ajánljuk olvasóink/hallgatóink figyelmébe.

Számos kutatás igazolta, hogy a természetben szerzett pozitív élmények meghatározó szerepet játszanak a környezettudatos viselkedés kialakulásában. Az oktatással összemérhető szemléletformáló ereje lehet egy fáramászásnak vagy számháborúnak, azonban ilyenkor jellemzően nem a diákok környezetvédelmi ismeretei bővülnek, hanem érzelmi kötődés (akár egységérzet) alakul ki a természettel. Ez alapvető motivációt képes adni a környezettudatos viselkedéshez, hiszen hiába tanulják meg a diákok, hogy a műanyag flakont külön kell gyűjteni, és a csapot el kell zárni, ha egyáltalán nem kötődnek a természetes környezetükhöz. Igazán azt akarják védeni, amit szeretnek, és azt szeretik igazán, amihez pozitív élmények és érzések kötik őket. A környezeti nevelés újabb irányzataira jellemző, hogy az oktatás mellett ezt a folyamatot is igyekeznek tudatosan elősegíteni.

Earth Education

A Steve Van Matre-féle „Earth Education” (1990) volt az egyik első képviselője ezeknek az új irányzatoknak, habár a fogalom magyarosított változata nem terjedt el. Ez a pedagógiai megközelítés a természetben szerzett tapasztalatok fontosságát hangsúlyozza, nagy jelentőséget tulajdonítva a szerepjátékoknak. Azáltal, hogy a gyermekek játékok során belehelyezkednek különböző állatok, növények vagy akár élettelen természeti létezők (pl. felhők, hegyek) szerepébe, jobban átérezhetik a természet működését, más élőlények helyzetét.

Az egykori vadászó-gyűjtögető kultúrákban, amelyekben a természet még „szent jelenlét” volt, a rítusok segítették ezt a fajta „belehelyezkedést”, de a mezőgazdaság és később a fogyasztói társadalom megjelenésével háttérbe szorult ez a szakrális viszony. Az Earth Education gyakorlatai segíthetnek abban, hogy a diákok a változások ellenére is képesek legyenek azonosulni a természet egyes elemeivel és folyamataival. A természettel való érzelmi és tudati azonosulást tűzi ki célul az Orgoványi Anikó nevéhez köthető természeti nevelés is, amellyel már gyakrabban találkozhatunk a környezeti nevelés hazai szakirodalmában.  

Kapcsolódó bejegyzések

Szabadítsuk fel a gyermekeket a bőség zavara alól! – Könyvajánló

A több választási lehetőség jobb, mint a kevesebb? Minél több játéka van a gyereknek, minél több programra jár, és minél több fejlesztést kap, annál boldogabb és teljesebb lesz az élete? Kim John Payne Egyszerűbb gyermekkor című könyve szerint épp ellenkezőleg.

Természet és érzelmi kapcsolódás

A Lehoczky Jánoshoz, a hazai környezeti nevelés szaktekintélyéhez köthető szenzitív környezetpedagógia szintén a természettel való mélyebb érzelmi kapcsolat felelevenítését tűzi ki célul. Dramatikus helyzeteket teremt zöld környezetekben, aminek célja a tapasztalatok hatása alatt történő játék (ez nem egyenlő maguknak a tapasztalatoknak az eljátszásával). A hangsúly tehát a természetben szerzett élmények és a művészet összekapcsolásán van, amely képes kiélesíteni az érzékeket és az érzéseket a természet irányába. Például a tanulók egy patak hangjait csendben megfigyelik, és utána megpróbálják hangutánzó szavak segítségével leírni vagy eljátszani a megtapasztaltakat.

Ugyanennek mintájára a patak zörejeinek hangulatából neszvers költhető, vagy tánckoreográfia készíthető, de akár az illatok is megfigyelhetők, és írhatók köréjük történetek. Végeredményben itt is olyan kapcsolatot kívánunk felszínre hozni, amely háttérbe szorult azáltal, hogy a természetet már leginkább nyersanyagok tárházaként érzékeljük. A vadonról szőtt meséket és legendákat felváltotta a száraz racionalitás, amelynek középpontjában a természeti erőforrások használata van. Ahogy David Kidner társadalomkutató fogalmazott, az ökológiai válság kezeléshez a „világ újramitologizálására” lenne szükség, ami ellensúlyozni tudná a környezetromboláshoz vezető szélsőségesen analitikus látásmódot. Közös jellemzője mindhárom irányzatnak, hogy a természettel való találkozásokba egy kis ,,varázslatot” próbálnak csempészni.     

Látható, hogy a felvázolt környezeti nevelési irányzatok nemcsak az elterjedtebb természettudományos irányvonalat követik, hanem felhasználják a játékot és a művészetet is eszközként. Mindez jelentős előrelépés, hiszen sok gyermek lelkében ez képes igazán feléleszteni a természet szeretetét, ami egy életen át a környezettudatos viselkedésének a motivációja lehet. 

Hivatkozások:

Kidner, D. W. (2000). Kultúra és tudattalan az ökológiai elméletben. In: Lányi A. (szerk.): Természet és szabadság. Osiris Kiadó, Budapest.

Kohák, E. (2000). Az ökológiai tapasztalat változatai. In: Lányi A. (szerk.): Természet és szabadság. Osiris Kiadó, Budapest.

Lehoczky J. (1999). Iskola a természetben, avagy a környezeti nevelés gyakorlata. Raabe Klett Könyvkiadó Kft., Budapest.

Lehoczky J. (1998). Szenzitív környezetpedagógia. In: Lehoczky J. és Kárász I. (szerk.): A környezetpedagógia időszerű kérdései. EKF Környezettudományi Tanszék, Eger, Pedagógus Környezeti Továbbképzés 17. 62–64.

SauvÃ, L. (2005). Currents in environmental education: Mapping a complex and evolving pedagogical field. Canadian Journal of Environmental Education (CJEE), 11–37.  

Van Matre, S. (1990). Earth education: A new beginning. Institute for Earth Education, Cedar Cove. Greenville, WV 24945.

Kiemelt Kép: https://www.inc.com/kevin-daum/18-famous-quotes-that-will-inspire-you-to-spring-into-action.html