Sorra jelennek meg a drámaibbnál drámaibb cikkek arról, hogy mit mond „A tudomány”, milyen lesz a jövő. A jövő azonban – bárki bármit mond – bizonytalan. Ugyanakkor biztosan alakítható, és ezt sokkal komolyabban kellene vennünk.

Van baj, méghozzá nagy!

Félreértés ne essék: egy pillanatig sem fogom bizonygatni, hogy nincs óriási gond! Sőt, a sokat emlegetett klímaválság csak egy része a problémának. Az ökológiai válság az éghajlat drasztikus változásán túl egy sor egyéb problémát is takar, az élet változatosságának pusztításától kezdve a talajok leromlásáig. Az tehát nem kérdés, hogy súlyos gondok vannak, és ezek az emberi életre és társadalmakra is óriási hatással vannak már ma is. Azonban mindezzel szembenézve egyáltalán nem az az egyetlen lehetőség, hogy eleve kizárjuk, hogy ez lehetne másképp.

Kapcsolódó bejegyzések

Van még kiút a polikrízisből, vagy összeomlik a civilizációnk?

A „Válságok és valóságok” című konferencián jártunk, hogy kiderítsük, tényleg az összeomlás vár-e globális civilizációnkra. Beszámoló.

Előrejelzések, jóslatok és szcenáriók

A tudomány nem tudja megmondani, milyen lesz a jövő. Bár egyre kifinomultabb számítógépes modellek állnak rendelkezésre, a bizonytalanság nagy, és minél távolabbi jövőt próbálunk megjósolni, annál inkább a sötétben tapogatózunk. Ettől még nem kell elvetnünk a tudományos eredményeket, főleg nem a jelenre vonatkozó ténymegállapításokat, de annál óvatosabbnak érdemes lenni a tűpontos jövőleírásokkal kapcsolatban. Sokkal korrektebb és tudományosabb az a megközelítés, amelyben egyetlen (állítólag biztosan bekövetkező) jövőleírás helyett szcenáriókat vázolunk fel. Ezek valahogy úgy néznek ki, hogy elmondjuk, milyen feltételek teljesülésekor mi várható. Az IPCC például ilyen forgatókönyveket nyújt. A jövő megmondását egyébként nagyon praktikus okok is ellehetetlenítik, de erről majd egy későbbi cikkben írunk.

Kapcsolódó bejegyzések

Ne szorongj a klímaváltozás miatt, inkább lépj a tettek mezejére!

A klímaszorongás érthető, mert a tudományos álláspont nem kecsegtet sok jóval. Azonban igenis sokat tehetünk azért, hogy a jóslatok ne váljanak valósággá!

Backcasting, avagy normatív jövőképek

A jövőről azonban nem csak úgy lehet gondolkodni, hogy eleve elrendelt és formálhatatlan. Valójában minél inkább a jelenre koncentrálunk, annál inkább elzárjuk magunkat a maitól lényegileg eltérő (azaz ma irreálisnak tűnő) jövőképek megvalósításától. A normatív jövőforgatókönyvek lényege az, hogy abból indulunk ki, milyen jövőt szeretnénk, majd megnézzük, mit kell ehhez tennünk a jelenben, és ennek megfelelően cselekszünk. Ez a megközelítés sokkal aktívabb, tevékenyebb, szemben azzal, ha a mindenkori jelen pillanatnyi trendjeivel sodródunk. Igazán könnyű körbenézni a világban és megállapítani, hogy mi minden nem reális. Tudjuk, hogy a mostani trendek rossz irányba haladnak, ez nem szorul különösebb magyarázatra. Azt is tudjuk, hogy nem könnyű a változás. De az is vitathatatlan, hogy minél inkább eleve kizárjuk a változás lehetőségét, annál kevésbé fog bekövetkezni. A változáshoz ugyanis mi is kellenénk.

Kapcsolódó bejegyzések

Merre tovább az IPCC jelentése után?

Az IPCC 6. jelentése az utolsó figyelmeztetés lehet. Most kell behúznunk a vészféket, ha el akarjuk kerülni a klímakatasztrófát.

Számít a jövőkép

Mit számít mindez? Nagyon is sokat. Nehéz pontos analógiát találni, de a helyzetünk kissé hasonlít egy vizsgára. Ha eldöntöm, hogy bármit teszek, úgyis meg fogok bukni, nem leszek motivált, hogy erőfeszítéseket tegyek ez ellen: a jövőképem maga okozza a saját beteljesülését, egyáltalán nem egy eleve elrendelt eseményről van szó. Na jó – mondhatnák erre egyesek – de ha a vizsga előtt 3 perccel állok, teljesen elrugaszkodott abban bízni, hogy van bármi esélyem. A gond ezzel az, hogy egyáltalán nem tudjuk pontosan, mennyi időnk van még. 

Későbbi cikkeinkben részletesen foglalkozunk majd olyan kérdésekkel, minthogy:

• miért nem tudják a tudományok sem a választ arra, hogy pontosan milyen lesz a jövő,
• miért baj, ha a szakértők szerepet tévesztenek,
• mi köze egy csecsemő súlygyarapodásának a társadalmi változásokhoz,
• milyen okaink vannak arra, hogy a szenzációhajhász kijelentések helyett árnyaltan gondolkodjunk,
• és milyen érvek vannak amellett, hogy korántsem kellene temetnünk a világot.

Kiemelt kép: canva