A pintyfélék kisméretű, általában színes tollazatú, rövid és kúpos csőrű madarak. A családba (Fringillidae) több mint 170 faj tartozik, melyek közül hazánkban 11 költ rendszeresen, illetve néhány téli vendég és átvonuló is megörvendeztet minket. Cikkünkben közülük mutatunk be néhányat.
Erdei pinty
Az erdei pinty (Fringilla coelebs) hazánkban igen gyakori madár. Jó alkalmazkodóképességének köszönhetően szinte bármelyik erdőben megtelepszik, de egyre gyakrabban fészkel városi környezetben is.
Testhossza 14–16 centiméter, súlya 20–29 gramm, a tojók a kisebbek. A hímek tollazata igen tarka: pofájuk, hasuk és hátuk a rozsdabarnától a vörhenyesig változik, farokcsíkjuk sárgászöld, szárnyaik feketék-fehérek, a fejükön pedig kék sapkát viselnek fekete homlokrésszel. Egy tojó már nem ilyen feltűnő jelenség, leginkább barnás színű, a szárnyán sárgás csíkok láthatók. Az erdei pinty hazánkban védett madár, természetvédelmi értéke 25.000 forint.
Tengelic
A tengelic (Carduelis carduelis) vagy népies nevén stiglic az egyik legszínesebb pintyfélénk. Sík- és dombvidéken fészkel, kedveli a lakott településeket, és szinte mindig csapatosan fordul elő.
Teste körülbelül 12 centiméter hosszú, súlya 14–19 gramm. Feje piros-fehér-fekete sávos, ez azonban a fiatal egyedeken még nem figyelhető meg. Háta sárgás, begye vörösesbarna, farka fekete, szárnya barnás, szárnyvégei feketék, rajtuk élénksárga sávval. Az ivari dimorfizmus nagyon alacsony.
A tengelic régen a termékenység és a kitartás szimbóluma volt. Csodaszép külleme miatt sokáig kalitkamadárként is tartották, de 1901-ben védetté nyilvánították. Természetvédelmi értéke 25.000 forint.
További érdekesség, hogy egy Tolna megyei kistelepülés szintén a Tengelic nevet viseli, melynek címerpajzsában a madár is látható.
Süvöltő
A süvöltő (Pyrrhula pyrrhula) élénk színű, csodaszép kis madár, mely nevét a jellegzetes hangjáról kapta. Hazánkban ritkán költ, inkább vonuló vagy telelő egyedei figyelhetők meg nálunk. A költő párok fenyvesekben, fenyőfákon fészkelnek.
A süvöltő mérete nagyjából 15 centiméter, súlya 25 gramm. A hím begye élénkvörös, háta kékes, a feje és a szárnya fekete. A tojó hasonlít a hímhez, ám kissé fakóbb a színezete. Díszmadárkinézete miatt korábban őt is tartották kalitkamadárként, mára védett madár lett, természetvédelmi értéke 25.000 forint.
Keresztcsőrű
A keresztcsőrű (Loxia curvirostra) a színe és a nevét adó érdekes csőre miatt akár valamilyen papagájnak is tűnhet, pedig hazánkban is találkozhatunk ezzel a pintyfélével. A középhegységek fenyveseiben fészkel, itthon leginkább a Kőszegi-hegységben, a Bükkben és Zempléni-hegységben bukkanhat fel.
Testhossza 16–17 centiméter, súlya 35–50 gramm. A hím gyönyörű téglavörös, a tojó olajzöld színű. A csőre jellegzetes, az alsó és a felső csőr keresztezi egymást, ami az étkezésben játszik szerepet. Ezzel a speciális csőrszerkezettel feszegeti szét a fenyőtobozokat, hogy kiszemezgesse belőle a magokat. Érdekesség, hogy sokszor ezt a műveletet az ágról fejjel lefelé lógva végzi. Hazánkban védett, természetvédelmi értéke 25.000 forint.
A bemutatott pintyfélék példája is jól szemlélteti a biodiverzitást. A biológiai sokszínűség a földi élet alapja. Biztosítja a tiszta levegőt, a termények beporzását, a jó minőségű talajt és az édesvizet, valamint segít az éghajlatváltozás elleni küzdelemben és a természeti veszélyek hatásainak csökkentésében. A biodiverzitás kérdéskörével kiemelten foglalkozott a Planet Budapest 2023 fenntarthatósági rendezvény is.
Kiemelt kép: Canva