Ősszel és télen a felszántott földek barna-fekete egyhangúsága tárul elénk a mezőgazdasági területeken. A látvány nem csak a szemet bántja, ezek az ökológiai sivatagok a természet számára szinte teljesen halottak, és azon kívül, hogy minket és főképp haszonállatainkat tápanyaggal látják el, másra nem is jók. Pedig nem is kellene túlságosan sokat tenni azért, hogy a
szántóföldek fenntartható módon adjanak terményeket, miközben az éghajlati válság visszafordításában és hatásainak csökkentésében is vezető szerepet játszanak. Erről a sorsfordító kérdésről szól a nemrég megjelent Kiss the Ground című dokumentumfilm, amely a Netflixen is megnézhető.
A mezőgazdaság egyik legnagyobb ellensége az erózió, ami egyfelől tönkreteszi a földeket, másrészt a sivatagosodás előszobáját is jelentheti. Hogy mennyire kiterjedt jelenségről beszélünk, azt jól bizonyítja, hogy az ENSZ előrejelzései szerint, ha nem változtatunk a gazdálkodási szokásainkon, 60 éven belül nem marad több termőföld, amelyet művelni lehetne.
A jelenség persze nem teljesen új, ahogy a filmben is elhangzik, a történelem legtöbb nagy civilizációjának bukását az erózió és annak következményei okozták. A földet azonban nem muszáj évszázadokig túlhasználni ahhoz, hogy az erózió bekövetkezzen, amit a legjobban talán az 1930-as években az Egyesült Államokban bekövetkező porviharok, a Dust Bowl jelensége bizonyít. Akkoriban a középnyugati préri frissen feltört földjeit a gazdák mélyszántással művelték, amely a térség ökológiai viszonyait felborítva a földek gyors kiszáradásához vezetett.
A folyamat leegyszerűsítve úgy ment végbe, hogy a fűvel meg nem kötött talaj porrá alakult, amelyet a szél elhordott. A jelenség következtében több tízezer család ment tönkre és kényszerült arra, hogy elvándoroljon az érintett területekről. Ennek nyomán hozta egyébként létre Roosevelt elnök azt a talaj védelmére szakosodott hivatalt, mely a természeti erőforrások védelmén dolgozó hivatal elődje lett. Ma ennél az intézménynél dolgozik a film egyik kulcsszereplője, Ray Archuleta, aki farmerek ezreivel ismerteti meg a talaj ökológiájának fontosságát.
Visszafordítani a klímaváltozást
Ha a talaj egészséges, akkor egy marék földben több mikroorganizmust találunk, mint ahány ember a bolygón él, és ahogy a mi életünk alapját is a testünkben élő baktériumok alapozzák meg, úgy a talajélet fontos építőkövei is ezek a kis lények. Az egészséges talaj amellett, hogy ellát minket, megdöbbentően sok szén-dioxidot is tárol, amely az üvegházhatás elleni küzdelemben nem utolsó szempont.
A filmben megszólalók egyenesen azt állítják, hogy akár évtizedeken belül visszafordítható lehet a klímaváltozás, ha a szükséges változások bekövetkeznek a mezőgazdaságban. Beszédes adat, hogy egy kisebb mint fél hektáros földdarab 10 tonnával tud több szén-dioxidot megkötni csupán azzal, ha 1%-kal nő a szervesanyag-tartalma.
Archuleta szerint a gazdák túlnyomó többségének fogalma sincs a talaj működéséről, illetve tovább tekintve, az ökológiáról. A probléma szerinte az oktatásban gyökerezik, ott kell elkezdeni a változtatást. Manapság az USA legtöbb farmere nyakló nélkül önti a földjére a növényvédőszereket és a műtrágyákat, amelyek a szántással kiegészülve szinte teljesen megölik a talajlakó baktériumokat.
Mi lehet a megoldás?
A filmben több gazdálkodót is mutatnak, akik korábban az elterjedt módszereket követték, de ezek vagy nem váltak be, vagy olyan sérülékennyé tették a gazdaságukat, hogy arra kényszerültek, hogy más gazdálkodási módok után nézzenek. Ők ma már a talajmegújító mezőgazdaság elvei szerint működtetik a korábbinál sokszorosan nyereségesebb farmjaikat.
A dokumentumfilm bemutatja Allan Savoryt is, aki a téma iránt érdeklődőknek régi ismerős lehet. Ő állította fel azt az elméletet, mely szerint egy-egy degradálódott területet a rotációs legeltetés módszerével regenerálni lehet. Az állattartásról sokan sokszor leírták, hogy az éghajlati válság szempontjából milyen kártékony, Savory azonban meggyőződéssel állítja, hogy a probléma nem az állattartással, hanem annak módjával van.
A bemutatott farmerek például nemigen adnak tápot az állataiknak, amelyek füvet legelnek, miközben például az Egyesült Államokban a szántóföldi növények 70%-át azért termesztik, hogy abból állati takarmány legyen. A módszert persze sokan támadják, de a filmben szemmel látható bizonyítékok támasztják alá Savory mondanivalóját.
Az USA nagy részén jelenlévő problémák egyik legfőbb mozgatórugója az állami támogatási rendszer. A gazdák árgaranciát kapnak bizonyos terményekre, elsősorban olyanokra, melyek az állattartótelepek ellátásában játszanak fontos szerepet, mint a kukorica vagy a szója. Közben öntik a vegyszereket és a műtrágyát a földekre. De még így is alig keresnek valamit, ha az állami programokban nem vennének részt, egyáltalán nem érné meg nekik ez a fajta termelési mód. A megoldásnak alulról kell indulnia, de ehhez elengedhetetlen az is, hogy a döntéshozók is egy fenntarthatóbb termelési mód felé tegyenek lépéseket. A gazdák ráadásul csak az USA-ban évi 100 milliárd dollárral több bevételt érhetnének el mindenféle támogatások nélkül is, ha a filmben bemutatott módszerek szerint gazdálkodnának.
A filmet egyébként Woody Harrelson narrálja és többek között olyan hírességek tűnnek fel benne, mint az amerikaifocis legenda Tom Brady, Jason Mraz, vagy a színész Ian Somerhalder.
Borítókép forrása: kisstheground.com – Maggie Eileen
