Majdnem mindenki ismer valakit, akinek volt olyan rokona, aki majdnem betöltötte a százat. Sőt olyanról is hallani, ahol ez tényleg megtörtént. De talán nem túlzás azt állítani, hogy ez nem túl gyakori. Vannak a világnak olyan részei, ahol nemcsak a családi legendáriumok mesélnek ilyen hosszú kort megélt emberekről, hanem ténylegesen lehet velük találkozni, mert sokan vannak. Ezek a helyek a „Kék Zónák” és lenne mit tanulnunk az ottaniaktól.

Dan Buettner, amerikai újságíró több mint 20 éve foglalkozik azzal, hogy megfejtse a hosszú élet titkát. A National Geographic magazin felfedezőjeként neves orvosokkal és tudósokkal karöltve igyekezett azonosítani bolygónk azon régióit, ahol az emberek a legtovább élnek, illetve a legtöbben élnek hosszan. Az ilyen helyeket a térképen kék körökkel jelölték, innen jön a Kék Zóna elnevezés.

Az elmúlt években több könyv is foglalkozott ezekkel a különleges helyekkel, legújabban pedig a Netflixen találkozhattunk a témával Buettner négyrészes filmjében. Ebben mind az öt helyszínre ellátogat, és végigveszi, hogy melyek azok a helyi szokások, amelyeket gyakorolva ilyen hosszú életet élhetnek az ott lakók.

Mi a Kék Zónák titka?

Buettnerék öt ilyen különleges területet találtak, melyek a világ különböző részein vannak. Nem feltétlenül a világtól elzárt, idilli természeti környezetben meghúzódó falvakra kell gondolni, és nem is olyan helyekre, ahol szupergazdagok az emberek. Sőt, a Costa Rica-i Nicoya-félszigeten található zóna például kifejezetten szegény környéknek mondható. Ezt azért fontos már ezen a ponton megemlíteni, mert ebből következően kijelenthető: a hosszú élet nem pénzkérdés.

A legismertebb Kék Zónának talán a japán Okinava szigete számít. A trópusi éghajlatú sziget lakói között feltűnően magas a száz évnél idősebbek aránya. Ebben viszont nemcsak alapvetően egészséges, növényi központú étrendjük játszik hatalmas szerepet, de a helyi kulturális sajátosságok is. A japán otthonokban általában kevés a bútor, az okinavaiak is a földön ülnek. Sokkal nagyobb erőfeszítést kíván tehát a felállás, így az itteni idősek erősebbek, hajlékonyabbak az átlagnál. Ez annak is köszönhető, hogy mindenkinek van konyhakertje, még a százéveseknek is. Naponta gondozzák a növényeket, és étrendjükben folyamatosan szerepelnek a saját maguk által megtermelt zöldségek és gyümölcsök.

Persze a mozgás máshol is fontos. Az olaszországi Szardínia szigetének néhány Kék Zónában lévő települése hegyoldalba épült. Az itteni időseknek így hegymenetben kell elindulniuk, ha elmennek otthonról vagy ha hazatérnek. Épületeik pedig általában többszintesek, így mindennap sokat lépcsőznek. Az aktív életmód és a mozgás tehát a hosszú élet egyik kiemelkedő fontosságú összetevője.

Persze a korábban említett kulturális mintázatok is fontosak. Az összes Kék Zónában, így a Costa Rica-i Nicoya-félszigeten is fontos tényező a közösség. Ennek alapja természetesen a család, ahol viszont sokkal szorosabbak a kötelékek, legalábbis a családtagok gyakrabban találkoznak, és gondoskodnak egymásról. Ez leginkább az idősek esetében fontos. Buettner a sorozat egyik részében említi, hogy az Egyesült Államokban 2–6 évet veszítenek életükből azok az idősek, akik idősotthonba kerülnek. Szardínián maga az intézmény is szinte ismeretlen. A családtagok – akár egymást váltva – folyamatosan töltenek időt az idősekkel.

A közösség megtartó ereje, a barátok és az, hogy folyamatosan társaságban vannak, abban is segít, hogy az idősek szellemileg frissek maradjanak. Ezeken a helyeken ugyanis nem az jellemző, hogy leépült, elmagányosodott idősek szenvednek, hanem az, hogy boldogan és kiteljesedve élik az életüket, ha a jó szerencse is úgy hozza, akár az utolsó pillanatig.

A kérdés tehát valójában nem is az, hogy miként tudunk sokáig élni. Sokkal inkább az, hogy meddig élünk egészséges és aktív életet.

Az étkezés kulcsfontosságú

A mozgás, a közösség és a folyamatos, de feltöltő munka mellett még egy „titka” van a Kék Zónák aggastyánjainak. Ez pedig az étrendjük. Ahogy a helyi szokásrend és az életforma is különbözik, úgy az étrend is teljesen más az öt Kék Zóna-területen. Az alapanyagok különbözősége mellett viszont a képlet nagyjából egyforma annak tekintetében, hogy döntően növényi alapú étrenden élnek.

Kapcsolódó bejegyzések

Ami egészséges, az fenntartható – Podcast

Miből kellene többet ennünk, és miből kevesebbet? Milyen étrenddel tudjuk legjobban szolgálni saját magunk és bolygónk egészségét?

A görögországi Ikaria szigetén például húst és tehéntejet alig fogyasztanak, de hüvelyesek, mint amilyen a lencse vagy a csicseriborsó, szinte mindennap kerülnek az asztalukra. Ugyanígy fontos részét képezik táplálkozásuknak a vadon növő növények. Ezekről a modern világban szinte már teljesen megfeledkeztünk, pedig bizony nem csak azt lehet megenni, amit a boltban vagy jobb esetben a piacon kapni. Számos ehető vadnövény vesz körül minket, még a városban is találni belőlük. Ilyen például a pitypang, melyet Ikarián is serényen gyűjtenek az asszonyok, hiszen minden része fogyasztható, és talán említeni sem kell, hogy nagyon egészséges.

A húsfogyasztás teljes mellőzéséről egyébként nincs szó. Kis mennyiségben és főként ünnepek alkalmával a legtöbb régióban fogyasztanak valamennyit, a hangsúly a mértékletességen van. A teljes étrendnek jellemzően kevesebb mint 10%-át teszik ki az állati eredetű összetevők. A sokszor mumusnak kikiáltott szénhidrátok fogyasztása sem mindenhol alacsony. Szardínián például rengeteg kenyérfélét esznek, de ezeket teljes kiőrlésű lisztekből, valamint élesztő helyett kovásszal készítik, és gyakran adnak hozzájuk magvakat, dióféléket. Utóbbiakat rágcsálnivalóként is fogyasztják.

Fontos még, hogy a nyugati étrendben sajnálatosan elharapódzó cukorfogyasztás mértékét meg sem közelítik a Kék Zónákban. Nem zárkóznak el teljesen a hozzáadott cukortól, de nagyon tudatosan és kis mennyiségben fogyasztják, például a húsokhoz hasonlóan csak ünnepi alkalmakkor.

A mértékletesség pedig nemcsak bizonyos alapanyagok ritka fogyasztásában jelenik meg, hanem a mindennapi étkezésben is. Okinaván minden étkezés előtt a következő szavakat mormolják az emberek: hara hachi bu. Ez nagyjából ennyit tesz: „Egyél, míg 8/10-ed részt megtelik a gyomrod!” Mivel a jóllakottság érzése nem azonnal jelentkezik, ha addig eszünk, míg jól nem lakunk, bizony túl sokat eszünk. Az okinavaiak viszont jelentősen kevesebb kalóriát fogyasztanak a hara hachi bunak köszönhetően, ami közrejátszik abban, hogy körükben a túlsúly és a hozzá kapcsolódó betegségek meglehetősen ritkák.

Hozzuk létre a saját Kék Zónánkat!

Jó olyantól tanulni, aki tényleg hitelesen képvisel valamit. A hosszú és egészséges élet tekintetében ilyenek a felsorolt Kék Zónák idős lakói. Ők nem különféle étrend-kiegészítőknek, vitaminoknak vagy különleges diétáknak köszönhetik hosszú életüket. Ehelyett egyszerű, de tartalmas és aktív életet élnek, rendszeresen mozognak, ápolják az emberi kapcsolataikat, és odafigyelnek arra, amit esznek.

Ezek közül egyik sem olyan, amelyet bármelyikünk ne utánozhatna, vagy amelyből ne tudnánk elemeket beépíteni saját életünkbe. Persze mielőtt mindannyian okinavaivá vagy épp szardíniaivá akarnánk válni, azt is érdemes látni, hogy a hosszú élethez vezető összetevők egy része egyáltalán nem egyedi, inkább csak elfeledett. Ahogy azt gyakran emlegetjük a növényi étrend kapcsán is, a régi paraszti kultúrában egyáltalán nem volt szokatlan, hogy egy héten egyszer (vagy rosszabb esetben egyszer sem) került hús az asztalra, a tányéron főleg növényi összetevők voltak, természetesen a szezonnak megfelelően. Ennek az életmódnak a mozgás is szerves része volt, és ha visszagondolunk a paraszti portákra, a hosszú házakra, ahol több generáció élt együtt, akkor a közösségi létet is kipipálhatjuk.

A világ változik, de a modern élet nem jelenti azt, hogy a régi értékeket teljesen el kell felejtenünk. Inspirációért érdemes a még élő déd- és nagyszülőket faggatni annak a világnak az emlékeiről, amelyről ma már inkább csak sejtéseink vannak.

A cikkhez Dan Buettner „A hosszú élet ízei” című könyvét, valamint a fent említett „Live to 100: Secrets of the Blue Zones” című sorozatot használtam. Buettnernek a témában több cikke, tudományos munkája és könyve is megjelent. Magyar nyelven is elérhető a fenti mellett az „A hosszú élet titkai” című munkája. Borítókép: canva.com

Az egészséges és a fenntartható étrend sokszor kéz a kézben jár. Ezzel a témával kiemelten foglalkozott a Planet Budapest 2023 rendezvény is. Étkezési szokásaink megváltoztatásával nemcsak a saját, hanem a bolygó egészségéért is sokat tehetünk.