Egyre többen sajnos egyre több feldolgozott élelmiszert fogyasztunk. Ez még azzal együtt is tény, hogy az elmúlt években előretörtek az egészséges életmódra és a tudatos táplálkozásra irányuló mozgalmak. Amíg azonban arról beszélünk, hogy (éghajlatvédelmi megfontolások szempontjából is) el kellene mozdulnunk a feldolgozott élelmiszerek, illetve az állati eredetű tápanyagok felől a növényi étrend irányába, arról kevés szó esik, hogy a zöldségek és a gyümölcsök tápanyagtartalmában milyen változás történt az elmúlt évtizedekben.
Ma már sok tanulmány számol be arról, hogy növényi eredetű élelmiszereink mérhetően kevesebb tápanyagot, vitamint és ásványi anyagot tartalmaznak, mint 50, 70 vagy 100 éve. Egy 2004-es, mérföldkőnek számító tanulmány azt állapította meg, hogy 1950 és 1999 között a legtöbb mezőgazdasági kultúrában jelentősen csökkent a termények fehérje-, kalcium-, riboflavin-, foszfor-, vas-, valamint C-vitamin-tartalma. Más tápanyagok csökkenéséről csak azért nem tudtak beszámolni, mert nem vizsgálták őket.
Kapcsolódó bejegyzések
Növényi alapú étrend – Megkérdeztük a dietetikust, mire figyeljünk…
A növényi alapú étrend egyre többeket vonz a tudatosan étkezők körében. Vajon tényleg annyival egészségesebb, mint az állati alapú étrend? Mielőtt belevágsz, fogadd meg a dietetikus tanácsait!
Egy másik, szintén amerikai kutatás 1975 és 1997 között végzett elemzésekből megállapította, hogy a vizsgált 12 zöldségfélében az átlagos kalciumszint 27%-kal, a vasszint 37%-kal, az A-vitamin-szint 21%-kal, a C-vitamin-szint pedig 30%-kal csökkent. Egy brit kutatás az 1930 és 1980 közötti adatokat vizsgálva hasonló eredményre jutott.
Egy másik tanulmány következtetése szerint ma 8 narancsot kellene megenni ahhoz, hogy annyi A-vitaminhoz jussunk, amennyit a dédszüleink az ő korukban egyetlen narancsból kaptak, már amennyiben valaha ettek ilyesmit.
Miért csökken élelmiszereink tápanyagtartalma?
Kijelenthető, hogy a tápanyagtartalom csökkenése létező jelenség. Bár korántsem azonos mértékű az egyes élelmiszerek esetében, sajnos még azokra az zöldségekre és gyümölcsökre is igaz valamennyire, amelyek ökológiai termesztésből származnak. De milyen okok állnak a jelenség hátterében?
Nagyüzemi mezőgazdaság
Egyszerű és kézenfekvő válasz lehet, hogy a növényi eredetű élelmiszerek tápanyagtartalma elsősorban a nagyüzemi mezőgazdaság talajt és természetet kizsigerelő módszerei miatt csökken. A legtöbb esetben nem hagyják a földeket pihenni, rengeteg vegyszert és műtrágyát használnak, biodiverzitás-sivatagokat hoznak létre. Nem ez azonban a probléma egyetlen oka.
Kapcsolódó bejegyzések
Változatosság a földeken és a tányérodon: a mezőgazdasági sokféleség
A mezőgazdasági sokféleség fontos szerepet játszik az emberiség élelmezésében és az ökoszisztémák egészségének megőrzésében is. Háztáji kertészek, gazdálkodók és fogyasztók is támogathatják a sokszínűség megőrzését.
Szorosan idekapcsolódik az is, hogy a termelők olyan fajtákat választanak, melyek nagyra nőnek, szépek, jól tárolhatók, és bírják a szállítást is, illetve nagy a terméshozamuk. Az íz például gyakran csak másodlagos tényező. A bizonyos (gazdasági szempontból) előnyös tulajdonságok miatt előtérbe került fajták sajnos sokszor jóval kevésbé táplálóak, mint a hagyományos fajták.
A nagyobb terméshozamot, kártevőkkel szembeni rezisztenciát és éghajlati alkalmazkodóképességet biztosító új növényfajták nemesítésére irányuló erőfeszítések lehetővé tették, hogy a növények nagyobbra és gyorsabban nőjenek. A tápanyagok előállítására vagy felvételére való képességük azonban nem tartott lépést a gyors növekedéssel
– mondta Donald R. Davis, az austini Texasi Egyetem kutatója, a 2004-es tanulmány egyik szerzője.
Szén-dioxid-kibocsátás
A növények a fejlődésükhöz szükséges energiát a napfényből nyerik, melynek segítségével a szén-dioxidból cukrot állítanak elő. Míg azonban az ipari forradalom előtt a légkör szén-dioxid-tartalma nagyjából 280 ppm volt, addig a mutató mára megközelítette, sőt talán már át is lépte a 420 ppm-et. A kutatókban sokáig fel sem merült, hogy ez hatással lehet az élelmiszerek tápanyagtartalmára. Az elmúlt évtizedek kutatásai azonban bebizonyították, hogy a folyamat igencsak nagy szerepet játszik a kérdésben.
Minden levél és fűszál a Földön egyre több cukrot termel, ahogy a szén-dioxid-szint folyamatosan emelkedik. Az emberiség történelmének legnagyobb szénhidrát-injekciójának vagyunk tanúi a bioszférában, amely felhígítja az élelmiszer-ellátásunkban lévő egyéb tápanyagokat
– mondja a témával régóta behatóbban foglalkozó kutató, Irakli Loladze.
Mindez azt jelenti, hogy bár elképzelhető, hogy a magasabb szén-dioxid-szint miatt a felpörgő fotoszintézis elősegíti a növények növekedését, egyben arra is készteti őket, hogy több szénhidrátot állítsanak elő. Ezt pedig más, az emberi szervezet számára fontos tápanyagok rovására teszik. A folyamat ráadásul a szén-dioxid-szint emelkedésével párhuzamosan folytatódni fog, így ez még egy indok lehet arra, hogy végre érdemi lépéseket tegyünk a karbonkibocsátás csökkentésére.
Egészségtelenek a zöldségek és a gyümölcsök?
Annak ellenére, hogy a tápanyagtartalom néha igencsak jelentős csökkenése ijesztő lehet, továbbra is a növényi eredetű élelmiszerek fogyasztása a legegészségesebb választás. A növényeknek ráadásul számos olyan összetevőjük van, melyeknek a legjobb vagy épp az egyedüli forrásai a növények. Ezzel együtt nem kérdéses, hogy nagy szükség lenne a mezőgazdasági termelés ökológiai szemléletű átalakítására, a hagyományos és a tájfajták újbóli felfedezésére.
Egyes kutatók szerint olyan termelési rendszerre lenne szükségünk, amely nyomon követi az élelmiszerek tápanyagtartalmát, és ezt általánosan összehasonlíthatóvá teszi, illetve az élelmiszerek mennyisége helyett a minőségre koncentrál. Ennek lenne is tere, az ugyanis köztudott, hogy manapság a megtermelt élelmiszereink jelentős része, évente több mint 1000 millió tonna a kukába kerül. Jelenleg azonban a zöldségek és a gyümölcsök döntő többségét szinte csak nagyüzemi termelésből tudjuk beszerezni. Így aztán az a legfontosabb kérdés, hogy jelen helyzetben miként tudjuk szükséges tápanyagainkat eredményesen biztosítani.
A rejtett éhség
Világszerte nagyjából 800 millióra tehető az éhező emberek száma. Alultápláltságuk hátterében kalóriahiány áll, egyszerűen nem jutnak megfelelő mennyiségű élelmiszerhez. Rajtuk kívül viszont van további 2 milliárd ember, akik rejtett éhségben szenvednek. Ez nem kalória-, hanem mikrotápanyag-hiányt jelent. Ők elegendő élelmiszert fogyasztanak, tehát a szó klasszikus értelmében nem éheznek, ám étrendjük számos fontos tápanyagot nélkülöz.
Kapcsolódó bejegyzések
Rohamosan emelkedik az éhínséggel fenyegetett emberek száma
A gyors emelkedés hátterében különböző fegyveres konfliktusok megszaporodása illetve a klímaváltozás és a koronavírus hatásai állnak.
A rejtett éhség nem korlátozódik a fejlődő világ országaira. Magyarországon is sokakat érinthet úgy, hogy nem is feltétlenül tudnak róla. Sőt könnyen elképzelhető, hogy miközben meghízunk, a testünk valójában éhezik. Ennek ellenszere a változatos, kiegyensúlyozott táplálkozás, adott esetben a táplálék-kiegészítők fogyasztása lehet. Felmerülhet a kérdés, hogy az egyre alacsonyabb tápanyagtartalmú növények – akár megfelelő étrend mellett – nem okoznak-e rejtett éhséget?
A kutatók ajánlásai szerint a csökkenő tápanyagtartalomra az a válasz, hogy egyszerűen több növényi élelmiszert fogyasztunk. A zöldségek és a gyümölcsök mellett érdemes előnyben részesíteni a teljes kiőrlésű gabonákat, a dió- és babféléket, a keményítőben gazdag élelmiszerek fogyasztását pedig érdemes némileg visszafogni. Ezek mellett pedig hasznos törekedni arra, hogy amennyiben tehetjük, ökológiai termesztésből származó bioélelmiszereket fogyasszunk. Ezek tápanyagcsökkenése kisebb mértékű lehet, mint nagyüzemi társaiké.
Források: Scientific American, The New York Times, Politico
