Násztevékenységbe kezdett a Körös-Maros Nemzeti Park két karakteres madárfaja, a rétisas és a holló.
Az igazgatóság közleménye kiemeli, hogy családján belül mindkét madárfaj igen tekintélyes méretű: a hazánkban költő sasfajok közül a rétisas a legnagyobb, míg a varjúfélék között a holló viszi a prímet. Testméretükhöz képest mindketten hatalmas csőrrel rendelkeznek, ragadozó és dögevő életmódot is folytatnak. Abban is hasonlítanak, hogy nagyon korai időpontban kezdenek fészket építeni, nászolni, tojást rakni. Legkorábban költő madárfajaink közé tartoznak.
Kapcsolódó bejegyzések
Rétisasok őrzik a határt
Különleges őrök vigyázzák a határt a Fertő-tónál.
Februárban már rendszerint násztevékenységüket figyelhetjük meg, s az sem ritka, hogy első tojásaikat is lerakják. Mindkét fajnak messzire hangzó, jellegzetes hangja van. A marosi erdőket járva gyakran hallhatjuk a rétisasok magas hangú kiáltásait, vagy éppen a hollók rekedtes korrogását, amelyet a fákon ülve, de a levegőben is előszeretettel hallatnak.
Mindkét faj fejlett kommunikációval rendelkezik és a párok sokszor ezekkel a hangadásokkal üdvözlik egymást, amint egymás mellé szállnak egy-egy fára. Területjelző funkciója is van a levegőben hallatott hangjaiknak, mert mindkét faj territóriumot tart fészke körül, ahonnan a betolakodó fajtársakat elűzi.
Ha meghalljuk a hangjukat, érdemes tehát kémlelni az égboltot, hátha megpillantjuk őket, és ha szerencsénk van megfigyelhetjük látványos nászrepülésüket is. A hollók gyakran egymáshoz nagyon közel, teljes szinkronban repülnek. Leglátványosabb mozdulatuk mikor a pár egyik tagja a hátára fordul, és hanyatt fekve hasítja a levegőt, miközben párja fölötte, mintegy tükörképeként siklik.
Kapcsolódó bejegyzések
Holló – Az embereket évezredek óta foglalkoztató, titokzatos géniusz
A közönséges holló az egyik legnagyobb varjúféle, intelligenciája pedig szintén kimagasló.
A rétisasok sokszor elképesztő zuhanórepüléseket produkálnak. Kifeszített szárnnyal magasra keringenek, majd egy hirtelen mozdulattal szárnyaikat teljesen testükhöz behúzva, mint egy hatalmas kő, zuhannak alá. Mielőtt elérnék a fák lombkoronáját, egy hirtelen mozdulattal kiterjesztik szárnyaikat és lefékezik magukat, így siklanak tovább. Ez inkább a pár egyik tagjára jellemző, miközben a másik egy ágon ül.
A mostani időszakban még gyakran megfigyelhetjük őket, mivel elég aktívak. Ha azonban a tojó már az összes tojást lerakta és elkezdődik a kotlás, akkor ő a fészken lapulva tölti idejének nagy részét. Ekkor már a hímek sem a légi bemutatóval vannak elfoglalva, hanem inkább serényen vadásznak.
Fotó: Canva