A mezőgazdaság nincs könnyű helyzetben: gyakoriak az aszályos időszakok, hiányzik a megfelelő vízgazdálkodás, újabb és újabb kártevők jelennek meg, kizsigereljük a talajt. Mindezeken túl azonban létezik egy olyan kihívás is, amit leginkább azok ismernek, akik ízig-vérig mezőgazdászok: ez a vidék elöregedése és a munkaerőhiány okozta nehézség. Hiába lennének ugyanis megoldásaink az időjárás viszontagságaira, ha egyszerűen nem lesz, aki élelmiszert termeljen az asztalunkra.
A közelmúltban készített interjúk, beszélgetések során újra és újra felmerült az elöregedő társadalom és a vidék helyzetének kérdése. A városokban úgy tűnhet, hogy élelmiszer van bőven, pedig nemcsak természetszerűen jelentkező kihívásokról van szó, hanem olyanokról is, amelyek társadalmi nehézségeket is szülnek. Ezek megoldása pedig elsősorban a jövő gazdálkodóira hárul, de sajnos a szakemberek utánpótlása igencsak foghíjas. Nem segít a helyzeten az urbanizáció erősödése sem, az embereknek ugyanis már a 66%-a él városban. A vidéki, falusi élet egyre kevésbé vonzó a felgyorsult, digitális világot preferáló fiatalság számára, ráadásul a kemény, kétkezi munka sem hívogató.
Az Eurostat adatai szerint 2013 és 2019 között a 15 és 24 év közötti fiatalok száma a vidéki területeken jelentősen csökkent: 3,6 millióról 1,9 millióra.
Az Európai Unió is észlelte a problémát, amelyre a fiatal gazdálkodókat támogató stratégiájával reagált. A fiatal gazdálkodók jelentik a kulcsot a jövő élelmezése szempontjából, azonban az uniós gazdálkodók átlagéletkora 57 év, csupán 12%-uk 40 év alatti. Az EU fő törekvése az, hogy 2040-re a fiatal gazdálkodók száma Európában megduplázódjon.
Kapcsolódó bejegyzések
Elvándorló fiatalság, kevesebb gyermek – Hogy lehet megerősíteni az elöregedő magyar társadalmat?
A társadalom átalakulásáról nem esik túl sok szó. A klímaváltozást inkább természeti szinten éljük meg, pedig az emberi oldalt is érdemes lenne átgondolni.
Ki kell azonban emelni, hogy ez elsősorban a fejlett országok problémája. A FAO egyik jelentése alapján ma a világ fiataljainak közel 85%-a alacsony, illetve alacsony-közepes jövedelmű országokban él, ahol az agrár-élelmiszeripari rendszerek elengedhetetlenek a megélhetéshez. Ráadásul a fiataloknak olyan kihívásokkal kell szembenézniük, amelyekkel korábban nem szembesültek: a növekvő népesség több élelmiszert kíván, a klímaváltozás hatásai egyre markánsabbak, és az elöregedő munkaerőt is pótolni kell.
A feladat tehát óriási, ám valahogy mégsem gondolunk bele abba, milyen lesz a jövő, ha egész egyszerűen nem lesz, aki élelmiszert termeljen az egyre nagyobb népesség számára. Mindezt pedig összhangba kell hozni az ökoszisztéma-rendszerek támogatásával is, hiszen a talajépítés, a vízgazdálkodás kialakítása ma fontosabb, mint valaha volt. Éppen ezért olyan szakembert kérdeztem meg, aki nemcsak átlátja az élelmiszer-termelés kihívásait, a fiatalok munkamorálját, hanem támogatja a fiatal, „zöldfülű” gazdálkodókat is, és ökológiai megoldásokban gondolkozik. Dezsény Zoltán, a MagosVölgy Ökológiai Gazdaság társalapítója, kertvezetője segít eligazodni a cseppet sem egyszerű témában.
Egyre több a kihívás, de hol vannak a válaszok?
Zoltán szerint az, hogy ki mivel küzd, az ágazatnak és az üzem méretének a függvénye. A több száz hektáron gazdálkodó nyilvánvalóan más nehézségekkel szembesül, mint a néhány ezer négyzetméteren tevékenykedő kertész. Ami azonban általános kihívás: az értékesítés nehéz kiszámíthatósága. A MagosVölgy éppen ezért választotta a közösség által támogatott mezőgazdaság modelljét (szezonális zöldségrészesedés egy szezonra szóló megállapodással – a szerk.), amelyről itt bővebben is olvashatsz. Ez a rendszer ugyanis erős közösségi lábakon áll, így meglehetősen stabilnak mondható. Aki azonban például a világpiacra termel, annak a világpiac határozza meg az árait, ez pedig komoly kiszolgáltatottságot generál.
A változó piaci tendenciák mellett a másik legnagyobb nehézséget a munkaerő hiánya jelenti. A szakképesítéshez kötött tevékenységet vagy a betanított munkát tekintve is egyre kevesebben akarnak a mezőgazdaságban dolgozni. Az agráriumnak alacsony a presztízsértéke, ahogyan a fizikai munka sincs kellően megbecsülve. Már a magyar kertészetekben is egyre több a távol-keleti munkaerő. Sok esetben ugyanis nemcsak kevés a munkaerőpiacon fellelhető munkások száma, hanem szinte egyáltalán nincs olyan, aki munkára fogható.
Kapcsolódó bejegyzések
Klímaszorongó diákok helyett cselekvő fiatalság: hogyan segíthetnek a pedagógusok? – Interjú
Az oktatás kiemelkedő jelentőségű a jövőnk szempontjából, ez vitathatatlan. Hogyan szerepelhet ebben a fenntarthatóság? Vannak még elkötelezett pedagógusok és lelkes diákok?
A MagosVölgy ebből a szempontból szerencsés helyzetben van, Zoltán azonban ezt meglehetősen atipikusnak nevezi a hazai viszonylatot tekintve. Mivel a cég az online térben is elérhető, rátalál, akit a kis léptékű ökológiai zöldségtermesztés érdekel. Másrészről pedig a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem gödöllői és villányi úti kampuszáról is rendszeresen érkeznek diákcsoportok a MagosVölgybe, akik közül néhányan itt töltik a gyakornoki idejüket. Ilyen gyakornok Hordós Bálint is, aki remekül rálát a helyzet nehézségére.
„A generációm köreiben sajnos azt tapasztalom, hogy egyre kevesebben választják a kétkezi munkát, hiszen számtalan könnyebben elvégezhető tevékenység létezik, amelyekkel több pénzt kereshetnek, így a fennmaradó idejükben azt csinálhatják, amit szeretnek. Én viszont mindig is meg akartam találni azt a helyet, ahol olyan feladatokat végezhetek napi rendszerességgel, amelyek örömmel töltenek el, mert így nem csak a hétvégéket várom egész életemben.”
Alacsonyabb átlagfizetés, magasabb erőforrásigény
Az agrárium adta karrierlehetőségek egyre kevésbé vonzók, ahogyan ezt Zoltán is megerősíti. Az átlagkereset jóval alacsonyabb, mint más területeken. 2025 márciusában az agráriumban dolgozók bruttó átlagkeresete 509 800 Ft/hó volt, míg ugyanezen időszakban az országos bruttó átlagkereset 714 400 Ft/hó volt. Tehát nagyjából 30%-os különbségről beszélünk. Hozzátartozik, hogy egy traktoros munkáját, aki egy nagyjából 100 millió forint értékű gépet kezel, többféle számítógépes rendszerrel felszerelve, aligha tudnánk megfelelő tudás nélkül elvégezni. Mint minden más szakmai területre, az agráriumra is igaz, hogy a magasabban kvalifikált munkaerő lényegesen többet kereshet, azonban az odáig vezető út jóval nehezebb, mint más szakterületek esetében.
Zoltán gazdálkodóként azt mondja, hogy a belépési küszöb az agráriumba nagyon magas. Egy életképes vállalkozást elindítani komoly erőforrást igényel, ezért jóval kevesebben vágnak bele, mint más ágazatokban.
Vonzóbb lehet az ökológiai gazdálkodás?
A MagosVölgy alapvetően nem szűkölködik munkaerőben, de ez az ökológiai szemléletnek is köszönhető. Az ökogazdálkodás, a nyitott szellemiség ugyanis egyre inkább vonzza a fiatalokat, amit egyébként Bálint is megerősít. Emellett az is fontos szempont, hogy milyen nagy egy gazdaság. Sokak számára, akik ökogazdálkodásban gondolkodnak, kifejezetten lényeges, hogy a tevékenység emberi léptékű legyen. Ezen gépesítés nélküli, egyszerű eszközökkel működtetett, a természetre és az emberre is figyelő rendszert kell érteni, ahol nyitottak az új ötletekre, és ahol jóval átláthatóbb minden, mint a gigagazdaságokban. Zoltán azonban azt is kiemeli, hogy ez elsősorban azok számára érdekes, akiket egyébként is vonz a fenntarthatóság, a természetközeliség és az ökológiai szemlélet.
Kapcsolódó bejegyzések
Drasztikus szemléletváltásra van szükség: így segíthet rajtunk a regeneratív mezőgazdaság – Interjú
Hogyan segítheti a jövőnk fennmaradását a regeneratív mezőgazdaság? Interjú.
A gazdálkodó szerint alapvetően két helyzet van, amely a fiatalokat a mezőgazdaság irányába terelheti. Az egyik a családi hagyomány, az állattartás (vagy a növénytermesztés) iránti rajongás; ebben a helyzetben egy gazdálkodó általában konzervatívabban közelíti meg a munkát, a szülők mintáját követi. A másik helyzetben egy nyitott, innovatív típus keres igazi lehetőségeket, sokszor a szöges ellentétét csinálná annak, amit az átlag művel.
Mi hozhatja közelebb a mezőgazdaságot a városi emberhez?
Alapvető probléma a természettől való eltávolodásunk, ami az agráriummal való kapcsolatunkat is megingatja. Míg korábban mindenkinek volt kiskertje, ismerte az évszakok váltakozását, a természet működését, addig mára a városokba zsúfolódott ember szinte csak a boltok polcain látja a megtermelt zöldséget, és fogalma sincs arról, hogy az miként került oda. Természetesen általánosítok, de a tendencia azt mutatja, hogy az emberek egyre kevésbé látják át, miképpen működik a talaj, a vízkörforgás, vagy mi a jelentősége a biodiverzitásnak.
A MagosVölgyben működő közösségi mezőgazdaság az ember és ember közötti kapcsolódást és bizalmat is támogatja. Együttműködésre épül az egész rendszer, amelynek fontos eleme a transzparens működés. Hiteles képet kíván közvetíteni a városi emberek felé a mezőgazdálkodás mibenlétéről. Ezt a kommunikáció, a kert működéséről szóló hírlevelek és a gazdaságban történő látogatások is elősegítik. Zoltán szerint ez az esszenciája a működésüknek, hiszen így a tagok átfogó képet kaphatnak a gazdaság kihívásairól és sikereiről is.
Egy átlagos fogyasztó azonban ezt nem látja, a vásárlók zöme ugyanis nem gondol bele abba, hogy mivel jár annak az élelmiszernek az előállítása, amit leemel a polcról. A táplálkozásbeli tudatosságunk fokmérője az, hogy mennyire vagyunk tisztában azzal, hogy mit eszünk. Ez a viszonyulás tudatosságot feltételez az élet más területein is. Zoltánéknál azokból kerülnek ki az új tagok, akik tudatosan foglalkoznak azzal, hogy milyen élelmiszert fogyasztanak.
Arra a kérdésemre válaszolva, hogy a külföldi mezőgazdaság is ilyen döcögős-e munkaerőfronton, Zoltán elmondja, hogy országonként igen jelentősek a különbségek. Franciaországban vagy akár Olaszországban sokkal markánsabban teret kap a helyi mezőgazdaság, a vidéki létforma, erősebb a gasztrokultúra, és a mindennapokban is nagyobb hagyományuk van a helyben megtermelt élelmiszereknek és a mezőgazdálkodáshoz köthető kulturális minták ápolásának. Ezzel szemben meglátása szerint például Szlovákiában kevésbé fejlettek a rövid ellátási láncok, mint Magyarországon.
Hogyan tehetnénk vonzóbbá a mezőgazdaságot a fiatalok számára?
Az eddigiek alapján valószínűleg érezhető, hogy a munkaerőhiány miatt a jövő élelmiszer-termelése ingatag lábakon áll. Adódik a gondolat, hogy valamilyen módon invesztálni kellene a fiatalok érdeklődésének beindításába, hívogatóbbá kellene tenni számukra az agráriumot. Zoltán szerint azok, akik átlátják a természet, az ember, a társadalom, a környezet állapota és az emberi egészség közötti összefüggéseket, a mezőgazdaság iránt is nyitottabbak. A megoldás tehát jóval mélyebben gyökerezik, mint ahogy azt elsőre gondolnánk. Én magam azóta vagyok tudatosabb, azóta kertészkedek permakultúrás szemlélettel a saját területemen, és azóta igyekszem az életem összes területén tudatosabban működni, amióta látom a klímaváltozás hatásait a természetre és a társadalomra egyaránt.
„A mezőgazdaság az a tevékenység, amelynek révén a természettel együttműködésben élelmet állítunk elő, és az élelmen keresztül kapcsolódunk a teremtett világhoz. Annak, hogy mit eszünk, és azt hogyan termeljük meg, óriási jelentősége van mind az ember testi-lelki egészségére, mind pedig a minket körülvevő szorongás csökkentésére nézve.”
Ha az oktatásban ezekkel az ügyekkel kiemelten foglalkoznak, ha a fiatalok majd nem kizárólag vagy nem elsősorban a pénztermelési lehetőségeket keresik, ha nem csak az egzisztenciateremtés és a karrierlehetőségek motiválják őket, akkor majd sokkal nyitottabb, akár a mezőgazdaság irányába is elmozduló új generáció(ka)t köszönthetünk.
A trend azonban jelenleg nem ez. A Z generáció minél többet szeretne keresni, lehetőleg minél kevesebb munkával, azonban tagjai érezhetően tudatosabbak is a környezetükre nézve. Nehéz ebben a kettősségben megtalálni a mezőgazdaság helyét, és Zoltán tapasztalatai sem reménykeltők. Egyre kevesebb a gazdálkodó, azért is, mert egyre inkább az üzemméret és az egyre nagyobb és hatékonyabb gazdálkodás a stabilitás záloga.
A „gazdaság” kategóriájába tartozó mezőgazdasági üzemek száma jelentősen csökkent az elmúlt évtizedben. 2010 és 2020 között a gazdaságok száma kb. 351 000-ről 234 000-re esett vissza. Emellett a KSH adatai szerint az állattartó gazdaságok száma 2013 és 2023 között a negyedére csökkent.
Zoltán rávilágít arra, hogy habár az övékéhez hasonló kisgazdaságok és a hasonló szemlélettel működtetett kertek száma növekszik, a birtokkoncentráció folyamatos, alapvetően egyre inkább a szántóföldi és az üvegházas termesztés, a nagyipari állattartás, a nagyméretű üzemekben történő termelés a jellemző. Természetesen, ami nagy, az nem feltétlenül rossz. Azonban például a regeneratív mezőgazdaság fogalma sem terjed megfelelő ütemben (talajmegújítás, a szántóföldön védősávok létesítése stb. – a szerk.). Ha megmaradunk a jelenlegi gazdasági, társadalmi keretrendszerben, ha az emberek többsége továbbra is a városokban él majd, akiknek oda kell szállítani az élelmiszert, akkor a romló agro-ökológiai adottságok következtében az élelmiszer-termelés egyre nehezebbé válik, és egyre kevésbé lesz fenntartható.
Zoltán szerint fontos, hogy a nagyobb üzemmérettel rendelkező gazdaságok között is több olyan legyen, amely feldolgozza a terményt, növeli a helyben hozzáadott értéket, például malmot létesít, lisztet állít elő, esetleg abból pékárut, és regionálisan, de legalábbis belföldön értékesíti az áruját, nem pedig a világpiacra termel nyersanyagot. A piaci kitettséget és az ökológiai lábnyomot is jellemzően csökkenti, ha rövidítjük az élelmiszerláncot, csökkentjük a termelők és a fogyasztók távolságát.
A tudásátadásban és a gazdaságok felkészítésében lehet a jövő?
Az összesen 2 hektáros, ezen belül 6000 négyzetméteres zöldségtermő területtel rendelkező MagosVölgy idén 170 háztartást lát el ökológiai termesztésű élelmiszerrel. Jelenleg ők Magyarország legnagyobb zöldségközössége, de van még valami, ami igazán impozánssá teszi ezt a vállalkozást.
A gazdaságban szerzett tapasztalatokra építve a MagosVölgy Kft. keretei között rendszeresen szerveznek 1, 3, illetve 12 napos képzéseket kezdő vagy leendő kertészek számára. Cél a gyakorlatban alkalmazható tudás és tapasztalat átadása annak érdekében, hogy minél több kis léptékű ökológiai kertészet működhessen sikerrel az országban.
Szakmai mentorációs program keretében olyan leendő gazdálkodókat keresnek, akiknek rendelkezésére áll a terület, a tőke, és elképzelésük is van a működést illetően. A tevékenység magában foglalja az új kertek tervezését, az induláshoz szükséges tudás és tapasztalat megosztását, az elkerülendő buktatók ismertetését és az összes olyan koncentrált ismeretet, amely segíti őket ezen a nem egyszerű, de annál értékesebb úton a kritikus első egy-két évben.
Jelenleg Magyarországon nincs másik személyes mentorprogram vagy képzés, amely kifejezetten a kis léptékű, biointenzív zöldségtermesztésre fókuszálna: ez szintén igen beszédes adat. Zoltán nem fél a konkurenciától, sokkal inkább hisz az együttműködésben.
A tudásmegosztás, az értékátadás és a közös tervezés olyan dimenziókat nyithat meg a mezőgazdaságban, amelyek bármely korosztály számára vonzóak lehetnek. A jövőben semmi sem lesz fontosabb az edukációnál, hiszen a jövő generációit nemcsak a mezőgazdaság iránti érdeklődésre kell sarkallni, hanem fel kell készíteni őket a változásokra, az alkalmazkodásra, amit az egyre erőteljesebb klimatikus viszonyok nehezítenek. Ám nem csak a gazdálkodók felelőssége ez: olyan mezőgazdaságot kell felépítenünk, amelyet értünk, amelyhez tisztelettel és alázattal viszonyulunk, és amely jövedelmező az ember és a természet számára egyaránt.
Képek: MagosVölgy Ökológiai Gazdaság Facebook oldal
