Teherán már nem bírja el a vízigény jelentette terhelést, nagyrészt emberi hibák, kisebb részben pedig a klímaváltozás hatására.
Az elmúlt néhány évben több országban is nekiláttak a főváros (adminisztratív központ) költöztetésének, mert valamilyen okból a korábbi hely már nem megfelelő. Ilyen például Dzsakarta (Indonézia) napjainkban, vagy épp az Egyiptomban épülő új főváros, de ide sorolhatjuk Brazíliavárost is a múltból. Ezelőtt két évtizeddel, egy pusztító földrengés után felmerült már Teherán elköltöztetése is, de akkor végül nem kerítettek sort erre. A helyzet mára sokkal súlyosabbá vált, ám ennek most nem geológiai oka van – olvasható a National Geographic publikációjában.
Kapcsolódó bejegyzések
Közeleg a „Day Zero” Teheránban – Már a város kiürítése sem elképzelhetetlen
Az iráni főváros vízellátása a rekord aszály miatt veszélybe került, a megoldási lehetőségek pedig igen ijesztők.
Iránban hosszú ideje súlyos aszályhelyzet uralkodik, amely Teheránt rendkívül komolyan érinti. A csapadékhiány olyan drámai helyzetet eredményezett, hogy ismét felmerült a főváros költöztetése. Jó ideje ismert, hogy a Teherán környéki területek rendkívüli vízhiánnyal küzdenek. A fővárosban az 1940-es években még csak 700 ezren éltek, mára ez a szám mintegy 10 millióra nőtt. Ez azt is eredményezte, hogy a terület vízbázisát a végletekig ki kellett zsigerelni, és Irán fővárosa – a világ számos más nagyvárosához hasonlóan – emiatt még ráadásul süllyed is.
A túlzott mértékű vízkiemelés folytán a gazdálkodók kútjaiból eltűnt az öntözővíz, ezzel pedig ellehetetlenült a mezőgazdálkodás. Irán központi fennsíkja, ahol a talajvíz nagy része található, a vízkiemelés miatt évente 35 centit süllyed. A főváros térségében a talaj süllyedése különös mértékben jelentős (amit tehát kizárólag a nem fenntartható vízkiemelés okoz), de összesen az ország területének kb. 3,5 százalékán jelent súlyos problémát a jelenség. Ám szinte az ország egész területe süllyed, beleértve az utakat és a reptereket is, ez veszélyezteti az ország több évezredes műemlékeit is.
Kapcsolódó bejegyzések
A nap, amikor elfogy a víz: Day Zero – Filmajánló
A tudósok szerint a visszaszámlálás már elkezdődött: egyre közelebb a „Zéró Nap”, amikor végleg elapadnak a források.
Évente 1,7 milliárd köbméternyi víz vész el a nem megfelelő technológiák alkalmazásának hatására. Ekkora hiányzó talajvízmennyiséget pedig nem pótolhat egyetlen kiadós esőzés, ehhez sok száz vagy épp ezer évre lenne szükség. A kiszáradt tavak és folyók medre egyre inkább porviharok forrásává válik, emiatt nagy területen romlik a levegő minősége, illetve degradálódik a talaj is. Ezek a problémák ráadásul határokon átívelő bajok, ami konfliktusokat is eredményez. Csak Iránban több mint 80 millió ember életére van hatással a kritikus vízhiány.
A megoldáshoz leginkább arra volna szükség, hogy az ország hozzáférhessen azokhoz a modern technológiai lehetőségekhez, amelyek például a víz valós idejű monitorozásához szükségesek. Jelenleg erre nincs esély, hisz Irán politikai okokból elszigetelődött. Műholdas technika, okoseszközök sora, mesterséges intelligencia segíthetnék a krízis kezelését. Ahogyan maga a válság is ember okozta probléma, a megoldását is az embernek kellene megtalálnia.
Kapcsolódó bejegyzések
A klímaváltozás áll a vízhiány hátterében? – Holnapután
Aktuális adásunkban a Fővárosi Vízművek munkatársaival próbálunk utánajárni a vízhiány okainak és annak, hogyan tudnánk okosabban használni a vizet.
Mindezek politikai változások nélkül nehezen elképzelhetők. Az ország vezetése újból felvetette, hogy el kell költöztetni a fővárost, ebben látják a sok évtizedes vízkrízis megoldását. Az adminisztratív központ áttelepítése az ország déli partvidékére azonban nem oldja meg a mintegy tízmilliós lakosság problémáját. A kérdéses déli partvidék egyébként nem is igazán jobb hely, igen kemény éghajlati viszonyok jellemzik.
Fotó: Canva