Hajlamosak vagyunk természeti környezetünk élővilágát szubjektíven, érzelmi alapon osztályozni és az állatokat „szeretem” és „nem szeretem” kategóriákba sorolni. A parkokban és kertekben megjelenő cinegék, rigók és egyéb énekesmadarak általában a kedvelt csoportba kerülnek, hiszen szépen szóló hangjukkal, puszta jelenlétükkel sokak számára okoznak örömet. Akkor viszont arcunkra fagy a mosoly, ha a szemünk láttára vadássza le és szedi szét tollas kis kedvenceinket valamilyen szárnyas ragadozó, amelyet – helytelen módon – ilyenkor sokan fel is jegyeznek a „nem szeretem” listára.
A hős, aki (majdnem) megmentett egy gerlét?
Ebben a helyzetben előfordul, hogy a szemtanúk haragra gerjedve elűzik a téli madáretetők környékén is gyakran portyázó karvalyt vagy közeli rokonát, a héját, pedig nem kellene.
Talán közhelyesen hangzik, de ez a természet rendje, amit rossz ötlet megzavarni, ahogy erre az alábbi eset is rámutat. Egy hideg, decemberi délelőttön egy ismerősömmel beszélgettem kint az utcán. Hirtelen arra lettünk figyelmesek, hogy egy férfi szalad felénk hangosan kiabálva, mindkét kezével hadonászva a levegőben.
Kapcsolódó bejegyzések
A vörösbegyek, rozsdafarkúak téli etetése fontos, de ne napraforgóval próbálkozzunk!
Az extrém hideget kibírják, bár eleséget nehezebben találnak. Hogyan segíthetjük a madarakat télen?
Kicsit kényelmetlen volt ez a szokatlan jelenet, de hamar kiderült, hogy a harsány fellépés nem felénk irányult, ugyanis a közeli bokor takarásából egy megtermett karvaly repült fel gyors szárnycsapásokkal, a talajon pedig egy megtépázott gerlét hagyott hátra.
Fotó: Charles J. Sharp, CC BY-SA 4.0, via Wikimedia Commons
Hősünk azért lendült meggondolatlan akcióba, hogy megmentse a rémült áldozatot a karmok szorításából. Tette látszólag „sikeres” volt, a karvaly elengedte a prédát, és elrepült. Így a férfi elégedetten ment tovább dolgára, befordult a szomszédos utcasarkon, így már nem látta a történet folytatását.
Mi viszont igen.
A gerle próbált elrepülni, de vergődése csak arra volt elég, hogy 20–30 méterrel odébb evickéljen a nyílt terepen. Erre viszont felfigyelt egy szemfüles macska, amely egy közeli udvarról szaladt ki, és felkapta a még mindig sokkos állapotú állatot, és átugrott vele a szomszédos kerítésen, ahol szem elől veszítettük. Fél perc múlva visszatért a karvaly, leszállt egy közeli fára, és onnan kémlelte a zsákmány hűlt helyét. Majd felröppent, és pár tétova kör után feladva a keresést eltűnt az égen.
Emberünk minden bizonnyal azzal a gondolattal tért haza, hogy megvolt a napi jó cselekedete, pedig teljesen feleslegesen, szűk látókörűen avatkozott bele a ragadozó és prédája természet adta küzdelmébe. Ráadásul egy további madár pusztulásához is hozzájárult, hiszen a karvaly éhes maradt, az odaveszett gerle helyett fognia kell valamit.
Miért érzik sokan, hogy ilyenkor közbe kell lépni, tenni kell valamit?
A mókus aranyos, a kismadár kedves, a pillangó szép. Ellenben a fészket kiraboló sikló rossz, a denevér félelmetes, a varangy pedig csúnya? Mint egy végletekig leegyszerűsített mesében… De bárhogy is igyekszünk így szemlélni a természet komplex világát, a valóság hamar rácáfol az általunk felületesen kiosztott, képzelt szerepekre.
A bolyhos farkú, tündéri mókuska egy frissen elragadott fiókával menekül az üldöző verébcsapat elől, hogy kereket oldva nyugodtan felfalhassa a zsákmányt. Az aranyos kis cinege kieszi a téli álomba szenderült denevér agyát, a pelyhes gólyafiókák pedig úgy kapják szét a méteres siklót, mint a prédáért harcoló tyúkok a gilisztát.
A természetben nincs jó és rossz, mindenki csupán az ösztöneit követi. (Ja, és a varangy igazából szép. A szeme gyönyörű.) Érzelmileg megérinthet minket, ha a természetben a szívünknek kedves prédát elejtő ragadozót látunk, de ilyenkor mindig lépjünk hátra, és legfeljebb megfigyelőként legyünk jelen, nem dolgunk bíráskodni és eldönteni, hogy egy rigó élete fontosabb, vagy például az, hogy a karvaly megetethesse az éhes fiókáit.
Fotó: Pixabay
A madáretetők közösségének a ragadozó madarak is fontos szereplői
A hideg hónapokat hazánkban töltő énekesmadarak számára az etetés jó szolgálatot tesz, de ez a gyakorlat azért is hasznos, mert így lehetőségünk adódik arra, hogy megfigyeljük a természet világát, legalább egy kicsit kapcsolódjunk hozzá. Tehát mindez rólunk is szól, nemcsak a madarakról.
Ilyenkor el kell fogadnunk, hogy a kertekben és parkokban kihelyezett etetőkre tömegesen érkező verebek, tengelicek, meggyvágók és társaik a rájuk vadászó karvalyok és héják figyelmét is felkeltik.
Vegyük figyelembe, hogy ezek a szárnyas ragadozók hozzájárulnak az énekesmadarak egészséges állományának fennmaradásához, hiszen jóval nagyobb eséllyel ejtik el a gyengébb egyedeket, így a ragályos betegségek terjedését is mérsékelhetik.
Örüljünk inkább, ha szemtanúi lehetünk annak, ahogyan szélsebesen repülve, rajtaütésszerűen felbukkanva zsákmányt ejtenek! Legyünk tisztában azzal, hogy ehhez nagy szerencse kell, nem sokaknak adatik meg ez a látvány.
Fotó: Alexis Lours, CC BY 4.0, via Wikimedia Commons
Az énekesmadarakat mi, emberek veszélyeztetjük, nem a karvalyok
A terjeszkedő lakó- és ipari parkok, a mezőgazdasági területek, a gyarapodó úthálózat, a környezetszennyezés – így például a kémiai szúnyoggyérítés vagy a növényvédő szerek használata –, a fényszennyezés, vagy akár az olyan ártalmatlannak tűnő szokásaink, mint a gyepek „sterilre” nyírása, illetve az őszi lombok bezsákolása és megsemmisítése, mind károsan hatnak az ökoszisztémákra, így a madarakra is.
Mindemellett a környező fákat és az eget megtévesztően visszatükröző ablakok és a napjainkban divatos, modern, üvegfalú épületek közvetlenül is rengeteg énekes- és ragadozó madár pusztulását okozzák.
A legsúlyosabb veszélyt pedig a „kijárós” házimacskák jelentik. A lakott területeken egy-egy hektáron akár tucatnyi cirmos is portyázhat, engedelmeskedve máig fennmaradt ősi ösztöneinek. Ne gondoljuk, hogy ez is a természet rendje! A szabadon vadászó házimacska csupán tünete emberi felelőtlenségünknek.
Fotó: Pixabay
Ha aggódunk kis tollas kedvenceinkért, ne a természetes ragadozóktól féltsük tehát őket, hanem azoktól a káros hatásoktól, amiket mi okozunk számukra. Ha van rá lehetőségünk, igyekezzünk ezeket mérsékelni. A természet dolgába, a préda és ragadozó küzdelmébe pedig ne avatkozzunk bele!
Kiemelt kép: Pixabay
