



Manapság egyre nagyobb divat virágokat enni. Fine dining éttermek tányérjain, bloggerek meghökkentő fogásaiban köszönnek vissza a tavaszi kert virágai. Sőt akár házhoz is rendelhetünk magunknak ehető virágokból összeállított boxokat, ha már unjuk a banánt. Amennyiben utánozni szeretnénk ezt a trendet, és magunk gyűjteni be a különleges alapanyagokat, jó tisztában lennünk azzal, hogy mit NE próbáljunk megetetni a családdal a kertből, akármennyire illatos és szép. Cserébe összegyűjtöttük azokat a virágokat is, amelyeket viszont bátran feltálalhatunk egy színes, vidám és egészséges tavaszi fogás részeként, egy kis izgalmat csempészve az étkezőasztalra.
A tavasz első virágzói javarészt hagymás növények, azaz hagymagumóikból hoznak évről évre friss hajtásokat, majd színpompás virágokat, ilyen a tulipán, a jácint, a nárcisz, a krókusz vagy a gyöngyike. Nagy öröm felfedezni őket a kertben, és csokorba gyűjtve belopni egy leheletnyi tavaszt az étkezőasztalra. És álljunk is itt meg ezen növények méltatásában: a tavaszi hagymások enyhén mérgezőek, allergizáló hatásúak. Már a gyűjtés során is figyeljünk erre, ha gyermek van a háznál! A nárcisz és a gyöngyike nedve a bőrrel érintkezve bőrpírt, kiütéseket okozhat. A szép látványuk ne csábítson arra, hogy elfogyasszuk őket, mert ezek a virágok nem tartoznak az ehető növények közé. Ez különösen igaz a hagymájukra: véletlenül se aprítsunk belőle az omlett alá, különben komoly gyomorrontásnak (rosszabb esetben gyomormosásnak) nézünk elébe. A legjobb, amit tehetünk, hogy ott csodáljuk őket, ahol vannak: a kertben.

Bár a medvehagymát nem a virágáért szeretjük, nem mehetünk el amellett ebben a cikkben sem, hogy milyen veszélyekkel járhat, ha összekeverjük az illatos gyöngyvirággal. Ez utóbbinak minden része mérgező: glikozidjai és szaponinjai rendszertelen és lassú pulzust, hasi fájdalmat és hasmenést okoznak, már közepes mennyiségben történő fogyasztása is vezethet akár halálhoz is. A medvehagyma ezzel szemben egy komplex hatású, veszélytelen gyógynövény, sőt a tavaszi méregtelenítés leghatékonyabb segítője lehet: vér- és vesetisztító, salaktalanító, emésztésjavító és gyulladáscsökkentő, és még az inzulinérzékenységet is javítja. A medvehagyma gyűjtéséről, illetve a gyöngyvirágtól való megkülönböztetéséről ebben a cikkben írtunk részletesen.

Mámorító illatáról már messziről felismerhető ez a csodás növény. Apró virágaival lila szőnyeget alkotva terül el a tavaszi kertben, a lenyűgöző látványon túl miden érzékszervünket stimulálva. A parfümgyártásban is kedvelt alapanyag azonban nem csak küllemében és illatában különleges: gyógynövényként a házi patikánkban is helyet kaphat, és egy friss tavaszi saláta díszes, aromás ízű összetevőjeként is visszaköszönhet a tányérunkon.
Az ibolya fogyasztási célú gyűjtéséhez fontos tudni: csak az illatos ibolyának van gasztronómiai értéke. Hazánkban 21 ibolyafaj él, köztük védett fajok is. Bizonyára a többi faj sem mérgező, ám természetvédelmi megfontolásból, valamint a kívánt gasztronómiai élmény elérése érdekében is csak az illatos ibolyát javasolt fogyasztani. Felismerésében segít, hogy kék színű virágai erősen illatosak és megkóstolva is aromásak, szemben a fehér, sárga, bíbor vagy rózsaszínes és alig illatos fajtákkal.

Íme néhány tipp a fogyasztásához: az ismerkedés fázisában nyersen akár vajas kenyér feltétjeként is megkóstolhatjuk, vagy salátákba, hidegtálakra csempészve ízletes díszítésként tálalhatjuk. A bátrabbak izgalmas tavaszi sajttekercset is készíthetnek az aromás virágok felhasználásával, az édesszájúak pedig desszertekbe tehetik, így tavaszi muffin vagy keksz formájában is a tányérra kerülhet. Amennyiben feldolgozva szeretnénk elraktározni magunknak a tavaszi csemegét, készíthetünk belőle szörpöt, köhögés elleni szirupot vagy pikáns lekvárt is, megszárítva pedig teakánt kerülhet a kamrapolcra.
Az illatos ibolyához hasonlóan a tavasszal nyíló orgona nem csak a szemünket és szaglószervünket lakatja jól: virága ehető, a népi gyógyászat régóta használja házi orvosságként. A leveléből készült tea megfázásos tünetek enyhítésére, virágának kivonata pedig ízületi fájdalmak kezelésére alkalmazható.
Konyhai felhasználása is hasonló az ibolyáéhoz: készülhet belőle szörp, lekvár vagy ecet is, a kalandorok pedig kísérletezhetnek azzal, hogy főételként is belecsempészik a menübe leves vagy saláta formájában. Mielőtt azonban nekiállnánk mázsaszám gyűjteni az illatos szirmokat a befőzéshez, tegyünk egy próbát a nyers virág kóstolásával, mert ízlelőbimbóink nem biztos, hogy készen állnak még erre a kulináris élményre.

Az egyszerű szépség és az ártatlanság megtestesítője: ő a Bellis perennis, ami magyarul annyit tesz: örökké szép. Ez a növény a természetanya különleges ajándéka: egyszerű, bájos virágával tavasztól őszig díszíti kertünket, néha még a hó alól is kikandikálnak hófehér szirmocskái. Ehető és gyógyhatású növény, melyet még a kozmetikai ipar is nagyra értékel: a virágából készült olajos macerátum kiváló bőrfeszesítő tulajdonságokkal bír.

Ha szeretnénk „belsőleg” is megismerkedni ezzel a hálás kis csodanövénnyel, induljunk itt is az alapoktól: kóstolgassuk először nyersen, és barátkozzunk enyhén kesernyés, mogyorós ízvilágával! Amennyiben bejön az élmény, úgy határ a csillagos ég: fiatal leveleit salátákhoz, pestóhoz adhatjuk, csalánlevéllel friss tavaszi főzeléket készíthetünk belőle. Virágait használhatjuk salátákba keverve, szendvicsekre hintve, illetve levesbetétként is: a bimbós virágok, ha a meleg levesre szórjuk őket, varázslatosan pillanatok alatt kinyílnak. További érdekesség, hogy bimbóit sós vízbe áztatva, tárkonyecettel felöntve kapribogyóra emlékeztető ízélményhez jutunk.
A százszorszép a népi gyógyászatban sebösszehúzó, vérzéscsillapító tulajdonságai miatt méltatott növény. Szaponintartalmának köszönhetően köptető hatású, így hörghurut, légcsőhurut esetén is hatékony, de megfázás ellen is használják. Továbbá emésztésjavító, máj- és epeműködést serkentő, görcsoldó hatása is ismert. Ha ezen jótékony tulajdonságait szeretnénk kiélvezni, a szirmokat szárított formában teakeverékek részeként fogyaszthatjuk.
A téma kapcsán említést érdemelnek csodás mézelő fáink is. Ha eljön a virágzásuk ideje, már messziről kiszagolhatók: ilyen az akác, a bodza és a hársfa. Mindhárom fa virágzatát a népi gyógyászat régóta becsüli, használja. Teakánt fogyasztva a fehér akác gyomorsavcsökkentő hatása révén kiváló orvossága a refluxnak. A hársfa és a bodza virága pedig a leghatékonyabb szelíd gyógyítók közé tartozik a megfázásos betegségek kezelésében: együttes alkalmazásuk emeli a testhőt, nyákoldó és nyugtató hatással bír. Ráadásul a keveréküknek még az íze is kellemes, nem hiányozhat ezért a házi patikánkból, főképp, ha gyermek is van a családban.

A szóban forgó virágzatokat közismerten szörp, lekvár és méz formájában fogyasztjuk. Ám ennél tovább is merészkedhetünk, mert konyhai felhasználásuk kulináris élményekkel kecsegtet. Édeskés ízviláguknak köszönhetően izgalmas desszertalapanyaként hasznosíthatjuk a frissen gyűjtött csemegét, például palacsinta vagy muffin tésztájába rejtve. Nyersen szendvicsfeltétként, salátába keverve is fogyaszthatók, és legalább egyszer az életben érdemes kipróbálni a bundázott bodzát és akácvirágot, igazán különleges élményben lesz részünk.
Jó tanács a gyűjtésükhöz: akácból csak a fehér akác, és annak is csak a virágzata fogyasztható, a növény többi része, valamint a lila akác is mérgező. Bodzából pedig kizárólag a bodzabokor virága az, amely ehető és gyógynövény. Bár később nyílik, így nehezen keverhető össze a lágy szárú gyalogbodzával, amely viszont enyhén mérgező, fogyasztása nem ajánlott. Fontos szempont még a gyűjtéshez, hogy a vadon termő növényeket csak tiszta, a járműforgalomtól távoli helyekről szedjük.
Fotók: MÁS Kert