Jó gyógyteát szeretnél? Akkor irány az első hársfa és szedd, amíg tudod, hiszen nagyon rövid ideig van rá csak lehetőséged!

A hársfa szerte Európában elterjedt fafaj, szereti a gyertyános-tölgyeseket, liget- és ártéri erdőket. Számos parkban is találkozhatunk velük, nagy lombkoronája jó árnyékot ád. Három hársot ismerünk: a kis- és a nagylevelű, valamint az ezüst. Csak az előbbi kettőt szabad szedni, az ezüst hársot nem, ezért figyeljünk oda, mely fajjal is van dolgunk, de a nevéből adódóan már következtethetünk rá, hogy a színével lesz a kulcs: a levelei ugyanis ezüstösek. Városokban például jóeséllyel találkozhatunk velük, hiszen jól tűri a szárazságot.

Május végén és júniusban virágoznak, ilyenkor nyugodtan vállunkra akaszthatjuk a bodzaszedéskor használt vászontáskákat és fonott kosarakat, s indulhatunk a hársok felkutatására. Teljesen mindegy, hogy nagy- vagy kislevelű hárs virágát szedjük, mindkettő hasonlóan jó hatással bír. Szüretelés közben figyeljünk arra, hogy a méhek is igencsak szeretik – gondoljunk a finom hársmézre – ezért legyünk körültekintőek. Illatát messziről érezni, a virágok vajsárga színe szintén szembeötlő.

Munkás a szüret, hiszen bogernyő-virágzata nem túl nagy, sok idő elmegy, mire egy valamire való adagot összegyűjtünk. Na, de ha megvan, akkor olyan teának-valót száríthatunk belőle, hogy a megfázás is messzire szalad, ha isszuk! Arra figyeljünk azonban oda, hogy ne a tűző nyári napon szárítsuk, inkább padláson, vagy szellős, árnyékos helyen.

Kapcsolódó bejegyzések

Nem mindegy, hogyan készíted el a teát

Legtöbben csak fogják, és ráöntik a lobogó forró vizet a filterre vagy a teafűre, hadd szóljon! Csakhogy ez nem mindig a legjobb megoldás.