Ebben a természetbarát kertben még Zsolti, a béka is otthonra lelt

A természetvédelem kapcsán hajlamosak vagyunk alábecsülni az egyéni cselekvés erejét, pedig lokálisan nagyon sokat tehetünk a biológiai sokféleség megőrzése, gyarapítása érdekében. Ennek egyik nagyszerű módja, ha a kertünket a természet szolgálatába állítjuk. Ha pedig sokan cselekszünk így, akkor egyfajta mozgalom részévé válva már komoly, rendszerszintű pozitív változásokat is elérhetünk. Ehhez persze nem árt, ha mások példájából merítve próbálunk inspirációt gyűjteni. Egy ilyen motiváló példa Szatmári Gergely és családja kertje, amely a Pest megyei Vácdukán található. Gergellyel beszélgettünk.

A legtöbben, amikor kertes házba költöznek, letérkövezik a telek nagy részét, a maradék felületen nyírt pázsitot alakítanak ki, esetleg a változatosság kedvéért ültetnek egy sor babérmeggyet. Ti miért nem ezt csináltátok?

Mert ebben a szomszéd megelőzött minket. De félretéve a viccet: mi egy kis oázis akartunk lenni abban a térkősivatagban, ami a környéken jellemző. Néha rá szoktam nézni a Google műholdas térképére, és látható rajta, hogy a környéken a legtöbb telken alig maradt zöldfelület, hiszen errefelé nagy házak épülnek kocsibejáróval, garázzsal. Agglomerációban lakunk, így elég sok a frissen kiköltözött család.

Mi az értékes zöldfelületek fogyatkozását akartuk egy kicsit korrigálni. Visszaadni a természetnek, az élőlényeknek azt, amit máshol elvesznek tőlük. Nekünk egyébként szerencsénk van, mert a kertünk dupla telken található. Akik előttünk itt éltek, biogazdálkodással foglalkoztak, állatokat, szárnyasokat és kecskéket tartottak. Ez számunkra jó alapot jelentett a kert kialakításához, bár nekünk nem a gazdálkodás a fő funkció, mi inkább a természetbarát vonalat képviseljük.

Milyen élőhelyeket hoztatok létre, és milyen állatok jelentek meg a kertben?

Egy halmentes kerti tó kialakításával kezdődött minden. Ez a helyi kisvadak, hüllők, kétéltűek és madarak számára készült. Ugyan került bele szivattyú és szűrő is, nem használom ezeket a vízforgató eszközöket az ebihalak és egyéb apró élőlények, rovarlárvák védelmében. Csak a levegőztetés üzemel egész évben. Így télen nem fagy be a felszín, nyáron pedig friss marad a víz.

Amikor a tó elkészült, rögtön megérkeztek a vízhez kötődő rovarok, például a szitakötők, a csíkbogarak, de a nem vízi rovarfajok is, melyek inni jöttek a tóhoz. Tőlünk pár száz méterre van egy kisebb erdő, illetve kicsit messzebb egy kis lápos, mocsaras terület, így egy-egy békával már találkoztunk korábban is. A tóban rögtön az első évben megjelent három erdeibéka-petecsomó. Három évvel később már húsz fölött volt a számuk. De az erdei békák mellett feltűntek a pettyes gőték, valamint pár év múlva a levelibékák is, melyek nagy örömünkre szaporodásra is használják a tavat.

Vannak erdei siklók is, egyikük a farakásunkban telelt, de fiatal rézsiklóval is találkoztunk már, valamelyik komposztkupacunkban talált búvóhelyet. De bukkant már fel vízisikló és kockás sikló is. Valószínűleg a tóban élő békák vonzzák ide őket, az erdei siklót pedig a kisebb rágcsálók és kertünk gazdag madárvilága.

A telken már az ideköltözésünk előtt is volt pár fára akasztott madáretető, de madárodúk nem, így főleg építkezésből kimaradt faanyagból készítettünk néhányat, illetve vásároltunk is. Így már nyolc odúnk van kitéve. Jelenleg ebből ötben folyik költés, két rozsdafarkú- és három széncinegepár fészkel. De meghagytuk a holtfákat is, ezeket például az orrszarvúbogár és a szarvasbogár lárvái szeretik, így a kifejlett bogarakkal is szoktunk nyáron találkozni.

Növényzet tekintetében törekszünk a sokszínűségre. 200-nál is több virágzó évelőt ültettünk, ágyásokat alakítottunk ki nekik, figyelembe véve az adott hely fényviszonyait. Kísérletezünk, hogy melyikük hol érzi jól magát, közben persze képezzük magunkat a témában, hogy tudjuk, milyen beporzófajok élnek körülöttünk, és milyen növényeket szeretnek. Hiszen más és más vonzza például a zengőlegyeket, a pöszörlegyeket vagy éppen a tőrösdarazsakat.

Azt lehet mondani, hogy a mi kertünk nem is igazán beporzóbarát, hanem „predátorbarát” kert. Az olyan ragadozó élőlények, mint például az imádkozó sáskák, katicák, szentjánosbogarak vagy akár a bőrfutrinkák méltatlanul kevés figyelmet kapnak, pedig nagyon hasznos részei a kerti ökoszisztémának.

Nagyon szeretjük őket. Számon tartjuk az imádkozó sáskák petéit tartalmazó „kokonokat” is, melyek a növények szárára tapasztva telelnek át. Raktunk ki denevérodúkat is, mert szoktuk látni a denevéreket, ahogy a kertben vadásznak. Van egy 60 év körüli nagy cseresznyefánk, amely elpusztult, de egyelőre meghagytuk álló holtfának. Onnan szoktuk látni a denevéreket kirajzani, valószínűleg az odvait használják. A fa környéke sűrű, dzsungeles része a kertnek, innen valószínűleg nehéz lesz őket átcsábítani a ház falán lévő odúkba.

Jellemző egyébként ránk, emberekre, hogy szeretünk barkácsolni mindenféle mesterséges dolgokat, például rovarhoteleket, madárodúkat, sünhotelt. Próbáljuk az eseményeket az elképzeléseink szerint irányítani, de erre nincs mindig lehetőség, hiszen gyakran olyan helyekre költöznek be az állatok, amire egyébként nem is gondolnánk. A kertünk egy részén van némi bontott tégla, építési törmelék. Ezt imádják. A lyukacsos téglákba például vadméhek költöztek.

Sok munkával jár a kert fenntartása, gondozása?

Romantikus lenne, ha azt mondanám hogy kevés munkát igényel, de a valóság az, hogy sokat. Viszont még nem értünk el a fenntartási fázishoz, mert sok részét most alakítjuk ki, vagy ha valami nem vált be, akkor azt átalakítjuk. Ha egyszer kész leszünk, akkor kevesebb lesz a feladat. Egyébként a kerti tavat itt mindenképpen meg kell említeni, mert ez a kert egyik legkevesebb gondozást igénylő része. Ősszel érdemes behálózni, hogy a levelek ne essenek bele, de egyébként ezen kívül csak gyönyörködni kell benne.

A kertben sok a gyümölcsfa. Ezeket szoktuk metszeni, de egyébként permetezni nem. Eleinte még bioszerekkel lemosópermetezést csináltunk, de már azt sem. A legtöbbet mi ültettük, és olyan fafajokat, cserjéket választottunk, melyek kevésbé érzékenyek: például őshonosakat, vadon is élőket, így például bodzáink, galagonyáink, eperfáink is vannak.

Kapcsolódó bejegyzések

Itt a bodzaszezon! Mutatjuk, hogyan kell gyűjteni!

Hazánkban talán nincs is más olyan ehető virág, mely akkora rajongótábort gyűjtött volna, mint a bodza.

Van egy kis gyepes területünk is a magaságyások körül és a gyümölcsfák alatt. Itt kora tavasszal az árvacsalánt és a pitypangot nem szoktuk lenyírni, de egyébként ezt a részt szoktuk vágni fűnyíróval, igaz csak nagyon ritkán és persze mindig kerülgetve egyes növényeket, például a ligeti zsályát, a nadálytőt. Illetve most épp sok pipacs nyílik nálunk, ezekre is vigyázunk. Jó lehetőség megfigyelni, hogy milyen beporzók érkeznek rájuk. Mivel nálunk homokos a talaj, küzdünk a tarackkal. Főleg a párom szokott egy-egy területet mentesíteni, ezeket beültetjük évelő növényekkel, és vastagon mulcsozzuk.

Nem követünk egyetlen konkrét kertészeti irányzatot sem, hanem a saját gondolatainkat, ötleteinket valósítjuk meg. Nem akarunk dzsungelt, ahol járni sem lehet, de nem akarunk „tökéletes” díszkertet sem. Inkább valamit a kettő között félúton, előtérbe helyezve azt, hogy mi a jó az élőlényeknek.

Ettől még tudjátok használni a kertet, összehangolható azokkal a funkciókkal, amelyeket egy hagyományos kerttől elvárunk?

Igen, mi is próbálkozunk zöldségtermesztéssel. Most például borsó, hagyma, retek terem. Ezeket hamar be lehet takarítani. Vannak levéltetvek és hernyók is, de mivel a kertünk nem monokultúra jellegű, nagyon jól kialakult egy ökoszisztéma, ezért a kerti ragadozók, a madarak, a katicabogarak segítenek kordában tartani őket. Tehát a zöldség- és a gyümölcstermesztés beépíthető ebbe a természetbarát vonalba. Egyébként a kisfiunk számára meghagytunk egy füves játékteret focikapukkal, ezt elkerítettük egy nagy sporthálóval, ami védi az évelőágyásokat. De a tóparton is van egy kiülős rész, amelyet úgy alakítottunk ki, hogy sütögetésre alkalmas legyen.

Egyébként erre a célra kamerákat is kitettünk, főleg az éjszakai állatvilág megfigyelésére. A Zsolti névre keresztelt zöld levelibékánkat szeretném megemlíteni, aki a lambéria mögött lakik a ház falán. Őt két kamerával figyeljük, kíváncsiak vagyunk arra, hogy vajon mit csinál. (Általában semmit, csak békésen üldögél.) Fölszereltünk neki a falra egy kis edényt is, amelyet mindig újratöltünk esővízzel. Abban néha megáztatja magát, aztán visszaül a helyére. Néha elgondolkodom, hogy vajon mikor vadászik? Mert nappal elbújik a lambéria mögött, éjjel pedig ücsörög. Tavaly egy barátját is elhozta, így már ketten ücsörögtek ugyanott.

A környéken sokan alakítják hasonlóan a kertet? Mit szólnak a szomszédok?

A kerti tavunkban koncertező békák miatt volt már konfliktusunk, de mi határozottan úgy vagyunk vele, hogy a mi utunk a helyes. Igenis szeretnénk visszaadni a természetnek egy kis szeletet abból, amit máshol elvesz az ember.

A klímaválságra, a természeti problémákra, az aszályra való tekintettel mindenkit buzdítunk arra, hogy alakítson ki kerti tavat! A kert is a természet része, az állatok birtokba veszik, és mi ennek örülünk.

Van egy másik réteg, főleg az idősebbek körében, akik esetében nem a térkő és a pázsit a probléma. Ők klasszikus módon gazdálkodnak a kertben, és nem foglalkoznak a környezettudatos, természetbarát megoldásokkal. Van, aki a fáit is évente öt-nyolc alkalommal permetezi különböző kártevők ellen. Az egyik madárodúnkban pusztult már el egy teljes fészekaljnyi széncinege, nagy valószínűséggel azért, mert a szülők mérgezett rovarokat hordtak a kicsiknek. Sajnos nem tudom a széncinegének megmondani, hogy ne repüljön át a szomszédba.

Szerencsére vannak a környéken olyanok is, akik hozzánk hasonlóan gondolkodnak. Csatlakoztam a helyi kertbarát szövetséghez, akikkel havonta egyszer tartunk gyűlést. 10–15 fő szokott aktívan részt venni ezeken az alkalmakon. A múltkor például a beporzók védelméről volt szó, de volt már olyan is, hogy közösen madárodúkat készítettünk. Szeretünk tehát szemléletet formálni itt, a faluban.

A kisfiammal 5 éves kora óta szoktunk menni siklót menteni is (vagyis viccesen mondva nagymamát a sikló elől), ha hívnak minket. Például ha az állat veszélyben van, vagy ha baromfiudvarba megy be, ahol a csibéket felfalná. Megfogjuk, és a közelben, biztonságos helyen elengedjük. Ilyenkor mindig el szoktuk magyarázni, hogy a siklók védett állatok, ártalmatlanok, nem mérgesek. Sőt nagyon hasznosak a rágcsálók ellen.

Köszönjük a beszélgetést!

Szerencsés lenne tehát, ha egyre többen szakítanának az ökológiai szempontból értéktelen kertészeti megoldásokkal. Olyanokkal, mint a kerítéstől kerítésig terjedő, rövidre nyírt gyep, a hőszigethatást fokozó térkő vagy a napjainkban divatba jött műfű. Csupán némi szemléletváltásra lenne szükség, hiszen ahogy Gergelyék példája is mutatja, a növénytermesztés és a szabadidős tevékenység jól megfér egymással egy olyan kertben, ahol a természetvédelem is helyet kap. Így az élővilág is értékes otthonra lel, és ezáltal mi is számtalan élménnyel leszünk gazdagabbak.

Kiemelt kép: Szatmári Gergely